Falunap

Egy összenézés. Egy óvatos, de szívmelengető mosoly. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a szívem a torkomba költözzön és úgy dörömböljön, mint soha azelőtt. A barátaim az oldalamat bökdösték és feltünően mosolyogtak, én pedig csak pirultam és lassan az arcom a piros felsőmmel megegyező színre változott. Ketercbe zárva óvtam a szívemet, hogy elkerüljem a fájdalmat, elbújtam és menekültem, de előle nem akartam elfutni. Nem moccantam, csak türelmesen vártam. Aztán leszakadt az ég. Nem képletesen, hanem szó szerint. Zuhogni kezdett az eső, mi pedig azonnal fedezék alá vonultunk, de a fehér felsőm így is teljesen átázott és a testemre tapadt. A sors keze, hogy ő és én ugyanoda húzódtunk vissza.
– Tessék – vette le a mellényét és felém nyújtotta.
– Úristen köszi – bújtam bele hálásan, hogy elrejtsem az átázott felsőmet.
– Odabent van törülköző is, ahogy elnézem a hajadnak nem ártana – nevetett fel én pedig beletúrtam a csuromvizes hajamba, ami az esőtől azonnal göndörödni kezdett.
– Á legalább szép hullámaim lesznek – legyintettem. – Melinda vagyok, de a barátaim csak Melnek szólítanak.
– Alex – rázta meg a kinyújtott kezem. – Helybéli vagy?
– Aha – haraptam az ajkamba miközben az ujjaimmal szórakozottan nyomkodtam ki a hajamból a vizet. – Te pedig…?
– Szlovákia.
– Gyönyörű hely, sokat voltunk ott kirándulni a családdal – mosolyogtam rá.
– Akkor biztos kiismered magad arra – mosolygott vissza és az ujjaival beleszántott a hajába. – A barátaid nagyon néznek minket.
– Tudom. Fura nekik, hogy fiúval társalgok.
– Miért? Te nem… vagyis.
– Hetero vagyok – nevettem el magam. – Csak eddig kerültem őket, függetlenség miegymás.
– Á értem – biccentett majd a homlokát ráncolva felpillantott az égre. – Reméljük gyorsan elmegy.
– Bízzunk benne. Bár itt már a falunap és az eső kéz a kézben jár.
– Igen hallottam a legendát – nevette el magát, majd közelebb lépett hozzám, hogy elférjenek mellettünk.
Az unokaöcsém Botond is köztük volt a haverjával Csabival így letámadtam őket egy ölelésre majd eleget tettem a kötelességemnek és meghívtam őket egy italra. A lányok jöttek, Alex viszont maradt, amit kicsit bántam, de nem várhattam el, hogy mindenhova együtt menjünk. Hiszen csak pár szót váltottunk.
– Tessék fiatalok – nyújtottam Botondék felé két pohár jack kólát majd elvettem a sajátomat is.
– Alexel mivan? – kérdezte Botond.
– Csak dumáltunk az eresz alatt.
– Flörtöltek – javított ki Flóra.
A szememet forgattam és belekortyoltam az italba.
– Nem tetszik nekik, hogy Szabinával kavarok. Egyiknek sem. Értem én, hogy ők vigyáznak rá, de azért nem kéne ilyen szúrósan méregetniük – vonta meg a vállát.
Sóhajtva átöleltem miközben Csabira szegeztem a tekintetem és némán arra kértem vigyázzon az unokaöcsémre.
2 whisky kólával és egy somersbyvel később az elmém tompult, a hangulatom viszont jelentősen javult így, amikor megláttam Alexet felém közeledni boldogan elé siettem és átöleltem.
– Szia idegen – mosolyogtam boldogan.
– Helló tolvaj – mosolygott vissza rám és óvatosan lecsúsztatta rólam a mellényét. – Ezt most itt visszaveszem, ha nem haragszol.
