A Karácsony volt a kedvenc ünnepem minden évben, ám az idei nem éppen sorolható a kedvenceim közé. Nem tudom kinek az ötlete volt, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a két anyós jelölt beszélt össze, hogy 25.-én tartsunk egy közös ebédet. Tegnap mindenki a saját családjánál volt, ma pedig nővérem párjának a családjánál gyűltünk össze így nekem lehetőségem se volt rosszullétre hivatkozva visszavonulni a szobámba. Semmi bajom nem lett volna a karácsonyi közös vacsival, hisz imádtam az össze jöveteleket, de a tudat, hogy találkoznom kellett Patrik ikerbátyával, Konráddal már nem igazán volt kedvemre. Oké ez hazugság, minden nőnemű egyed kedvére lett volna egy izmos barna szemű, barna hajú félisten, aki egyetlen egy pillantásával képes volt túlságosan is helytelen érzelmeket váltani ki belőlem. Az asztal vége felé pillantottam, majd gyorsan másfelé néztem mikor a tekintetem azonnal összeakadt Konrádéval. Még mindig nem fért a fejembe, hogy hogy különbözhetett ennyire egymástól Patrik és Konrád. Patrik maga volt a megtestesült romantika, tök romantikusan kérte meg a nővérem Kata kezét vele ellentétben Konrád maga volt a megtestesült seggfej. Mert az volt egy utálatos seggfej, aki nem volt rest felajánlani nekem pár nappal ezelőtt, hogy a Sugar Daddy-m lesz. Már nem mintha rászorultam volna, de ő neki feltett szándéka volt, hogy kiszakít engem a családi körből és önállóságra tanít azzal, hogy hozzá költözök és elhalmoz mindennel. Cserébe persze elvárja, hogy feküdjek le vele és kijelentette, hogy mással nem is lehetek. Mert az övé vagyok, függetlenül attól, hogy szexnél és a pénzénél többet nem tud nyújtani. Az ajkamat megnedvesítve kortyoltam bele a whiskey-vel kevert kólába, majd a szemem sarkából újra Konrád felé pillantottam. Elkapta a tekintetem megemelte a poharát és lusta mosollyal az arcán belekortyolt, majd megnedvesítette az ajkát, én pedig nyeltem egy hatalmasat. Utáltam, hogy ilyen hatással volt rám és utáltam, hogy ennyire bejött. Rengetegszer átgondoltam a hülye ajánlatát és mindannyiszor annál lyukadtam ki, hogy menjen a nagy büdös francba. Én nem leszek senkinek sem a játékszere, senki kedvéért nem fogok szexelni és senkinek nem hagyom, hogy fizessen azért, hogy ágyba bújjak vele.
– Isteni a kacsa – szólaltam meg és elszakítottam a tekintetem Konrádról, de még láttam, hogy Konrád arca elégedett mosolyra húzódik.
– Konrádé az érdem. Minden évben ő a kacsa felelős – mosolygott Klára Konrádék édesanyja.
A francba! Kényszeredett mosollyal bólintottam és rá se mertem pillantani Konrádra csak csendben ettem tovább és arrébb toltam a kacsát. Tudtam, hogy Konrádon kívül senkinek sem fog feltűnni, de pontosan azt akartam, hogy tudja, nekem nem kell semmi, amihez neki is köze volt. Ha ez miatt le kell mondanom az isteni sült kacsáról, akkor megteszem.
– És mond csak Rita, hogy halad a könyvkiadás? – kérdezte hirtelen Patrik, én pedig mosolyogva felpillantottam. – Készülgetnek a regények?
– Azok rendesen és idővel meglesz a könyvkiadás is, amint megkeresem a rávalót.
Amint ezt kimondtam tudtam, hogy hatalmas hibát vétettem. A velem szemben ülő Konrád tekintete felcsillant és szinte már hallottam, hogyan próbál majd becserkészni azzal, hogy finanszírozza a könyveim kiadását. Rémülten néztem rá, ő pedig hátra dőlve győztesként elmosolyodott. Azt hitte a markában tart, de túlságosan is független voltam ahhoz, hogy elfogadjam a nagylelkű ajánlatát. De maradjon csak meg abban a hitben, hogy ő győzött, addig legalább volt időm kitalálni hogyan lépjek, le mielőtt még ajánlatot tehetne nekem. De úgy tűnt nincs menekvés, rengeteg bejgli és mézeskalács után jött az ajándékozás. Hogy megmutassam, Konrádnak mennyire független vagyok, nem bújtam be a szüleim mögé, hanem saját magam is hoztam nekik ajándékot. Igaz egyedileg készítettem, de az enyém volt és szerintem egy egyedileg készített ajándéknak nagyobb értéke volt, mint annak, amit a boltban megvettünk. Bíztam benne, hogy örülni fognak a saját kis történetüknek, amit papírra vetettem és elvittem egy nyomdába. A borítót Patrik segítségével készítettem el, hisz ő ismerte leginkább a szüleit, az illusztrációt pedig én magam rajzoltam meg a könyvbe, felhasználva a Patriktól kapott képeket. Soha nem csináltam még ilyet mégis élveztem minden egyes percét, bár egy kapott sémát kellett kidolgoznom, a fantáziám nem szárnyalhatott szabadon, de Klára és Józsi története maga volt a könyvbe illő szerelem. Kár, hogy a szerelmüknek egy seggfej is a gyümölcse lett.
