Vedd könnyedén

Ha valakit szerelmi csalódás ér, akkor mindent elkövet, hogy még a szerelem gondolatát is kitörölje az emlékezetéből. Nos, én nem ilyen voltam. Hiába ért véget a kapcsolatom, pár nappal Valentin nap előtt, hiába zokogott a szívem, nem adtam meg a világnak azt az örömet, hogy ne élvezzem a szerelmet. Sőt konkrétan kerestem a szerelmet. Repülőre szálltam és elutaztam abba a városba, ami hosszú idők óta a szerelem városa volt. Párizsba. Bár valaki azt mondja, hogy ez a cím Veronát illetné meg, de ki akarja példának tekinteni Rómeó és Júlia tragikus történetét? Mert én biztos, hogy nem!
– Bocsánat – szabadkoztam, ahogy átmásztam az idős bácsin majd lehuppantam az ablak melletti ülésre és felsóhajtottam. – Jó fülledt a levegő nem igaz? – kérdeztem kedvesen.
A bácsi csak nézett rám értetlenül, mire zavartan rámosolyogtam és az ajkamba haraptam. Valószínűleg nem beszéli a nyelvünket. Már éppen kényelmesen elhelyezkedtem, amikor a légiutas kísérő megállt mellettünk.
– Egyedül utazik?
– Igen! Úgy volt, hogy a pasim is jön, de szakított velem – magyaráztam.
A légiutas kísérő ajka megértő mosolyra húzódott, majd hátra pillantott a válla felett, aztán vissza rám.
– Van egy üres hely az első osztályon, ha érdekli – ajánlotta fel.
Hezitáltam, de minden visszakozásom semmivé lett, amikor egy kisgyerek erősen belerúgott az ülésembe. Felpattantam, ismét átmásztam a bácsin és követtem a hölgyet az első osztályra.
– Annyira köszönöm! – hálálkodtam és lehuppantam a kényelmes bőrülésre, aztán megdermedtem, amikor tudatosult bennem, hogy félig ráültem valakire.
– Kényelmesen utazik hölgyem? – kérdezte egy bársonyos hang.
– Nem is sejti mennyire uram – préseltem ki magamból a választ és lecsusszantam a férfi combjáról majd összeszedtem a bátorságomat és ránéztem a férfire.
A szőke göndör fürtök és a kék szemek azonnal meg kergítették a szívemet. Az utastársam sötétkék inget és fekete nadrágot viselt, csuklóján karóra és olyan illatot árasztott magából, hogy a mennyországban éreztem magam. Számtalanszor megkaptam már, hogy a magas elvárásaim miatt maradok vénkislány, de ki lett volna képes keresztülnézni egy félistenen egy falusi paraszt kedvéért? Pontosan ezért ment gallyra a kapcsolatom Bertolddal, mert lejjebb adtam az elvárásaimból a környezetem nyomására.
Csak pislogni tudtam, amikor a férfi hirtelen előre hajolt, izmos karjával átnyúlt előttem és megragadta a biztonsági övet, majd áthúzta előttem és becsatolta. Zavartan elmotyogtam egy köszönömet és elszakítottam róla a tekintetem, de a testem minden porcikájával érzékeltem a belőle áradó vonzerőt. Keresztbe vetettem a lábamat és összefontam magam előtt a karomat.
– Kényelmesen ül? – kérdezte, de ahelyett, hogy összébb húzta volna magát, csak még jobban elterpeszkedett.
– Csak ezt a kérdést ismeri? – pillantottam rá halvány mosollyal.
A férfi homloka ráncba szaladt, majd nevetve megrázta a fejét. Fürdőztem a nevetésében és vele együtt nevettem, de magam se tudom, hogy min. Olyan természetes volt mellette ülni és vele együtt nevetni.
– Az apai nagyszüleim magyar származásúak és sajnálatos módon, csak ezt sikerült tökéletesen megtanulnom – váltott át angolra.
Az ajkát szuggeráltam, hogy értelmezni tudjam minden egyes szavát.
– És Párizs?
– Párizs az otthonom. Hát önnek? Mi célja a szerelem városában?
– Mi más, mint szerelembe esni? – kérdeztem vissza.
– Akkor a legjobb helyre tart. A Párizsi férfiak híresek a szenvedélyről. Biztos vagyok benne, hogy már a reptéren sikerül találnia olyat, aki megmutatja önnek a várost.
– Lehet, hogy akadna jelentkező, de sajnos túlságosan válogatós vagyok – vallottam be sajnálkozva.
– Á értem… ha szabad kérdeznem milyen típusú férfiak az esetei? Talán tudok segíteni benne.
Figyelmen kívül hagytam a kérdését, csak elmosolyodtam és felé nyújtottam a kezemet.
– Szoboszlai Dalma vagyok!
– Gabriel Leroy. Párizs legkiemelkedőbb és legsármosabb idegen vezetője – fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett.
– És természetesen a legszerényebb – tettem hozzá.
– Hát persze – helyeselt.
Elvesztem a kék szemeiben és az ajkam egyre szélesebb mosolyra húzódott. Kit akarok hülyíteni? Gabriel Leroy egy piszok helyes férfi volt és szemlátomást én is tetszettem neki. Azzal a szándékkal vágtam neki az utazásnak, hogy kiélvezem azt, amit a sors nekem szánt. Hagyom magam sodródni az árral és nem gondolkodok azon, hogy mi lesz azután.
– Azt hiszem, igénybe venném a szolgálatait – jegyeztem meg könnyedén, mire Gabriel mosolya kiszélesedett.
– Igazából vicceltem. Nem vagyok idegenvezető.
– Nagyon jól tudom – mosolyogtam és várakozással a szívemben gondoltam az előttem álló kalandra.
Reszkess Párizs, érkezem és szerelmes leszek! De még mennyire, hogy az leszek!