Csak egy bross

Nagyon szeretted volna, de nem tudod, hogy miért. Mégis megvetted. Egyik helyről a másikra teszed. Polcról-porcra, fiókról-fiókra, asztalról-szekrényre jár. Minden egyes alkalommal, amikor meglátod a dobozát, arra gondolsz, hogy miért lett a tiéd? Hogy miért szeretted volna? Nem viseled, csak rejtegeted. Azt sem érted, hogy miért. Aztán arra gondolsz, hogy elajándékozhatnád. Keresed, de nem találod. Azon a helyen nézed, ahol utoljára hagytad. Még sincs ott. Felforgatod a házat, de egyszerűen nem találod. Feladod a keresést, mert azt feltételezed, hogy valaki más elkezdte hordani. Idővel aztán mégis felbukkan. Felmerül benned, hogy kidobhatnád, de ezt elveted és a kis doboz a szemetes helyett egy nagyobb tárolóba rakod. A döbbenet letaglóz, hogy valami mélyen legbelül, nem hagyja, hogy megszabadulj tőle. Telnek az évek, már nem is gondolsz rá, aztán megint kell egy ajándék, egy másik barátodnak. Keresel neki valamit és ekkor megtalálod a kis ékszeresdobozt. Nem érted, hogy ennyi idő után, mégis miért és hogyan kerül a kezedbe. Kinyitod a dobozt és a kígyó bross smaragdzöld szeme felcsillan a napfényben. Rádöbbensz, hogy ez a tökéletes meglepetés a barátnőd számára.
Ennyi évig őrizted, ide-oda pakoltad, nem hordtad, elajándékozni sem tudtad, emellett még el is tűnt. Aztán felbukkan és boldoggá teszi az egyik legjobb barátodat.
Ne becsüld alá a sorsot. Amit lehet, hogy te ki akarsz dobni, mert azt sem tudod, hogy miért vettél meg, másnak nagy örömet okozhatsz vele.
Mégis léteznek olyan tárgyak, amik majd jók lesznek valamire.