– Boldog Karácsonyt! – lépett elém Konrád, én pedig kérdőn felnéztem rá.
Mindkét kezem tele volt a tőlük kapott ajándékokkal, amiket szívesen elfogadtam hisz Kláráék és Patrik adták nem pedig ez a seggfej. Tőle nem kellett semmi, de most nem tiltakozhattam.
– Boldog Karácsonyt! – válaszoltam és csendben, nagyokat nyelve álltam egy helyben.
Konrád mögém lépett, én pedig már fordultam volna utána, de tenyere a vállamra simult és nem engedett. Félre simította a hajamat, lélegzete csiklandozta a tarkómat, ahogy közelebb hajolt, majd egy nyakláncot akasztott a nyakamba. Lepillantva felgyorsult a szívverésem a nyaklánc láttán, ami egy könnycseppet formált és ide a rozsdásbökőt, ha nem igazi gyémánt ragyogott benne. Mert az volt, nem egy ócska bizsu, annál sokkal több. Ökölbe szorult a kezem és megfordulva Konrádra néztem. Szerettem volna kedves szavakkal elküldeni őt melegebb éghajlatra, de ekkor belém fagyasztotta a szót. Keze a tarkómra csúszott és egyre csak közeledett felém az arcával, aztán mikor már az hittem megcsókol, puszit lehelt az arcomra és hátra húzódott.
– Drágám te is add át – noszogatott anyu.
– Ó persze – raktam le az ajándékaimat és felkaptam a becsomagolt könyvet. – Boldog Karácsonyt – nyújtottam át izgatottan.
– Köszönöm drágám – simogatta meg az arcomat és meleg mosoly költözött az arcára a nyakláncom láttán. – Tökéletesen illik hozzád!
Zavartan mosolyogtam és hátráltam pár lépést, míg neki nem ütköztem egy eleven testnek. Konrád fűszeres illata azonnal körbe ölelt, ahogy két erős karja is körém fonódott, mintha tök természetes lenne. Kata kuncogva figyelt minket, Patrik pedig a homlokát ráncolva meredt ikerbátyára, majd sóhajtott egy nagyot. Nyilván a nővéremmel ellentétben Patrik tudott Konrád ajánlatáról, és mint fogadott kishúgát szeretett volna megóvni, amiért nem győztem imádni őt. Feszülten a kezemet ropogtatva figyeltem, ahogy Klára kibontotta a becsomagolt könyvet, majd a szeme elkerekedett a döbbenettől. Mikor eszembe jutott az ötlet volt egy kis félelmem, hogy Katának talán nem fog tetszeni, hogy túlszárnyalom az ő ajándékét úgy, hogy ő lesz a család tagja hamarosan nem pedig én, de megnyugtatott, hogy ne féljek ettől. Ám most mégis elfogott egy kis félelem, ugyanakkor boldog is voltam látva a reakciójukat.
– Rita ez valami fantasztikus, nagyon szépen köszönjük – ölelt át szorosan. – Alig várom, hogy te is a családunk tagja legyél – suttogta bizalmasan.
– Örülök, hogy tetszik – nyögtem ki, ám az örömömet mintha elvágták volna.
Anélkül, hogy bármit is mondtam volna kiléptem a folyosóra és a falnak támaszkodva várta, hogy Konrád kövessen. Nem okozott csalódást, amint elhaladt előttem egyszerűen nekimentem.
– Hé, óvatosan te kis vadmacska – kapta el a kezem nevetve.
– Te alávaló féreg, mit adtál be a családnak? – vicsorogtam rá dühösen.
– Azt, hogy kellesz nekem és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy be lásd én is kellek neked – húzott közelebb magához.
Gúnyos kacaj hagyta el az ajkam és a szemem villámokat szórt felé, de ő csak szórakozottan mosolygott a szánalmas próbálkozásomon.
– Új ajánlatom van – suttogta.
