Amikor egy dal majdnem az első hangra hullámoztatja víz tested magával ragadva, amikor mint csavar fúródik kagykódon át agyadba, és egész nap ott marad letapadva, de visszaköszön tán még álmodban is: az az igazi flow élmény
Amikor belefeledkezel általa a takarításba, és fél nap után azt érzed, hű máris vége mert közben belemerültél a zenehallgatásba. Amikor a szövegét szégyentelen a zuhany alatt vonyítod, feledve hogy amúgy nincs hangod: az az igazi flow élmény
Amikor magadban épp dúdolod azt vagy szájdobolod, s körülötted kik meghallják, azt hiszik teljesen elment az eszed, amikor utazáskor felteszed mielőtt kezed a kormányra teszed, vagy hallgatod a buszon mert az utazásnak számodra szerves részévé vált: az az igazi flow élmény
Évek múlva is veled marad, kiment a divatból, és nem hallgattad jó ideje tán de újra feléled benned, el nem enged. Le nem vakarhatod és le nem tagadhatod a tényt, hogy neked még Alexandra Stan, Elena Gheorghe, LMFAO meg a Narcotic Sound volt a fiatalkorod
Mert igen, az enyém az volt, mit nekem a sok mai rap meg popsztár, hogy őszinte legyek mindegyik csak lónyál. Hol marad azokból a lüktető, masszírozó basszus meg a nemcsak fülbe, hanem elmébe, lélekbehatoló dallam: hol van az a régi, igazi flow élmény? Hová, mivé lett a kora 2010-es évek, a könnyűzene dicső, fénylő aranykora?
Emlékké, elvont megfoghatatlan baráttá mely mindig velem marad, akkor is, ha az idő fénysebességel más irányba halad
