Vízen úszok, a napfelkeltét látom. Minden nap így kezdődik, de ez a nap más. Ma mintha a nap egyre égetőbben sütné a szemem hártyáját. Mintha a kis védőréteg eltűnne és szertefoszlana, csak úgy. Hasonlót érzek a lelkemben is.
Éjjel az a hangos zaj riasztott fel. Puff. Egyszer csak szárnyak csapdostak, azonban a hangszálak némák maradtak. Nem értettem, mi történik. Mintha egy teljesen más tavon lennék, mint ahol az előbb még aludtam. Ennek a tónak vörös a vize. Ebből a tóból vér szaga árad. Ez már egy szennyezett tó. Ehhez a tóhoz vér tapad. Annak a vére, aki az egyetlen volt. Azoknak a vére, akik az enyéim voltak.
Hirtelen megvakulok, és hirtelen már tőlem szennyezett a tó.