– Wendy, ez nem túl visszafogott ruha. Nem azt mondtad Vickynek, hogy szoknyában jössz? – lépett oda Feiyu a barátnőjéhez.
– Tudom, hogy azt mondtam, hogy megpróbálok megfelelni a családod elvárásainak, de időközben rájöttem, hogy a származásom még a ruhámnál is nagyobb megrökönyödést és nagy valószínűséggel az első találkozásom az utolsó is lesz a szüleiddel, úgyhogy mehetek olyan szettben is, ami tényleg hozzám illik.
– Jó, ebben van valami, de én akkor is úgy szeretlek, ahogy vagy – ölelte magához a férfi a barátnőjét.
– És én ezt el is hiszem, de akkor is, sokkal inkább családcentrikus vagy, mint én. Sőt, az egész kínai kultúra az, így nem lenne meglepő, ha végül olyan lányt vinnél az oltárhoz, akit anyád is megfelelőnek tart. És én soha nem leszek az, akit elfogad. És ezt te is nagyon jól tudod.
– Tudom, de nem érdekel, hogy ő mit mond, vagy mit gondol…. – nyomott egy apró csókot a lány nyakába. – De bármennyire is félek attól, milyen botrány lesz, indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni.
– Már mehetünk is. Szedd össze a csomagokat, amiket viszünk én felveszem a bakancsomat és már ülhetünk is a Civicbe.
– Biztos, hogy akarsz vezetni?
– Persze, az legalább megnyugtat. És van egy olyan érzésem, hogy nagyon nagy szükségem lesz rá – vette magára a bőrkabátot, amit a kocsihoz leérve azonnal le is vett magáról és bevágta a hátsó ülésre, mert soha nem tudott kabátban vezetni. Ezért nem túl sok értelme volt a tetteinek, viszont az anyag érintése a karján, és a mozdulat, ahogy belebújt, valamilyen szinten oldották a feszültségét.
– Akkor azt mondod, hogy semmilyen kanyar, vagy bukkanó nincs a házhoz vezető úton? – kérdezte Wendy, ahogy bekapcsolta az irányjelzőt és lassított, hogy leforduljon a bekötő útra, ami a párja gyerekkori otthonához vezetett.
– Semmi. Anyám nem tudja elviselni, ha egy apró kavics is máshogy áll, mint az neki tetszik, ezért, ha egy apró bukkanót is észlel, már hívja is az illetékeseket, hogy oldják meg a problémát.
– Hm… – dünnyögte a göndör hajú, de nem mondott semmit.
– Mit tervezel?
– Semmi olyat, ami ne tenné még rosszabbá az egészet, mint amilyen magától lesz.
– Csak ne vedd magadra, amit mondani fognak, oké? Nem akarlak elveszíteni.
– Nézd Fei, nem mondom, hogy fog rosszul esni, amit a terrorista anyád mondd majd nekem, és talán némi igazság is lesz abban, amit mond, de te is tudod, hogy leszarom, mit gondolnak rólam. Itt vagytok ti, akik elfogadtok ilyennek és nekem csak ez számít. És nem érdekel, hogy az anyád egy banya, az apád pedig egy papucs, amíg te velem vagy, akár ezeket az alkalmakat is kibírom, érted?
Amikor a lány látta, hogy tényleg rendben van az út, nagyobb sebességre kapcsolt, és addig meg sem állt, amíg el nem váltotta az ötödiket, és a kocsi kereke alatti kavicsok apró roppanásai nem adtak ritmust az érkezésüknek.
Nagy sebességgel hajtottak be a kapu nyitott szárnyai között és farolva parkolt be a lány az első tetszőleges helyre. A lehúzott ablakon pontosan hallotta, ahogy egy idősebb női hang szinte ordítva kérdezgeti a körülötte állókat.
– Ki volt ez az őrült?! – Wendy lassan kiszállt a kocsiból és visszabújt a kabátjába.
– Én voltam asszonyom – lépett Feiyu mellé a lány és mosolyogva vette el a férfitól a csomagok felét.
Némán egymás mellett lépkedve mentek fel a lépcsőn, hiszen mindketten tudták, hogy a nő nem éppen ilyen lányt szánt a fia mellé, de amíg Feiyu aggódott az elhangzandó dolgok miatt, Wendyt egészen szórakoztatta a helyzet, hiszen teljesen biztos volt abban, hogy a párja édesanyja még soha nem találkozott senkivel, akinek zöld lett volna a haja. Mire felértek a színész szülei már visszamentek az előszobába, hogy ott várják meg a fiatalokat.
– Apa, anya, szeretném nektek bemutatni Wendy Niels-et, a barátnőmet.
Feiyu apja nem szólt egy szót sem, csak tüzetesen megnézte magának a lányt, de a férfi anyja azonnal belelendült a beszédbe.
– Nem hiszem el kisfiam, hogy csak ennyi eszed van. Pontosan látszik, hogy csak a pénzed miatt van veled, csak rá kell nézni. Ráadásul az öltözködése. És istenem az a haj. És bakancsban meg farmerban eljönni egy ilyen alkalomra? Biztos, hogy nem normális… Most komolyan, mégis mit gondoltál?!
– Anya, ő… – kezdett bele a színész, de amikor az anyja látta, hogy Feiyu nyúl, hogy lesegítse róla a kabátot rögtön támadásba lendült.
– Ne vedd le róla, nem marad túl sokáig. Nem Tudom, mit gondol ez a kis fruska, de az én házamban nem tűrök meg egy nincstelen kis senkit, akiben ráadásul egy csepp kínai vér sincs.
Wendy nem akart jelenetet rendezni, de már nem bírta tovább hallgatni, hogy az asszony teljesen hülyének nézi.