– Lehetséges, hogy azt is befújtam – ráncoltam össze a homlokomat.
– Annyi baj legyen – legyintett nevetve és a kezemet megfogva maga után húzott. – Megnézel?
– Miazhogy! – vágtam rá és menet közben elkaptam Flóra kezét is, hogy csatlakozzanak hozzám.
Megálltunk a színpad oldalánál, Alex pedig besietett a sátor alá, miközben felkonferálták őket a színpadra. Előkaptam a telefonomat és átállítottam videora, majd elindítottam a felvételt és újfent dörömbölni kezdett a szívem. Őszintén megvallva mindig is tetszettek a népviseletbe öltözött férfiak, ha pedig az, aki viselte még jól is nézett ki. Az csak hab volt egy ínycsiklandó tortán.
– Szívem, ha ez közelebb lakna – ölelt át Flóra.
– De kavarásnak tökéletes – mondta Anna bölcsen, mire megforgattam a szemem és hangosan felsóhajtottam.
Nem tudom készen álltam-e csak kavarásra. Mi van, ha nekem több kellett? Ha többre vágytam, mint egy gyors kaland a falunapon? Még, ha az a kaland két napig is tartott volna, akkor is csak egy kaland. Persze a függetlenségemnek jót tett volna, hogy nem itt lakott a szomszédban, de hirtelen estem szerelembe. Nagyon hirtelen képes volt szerelmes lenni és nagyon mélyen éreztem.
– Ha belevágok a kalandba mennyire fog fájni? – fordultam Flóra felé.
Tudtam, hogy, ha valaki, akkor ők igazat mond, nem fog kertelni, kimondja a fájó igazságot.
– Neked? Rohadtul fog. De, hogy megéri-e? Mindenképpen – nézett mélyen a szemembe.
– Oké – suttogtam. – Ha közeledik, akkor hagyom magam – bólogattam eltökélten.
De a bátorság azonnal az inamba szállt, amikor Alex tánctól kipirult arccal megállt mellettünk.
– Nos? Tetszett?
– Tetszett – helyeseltem és egyet gondolva elkoboztam a kalapját és a saját fejemre tettem.
– Ejej Mel, tudod, hogy mit mondanak – billentette oldalra a fejét lusta mosollyal. – Ha egy táncos kalapját viseled…
– Igen ismerem a cowboyok között elterjedt mondást. Ha a kalapot viseled, te lovagolsz a cowboyon – vigyorogtam. – Nem tudtam, hogy ez minden kalapra igaz.
– Mifelénk sajnos igen. Szóval amennyiben meggondoltad magad – lépett felém, mire mosolyogva elháráltam, amíg neki nem mentem valakinek.
– Jaj bocsánat – kértem elnézést azonnal, majd sápadtan Gáborra meredtem, akinek sikeresen nekimentem.
Gábor polgárőrként volt jelen a falunapon és annak idején hihetetlenül szerelmes voltam belé. Miatta száműztem a szívemet egy idióta ketercbe és most, hogy végre kinyitottam azt a ketrecet újra felbukkant az életembe.
– Semmi gond – válaszolta majd meglepetten hárált, amikor Alex mellettem termett és elkapta a derekam.
– Bocs biztosúr, intézem a bilincset – kacsintott Gáborra, majd maga előtt tolva behessegetett az tornaterem épületébe.
Vöröslött az arcom, de kuncogva hagytam, hogy vezessen maga előtt és elégedettséggel töltött el, hogy láthattam Gábor arckifejezését. Rohadtul nem tetszett neki, hogy már nem kapta meg a figyelmem. Utánunk többen is érkeztek, hogy átöltözzenek így valamicskét megnyugodtam majd boldogan elfogadtam a kofolát, amit felém nyújtott. A kofola egy szlovák üdítő volt, aminek az íze hasonlított a kóláéra, de szerintem sokkal finomabb volt.
