A város szélén álló régi emeletes házak egyikében egy öreg lift állt. Az idő vasfoga rég megette az alkatrészeit.
Kevesen mertek beszállni. Nem csupán attól féltek, hogy bent ragadnak, de a különös hangoktól is, amelyeket csak benne lehetett hallani. Egyesek suttogásokat hallottak, mások sikolyokat és dörömbölést, amelyek mintha a falaiból jöttek volna.
A lift néha önálló életet élt. Időnként meg-megnyikordult. Az öreg gombjai maguktól benyomódtak és felvillantak Az ajtaja gyakran kinyílt, mintha várt volna valakit. A ház lakói nem egyszer ugrottak nagyot ijedtükben, amikor a lift elindult egyik emeletről a másikra, holott senki sem hívta. Emellett előfordult, hogy a kijelzője lehetetlen számokat írt ki. Az épület mindössze öt emeletes volt, a lift néha mégis azt jelezte, hogy olyan emeleteken járt, amelyek nem is léteztek.
Ha valaki kelletlenül beszállt, a lift úgy mozgott, mintha bármelyik pillanatban leszakadhatott volna. Az utasai gyakran kapaszkodtak rémületükben a korlátba.
Egy nap új lakó jött az épületbe. Sarah huszonéves nő volt, aki csak örült annak, hogy talált megfizethető albérletet. Ahogyan húzta maga utána bőröndjét, úgy döntött, nem cipeli fel az ötödik emeletre. Odasietett a lifthez és megnyomta a hívó gombot.
Amikor a lift odaért és az ajtaja kinyílt, Sarah elbizonytalanodott. Odabent szűk volt a hely és a sarkokat pókháló fedte. A padló rozsdásodott, a festék mállott. Úgy tűnt, mintha soha senki nem takarította volna.
Sarah megrázta a fejét és összeszedte magát. Ahogy belépett, a lift megnyikordult a súlya alatt. A nő megnyomta az ötös gombot és az ajtó berázódott.
A csend idegőrlő volt. A lift lassan, egyenletesen haladt és Sarah idegesen állt egyik lábáról a másikra. A szeme sarkából árnyakat látott, ám amikor oda kapta a fejét, rájött, hogy csupán az öreg lámpa vetett különös alakokat a falakra.
Sarah a kijelzőre nézett és a szeme elkerekedett. A lift a mínusz nyolcadik emeleten járt.
A nő ijedtében megnyomta a vészjelzőt. A régi, vörös gomb leesett a helyéről. Alatta szakadt, rozsdás kábelek lógtak. Sarah elővette a telefonját, hogy hívjon segítséget, de nem talált térerőt.
A nő rémülten kezdett kiabálni és dörömbölni a falon, de hiába. A lift rendületlenül haladt lefelé.
Sarah ijedten lépett hátrébb, amikor az ajtó kinyílt.
A mínusz tizenegyedik emeletre ért. Előtte egy hosszú, szűk, egyenes folyosó nyúlt a végtelen sötétségbe. A falak régiek és mocskosak voltak. A plafonon öreg lámpák pislákoltak, groteszk árnyakat vetve a falra.
Sarah rémülten nyomkodta újra a gombokat, de azok sorra estek a padlóra, mielőtt lekapcsolt a villany is. A lift megremegett, mintha pillanatokon múlt volna, hogy leszakadjon. A nő ijedten lépett ki belőle és az ajtó bezárult. A lift újra elindult felfelé, anélkül hogy bárki hívta volna.
Sarah körbenézett, de a falon sehol nem volt hívó gomb, így megfordult és elindult a félhomályos folyosón. A kijáratot kereste.
A főbérlő hiába várta a nőt az ötödik emeleti lakásban. Sarah nem jött és a telefonja is ki volt kapcsolva.
Semmilyen nyoma sem maradt, csupán egy fehér bőrönd a régi liftben.
