Meg láttalak,
A gondolataim csak úgy zakatolnak,
Bennem a tudat,
Hogy nem miattam vagy itt jelen pillanatban.
Ne legyek már ebben a negatív tudatban állandóan,
Hisz mivan ha van esély ránk,
Mivan ha nem kell többet várnom rád?
Azt mondják amihez a legtöbb idő kell,
Az válik majd a legjobbá.
De vajon mi mióta húzzuk egymás agyát?
Meddig kell még várnom,
Hogy be teljesedjen az álmom?
Tán csak egy jel kéne hogy lássam,
Hogy be teljesüljön minden vágyam,
Hogy felnőtt létemre minden reggel az ágyban,
Lássam két szép szemed ahogy fel kel.
Nincs mas vágyam csak,
Hogy a gyerekeink azt suttogják,
Jo reggelt anya,apa.
Mert mit is ér az élet,
Ha nélküled kell élnem..
Látok egy csöppnyi esélyt arra,
Hogy veled küzdjem le ezt a korszakomat,
De nem csak a nehéz időkre kellesz,
Azt akarom hogy ott állj velem,
Ketten a világ ellen,
S ki mondjuk az esküt,
Mely szívemre mélyre hatol,
Ahogy meghallom hangod,
Amint kiejted a szádon: Igen!