– Kérsz valami erőset is? – kérdezte miközben kigombolta az ingén lévő pár gombot, aztán áthúzta a fején felfedve a meztelen mellkasát.
– Mid van?
– Jófajta házi pálinka – varázsolta elő a táskájából.
– Uhh… hát… lehet beütne nagyon.
– Egy feles nem feles – vágta rá és töltött nekem egy pohárba. – Ne ízlelgesd, csak húzd meg – tanácsolta.
– Én figyelmeztetlek, innentől kezdve, ha gázul viselkedek a te sarad lesz – figyelmeztettem és sietve lehúztam a pálinkát majd leöblítettem kofolával, de még így is végigmarta a torkomat és köhögésroham jött rám.
– Na még egyet – mosolygott rám.
– Te le akarsz itatni? Van egy unokaöcsém meg a legjobb haverja, akik szétszednek – szóltam rá, mire felnevetett.
– Nem akarlak leitatni ne aggódj – guggolt le velem szembe és magának is töltött egy adaggal. – Egészségedre – nézett a szemembe és gyorsan lehúzta, de ő nem ivott kisérőt hozzá.
Én is ledöntöttem, a pálinka végigmarta a torkomat és a szemem könnybe lábadt, a gyomrom pedig felfordult. Előre dőltem, és a számra szorítva a tenyeremet próbáltam visszatartani a feltörő hányást. Alex hátra simította a hajamat, tenyere megpihent a tarkómon és megvárta míg összeszedem magam.
– Jó minden?
– Pompás – motyogtam a vállán pihentetve a fejem. – Finom az illatod.
– Köszönöm – nevette el magát. – Gyere szerzünk valami kaját!
– Ha én eszek biztos, hogy behányok – jósoltam.
– Nem fogsz – fogta meg a kezem és felhúzott.
De tévedett, abban a pillanatban, ahogy megcsapott a zsíros illatt a gyomrom tartalma a torkomba költözött és alig jutottam el a mosdóba, mielőtt minden kijött belőlem. Nem sokkal utánam Flóra és Anna is megérkeztek, Flóra hátra fogta a hajam és a hátamat dörzsölve biztatott, hogy adjam ki magamból.
– Tessék igyál – nyomott a kezembe Anna egy flakon vizet.
– Köszi – nyöszörögtem és kiöblítettem a számat.
– Gábor feje paprika piros – jegyezte meg Flóra. – Mit mondtál neki?
– Semmit. Valószínűleg nem tud szabadulni a képtől, hogy Alex az ágyhoz bilincsel engem – morogtam két öblögetés között.
– Mindent értünk – nevettek fel, majd segítettek rendbe szedni az arcomat.
Mire újra Alex szeme elé kerültem, teljesen szalonképes voltam és készen álltam belevetni magam az éjszakába. A táncolók között bukkantunk rá, de mivel úgy láttam nagyon benne van a táncban, inkább maradtam a lányokkal és együtt lötyögtünk a zenére. Pár dalt végig roptunk, táncoltam ismeretlenekkel, Botondékkal, de leginkább a lányokkal voltam aztán megéreztem, hogy karok fonódnak körém.
– Te folyton megszöksz előlem – suttogta Alex és meleg lehelete megcirógatta a nyakam.
– Taktikai szüneten voltam. Köszi, hogy szóltál a lányoknak – hunytam be a szemem és nekidőltem a mellkasának.
– Bementem volna én is, de utamat álta a polgárőr – mesélte, mire fintorogtam egyet és megfordultam a karjaiban.
– Hát most már itt vagyok – karoltam át a nyakát.
– Itt bizony – helyeselt és közelebb vont magához. – Jól érzed magad?
– Nem látszik? – mosolyodtam el.
– Csak biztosra akartam menni – csúsztatta a kezét az arcomra majd az ajkával betapasztotta az ajkam.
Egy csók. Egy finom érintés. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy a világ kinyíljon előttem és én bátran ugrottam fejest az ismeretlenbe.