– Szép estét asszonyom! – szólalt meg szinte tökéletes kínai kiejtéssel a párja anyanyelvén a lány, amitől mindkét szülő arca megnyúlt a meglepettségtől. – Elhiheti nekem, hogy én is pontosan annyira örülök annak, hogy magával kell találkozzak, mint ön annak, hogy megismerhet engem. Egyébként nagyon szépen köszönöm a származásomra és a külsőmre tett megjegyzéseket, ez nagyon kellemesen melengeti a lelkemet, hogy a nyárspolgári ingerküszöb fölött helyezkedik el a vizuális megjelenésem. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy így történhessen.
Feiyu apja elmosolyodott azon, amit a lány mondott a feleségének és volt egy olyan érzése, hogy ha valaha is hajlandó még találkozni velük a leendő menyük, akkor ők ketten nagyon jóban lesznek.
– Ezen kívül szeretnék arra a vádra is reagálni, hogy a pénz miatt vagyok a fiával. Asszonyom, látta mostanában nadrág nélkül fiát? Garantált sikere van a millió nélkül is – húzta kaján vigyorra a száját a lány, hogy ne lehessen félre érteni, mire gondolt. Feiyu teljesen elpirult, az anyja pedig levegőért kapkodott úgy meglepte a lány szabad szájúsága.
– A viccet félretéve sajnos nincs nálam egy banki kivonat se a fizetésemről, hiszen nem gondoltam volna, hogy már első alkalommal a zsebemben fognak turkálni, de megnyugtathatom asszonyom, ha nem is keresek annyit mint a fia, csak egy kicsivel kevesebb a havi keresetem, mint az övé, függően a jogdíjaktól és a regényeim fogyásától.
– Mivel is foglalkozik kedves? – találta meg a hangját Feiyu édesapja, aki végig kedvesen mosolygott Wendyre.
– Író vagyok uram. És ha éppenséggel több szabadidőm van, akkor szerkesztek is regényeket, illetve tervezek hozzájuk borítókat egy amerikai anyavállalatú kiadónál, akik nem engedtek felmondani, amikor átköltöztem a félvilágon, hogy a fiával lehessek, hogy rendesen tudjon koncentrálni.
– Ezt hogy érti?
– Úgy uram, hogy én a munkámat bárhol tudom végezni, ahol van egy szék, egy asztal és jó esetben egy konnektor, amin töltöm a gépemet, de Feiyu hiába nagyon híres Kínában, nem biztos, hogy be tudna törni Hollywoodban is, azt pedig nem tehettem meg vele, hogy saját szeszélyből elveszem tőle azt, amit a legjobban szeret.
– Én téged szeretlek a legjobban – szólt közbe a férfi, aki nem bírta elviselni, hogy a szerelme ennyire lebecsüli magát a munkájával szemben. Persze igaz, imádott játszani a kamerák előtt, de a filmszerepeket nem vidítják fel, ha rossz kedve van, és nem lesznek mellette évek múlva, amikor már kiöregszik a szakmájából.
– Csak azt akartam ebből kihozni, hogy szerződésem van a kiadóval, de abban nincs lekötve, hogy nekem ott is kell élnem, így, ha sikeresen összeegyeztetem a találkozóimat úgy, hogy ők is és én is ébren legyek, akkor a probléma meg van oldva, mindegy, hogy a bolygónak éppen melyik felén vagyok.
– Igen, bizonyítékok nélkül könnyű bármit is mondani. Mintha legalább a felét elhinném annak, amit itt előadtál nekünk – húzta fel az orrát az asszony, aki egyáltalán nem tudott megbarátkozni a lány kinézetével sem.
– Tudja asszonyom, az a szép ebben az egészben, hogy azt és annyit hisz el, amennyit ön akar, én pont leszarom, mit gondol rólam. És nem is kívánok se önnek, se a családjának semmi rosszat, de remélem, hogy egyszer megtapasztalja azt a fájdalmas elutasítást, akár a gyerekei, akár az unokái által, amit én az elmúlt percekben át kellett éljek, csak azért mert az ereimben nem folyik egy csepp kínai vér sem.
– Kedvesem… – kezdett bele Feiyu édesapja, de Wendy leintette, hiszen itt már nem volt szükség további beszédre, eljött az ideje, hogy angolosan távozzon.
– Ezeket az ajándékokat önöknek hoztuk. Remélem elnyeri a tetszésüket, ha mégsem, minden mellett ott van a blokk és a cseregarancia, nyugodtan vissza lehet vinni – nyújtották át az ajándék szatyrokat a párja szüleinek.
– Köszönöm az időt, amit rám szántak, bocsánat, hogy megzavartam az ünneplést – hajolt meg kicsit, hogy megadja a kellő tiszteletet az idősebbeknek. – További szép estét és kellemes időtöltést!
– Én megyek édesem – fordult oda Feiyuhoz. – Maradj nyugodtan, elvégre ez családi rendezvény, haza felé felhívom BJ-t, hogy holnap ugorjon el érted, rendben?
– Nana! – fogta meg a színész a barátnője kezét. – Egy csapatban evezünk, ha te mész, akkor én is jövök veled. Ha téged nem látnak szívesen, akkor nekem se kell itt maradnom és azt bámulnom, ki hogyan dicsekszik a párjával.
– Persze, és anyád a végén még azt is az én nyakamba varrja, hogy miattam nem ülsz már állandó jelleggel a szoknyája sarkán – mosolyodott el a lány, mire az apósjelöltje hangosan nevetni kezdett.
– Fiam, ha nem veszed őt feleségül, akkor elválok anyádtól és én kérem meg a kezét!
– DE APA! – vigyorodott el kínosan Feiyu az apja viselkedése miatt, holott pontosan az volt a terve, hogy összeköti az életét Wendyvel.
