– Jisung azonnal engedj ki! Hallod! Hozd vissza azt a kibaszott kulcsot, vagy esküszöm kinyírlak, amint kijutottam innen és Yuta se tud majd megmenteni! Hallottad?!! – természetesen nem érkezett válasz, de a táncos nem is várta, hiszen pontosan tudta, miért lettek összezárva a leaderrel a szobába.
– Hé, Chai, minden rendben? – kérdezte aggódó hangon Nathan a thai fiút.
– Persze, csak kezd nagyon fájni a térdem.
– Az istenit már, akkor ülj le – húzta el az ágyig a fiút és addig nem hagyott neki nyugtot, amíg teljesen vízszintesbe nem tornázta a táncos vékony testét. – Így most már jónak kell lennie… Majd kicsit később, ha kimenekültünk innen szerzek jeget is a térdedre.
– Köszönöm – hajtotta le a fejét Chai, de szinte azonnal fel is emelte, mert végre volt lehetősége büntetlenül közelről megfigyelni Nathan minden kis vonását.
Eddig is lenyűgözte az idősebbel kapcsolatban minden, de most, hogy közvetlen közelről látta, elkapta a késztetés, hogy az ujjaival simogassa végig először az arcának minden kis szegletét, amíg emlékezetből tökéletesen le nem tudja rajzolni, majd az egész testét is.
Amikor találkozott a tekintetük és a leader szelíden elmosolyodott Chai újra lehajtotta a fejét és összekulcsolta az ujjait az ölében.
Percek teltek el ebben a kínos némaságban, és Nathanban egyre csak gyűlt a feszültség, amíg nem bírta tovább, meg kellett, kérdezze.
– Miért nem beszélgetsz velem? – ült szomorúan a leader az ágy szélén. – Mióta megnyerted a HTS-t nagyon eltávolodtál tőlem és legtöbbször, akkor is hárítasz, ha én kereslek meg…
– Ez nem miattad van, higgy nekem… Ez teljesen az én hibám.
– Már hogy lehetne a te hibád, amikor tökéletes vagy? – fordult a fiatalabb felé, aki teljesen megnémult a csodálattól, amit az idősebb hangjában hallott.
– Dehogy vagyok tökéletes – nyögte ki nagy nehezen a fiatalabb az idősebb intenzív pillantásának kereszttüzében. – A hibáimnak végeláthatatlan sora van, kezdve azzal, hogy van rajtam pár plusz kiló, amit le kéne dolgoznom, de túlságosan szeretek enni ahhoz, hogy ez sikerüljön. És hogyha ideges vagyok akkor feleslegesen, és nagyon sokat beszélek mindenféle ostobaságról. Ráadásul olyan gyorsan hadarok, hogy alig lehet érteni, amit mondok és ilyenkor különösen idegesítő tudok lenni…
– És most ideges vagy? – csúszott közelebb a táncoshoz a leader.
– Persze, hogy nem. Miért lennék ideges? Tudsz valamit, ami miatt annak kéne lennem?
– Aranyos vagy – húzta végig a thai arcélén az ujját Nathan. – Mellesleg engem nem zavar, ha sokat beszélsz, az idő nagy részében úgyis mindig a szádat nézem… Így legalább minimális esélye van annak, hogy legalább a mondataid egy része eljut az agyamig.
– Egyáltalán nem vagyok aranyos – rázta meg a fejét Chai. – Figyeltél egyáltalán arra, amit az előbb mondtam?
– Minden egyes szót tisztán hallottam és szerintem ez kibaszott szexi – húzta féloldalas mosolyra az ajkát Nathan.
– Mégis mi?
– Az, hogy ennyire próbálsz ellenállni annak, amit legjobban akarsz – súgta a thai fiú fülébe. – Pedig én itt vagyok, csak egy szavadba kerül és mindent megkapsz, amit csak akarsz – harapta meg lágyan a táncos fülcimpáját, mire Chai ajkaai közül észrevétlenül szökött ki egy apró nyögés.
A fiatalabb azonnal a szája elé kapta a kezeit, de már késő volt, a leader meghallotta és újfent elmosolyodott rajta.
– Miattam ne fogd vissza magad, leszel majd ennél még hangosabb is és ahhoz nekem lesz a legtöbb közöm…
– Ahj fogd már be! – takarta el Chai az arcát.
– Vegyél rá – kacsintott rá Nathan a fiatalabbra, aki megunta, hogy a leader az ő kárára szórakozik ezért kissé előre hajolva megragadta az idősebb pólóját és szinte magára rántotta, hogy végre megkóstolhassa azokat az ajkakat, melyekre az első alkalom óta vágyik.
Nem volt túl kényelmes, hogy a kinyújtott térdeit még jobban megfeszítette az, hogy Nathant csókolhassa, ezért felhúzta a térdeit és addig fészkelődött, amíg lovaglóülésben nem ült a rapper ölében.
A leader ajkai egy idő után elváltak a fiatalabb szájától és azonnal felfedező útra indultak a puha bőrén egészen a nyakáig, ahol harapta és szívta az újonnan felfedezett területet, megjelölve a saját területét.
Chai nem tudta, mit kéne tennie egy ilyen helyzetben, ezért a testére hallgatott, félretette minden gátlását és az idősebb vöröses tincseibe markolva húzta még közelebb a bőréhez.
Minden egyes kis harapásnál élvezettel teli hangon sóhajtozott, néha talán fel is nyögött, de nem tudta érdekelni, hiszen éppenséggel az történt, amire mindennél jobban vágyott.
Legszívesebben ebben a percben magával rángatta volna az idősebbet az ágyba, hogy teljesítsék minden apró kis elképzelését és vágyát, de túl korainak érezte volna.
És abból, ahogyan a leader kezei néha megfeszültek a csípőjén, amikor tovább akarta csúsztatni őket, rájött, hogy Nathan is ugyanazt gondolja.
Elmosolyodott annak a gondolatára, hogy nem kell türelmetlenkedniük, mert a vörös hajú olyan erővel szorítja magához, hogy Chai-nak szemernyi kétsége sincs afelől, hogy a mostani délutánnak lesz folytatása. Még hozzá egy hosszú folytatás happy end-del a végén.
Amikor az idősebb úgy döntött, hogy eleget kínozta már mindkettejüket és nagy nehezen elengedte az orchidea és szantál illatú vékony bőrt, büszkén szemlélte meg a munkáját, ami miatt a táncos jó ideig nem vehet majd fel kivágottabb pólókat.
– Ne hidd, hogy ezentúl bárkinek is hagyom, hogy hozzád érjen – simította meg a legnagyobb foltot a thai nyakán, aki összerezzent a bizsergő érzésre.
– Ne hidd, hogy rajtad kívül bárki is meg akarna rontani engem.
– Nem csak akarlak, foglak is kistigris, ez olyan biztos, minthogy most az ölemben ülsz – erre válaszul a táncos csak megforgatta a szemeit és hatalmas hévvel az idősebb ajkaira tapadt.