– Kezdődik – fortyantam fel.
– Sss… ne szakíts félbe – csúsztatta az ujját az ajkamra, én pedig meglepetten elhallgattam. – A vak is látja, hogy köztünk él a kémia, a szüleink együtt akarnak látni minket, nem is lennének boldogabbak. Mi lenne, ha belemennénk a játékba és talán…
– Talán mi?
– Talán a végén még… nem az teljes mértékben kizárt – mosolyodott el.
– Talán mi? – csattantam fel pedig pontosan tudtam, hogy mire gondolt. Arra, hogy akár szerelmesek is lehetünk egymásba, de ennek lehetőségét elvetette szinte azonnal. – Rohadj meg Konrád, kurvára baszódj meg – suttogtam könnybe lábadt szemekkel.
Utáltam, ha játszadoztak velem, utáltam, hogy egy tárgyként akart kezelni engem, hogy csak ki akart használni. Mert én csak erre voltam jó, hogy kihasználjanak, de a szívemmel senki sem törődött. Csak a saját igényeit akarta mindegyik kielégíteni aztán eldobtak, mint egy megunt játékot. Konrád mellett is ez a sors várt volna, én szépen lassan beleszerettem volna, ő meg darabokra törte volna a szívemet.
– Minden oké? – kérdezte Patrik én pedig ellépve Konrádtól könnyes szemekkel bólintottam.
– Ne szólj bele öcsi – vágta rá Konrád. – Majd én megbeszélem a menyasszonyommal.
Földbe gyökerezett a lábam és a könnyeim ömleni kezdtek, de egyáltalán nem a boldogságtól.
– Majd akkor lesz ő a te menyasszonyod, ha önszántából mond neked igent. Meg kéne végre tanulnod, hogy nem hullik minden az öledbe. Ennek a lánynak érzései is vannak te idióta!
– Hirtelen, de nagy lett benned a védelmező ösztön. Csak nem…
Mielőtt befejezhette volna kezem az arcán csattant majd félre lökve szaladtam arra amerre láttam. Csak akkor nyugodtam meg kisé, amikor a tetőablakot kilökve megcsapott a hideg téli levegő. A fent található padra leülve előre dőltem, karomat szorosan magam köré fontam és zokogtam. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, amikor valaki megköszörülte a torkát és rám terítette a kabátomat.
– Hideg van azért itt fent – mondta Konrád és leült mellém. – Mindig szerettem itt fent lenni, a padot én magam készítettem – árulta el, én pedig abban a pillanatban felpattantam és indultam el vissza. – Rita várj – szólt utánam.
Nem tudom miért maradtam, el kellett volna mennem, itt kellett volna hagynom őt a francba, hisz bántáson kívül semmi mást nem tudott volna nekem mondani. Folyamatosan bántott engem és kínzott a hülye ajánlataival.
– Tudod, miért akarok a Sugar Daddy-d lenni és így magamhoz láncolni téged?
– Mert egy szívtelen seggfej vagy!
– Valóban az vagyok. Tudom, hogy másképp soha nem kapnálak meg téged, soha nem szeretnél belém, soha nem adnál nekem egyetlen egy esélyt sem, mert én ilyen vagyok. Össze töröm a lányokat, hogy önmagamat védjem, mert nem akarok sebezhető lenni, de túlságosan önző vagyok csak úgy lemondani rólad. De te sebezhetővé tettél Rita, azokkal a hatalmas azúrkék szemeiddel, a lelkesedéseddel, ahogy a világra tekintesz, a mosolyoddal, azokkal az édes gödröcskékkel az arcodon. Azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy ezek az ajkak csak engem csókoljanak, hogy az én nevemet nyögd egy túlfűtött éjszakán. Téged akarlak, akarom a testedet és a szívemet, de nem tudom neked adni az enyémet, mert akkor elvesztem a kontrollt és nem fogom túlélni, ha elhagysz. Légy az enyém Rita! Csak az enyém – suttogta a számba.
– Most próbálod romantikus csomagolásba csomagolni azt, hogy csak játszani akarsz? Kihasználni engem? Tönkre tenni?
– Talán a végén még beléd is szeretek – fejezte be a mondatot, amit korábban nem tett meg. – Csak egy csókot adj nekem aztán, ha szeretnél, elmehetsz. Nem tartalak vissza.
– Csak egy csók? – kérdeztem bizonytalanul.
– Csak egy…
Konrád ajka először finoman simult az ajkamra, majd a csókja egyre szenvedélyesebbé vált, én pedig kocsonyává olvadva a karjaiban biztos voltam benne, hogy ez nem csak egy csók lesz. Sokkal több annál.
