Mi
Fahéj illata tölti meg pici házunkat: fahéjas tekercset sütök. Ez a kedvenc őszi nassolnivalód, szeretsz elmajszolni egyet ebéd után vagy a kávéd mellé.
Szeretek sütni-főzni neked, sokszor gyermeki csillogást látok a szemeidben, alig várod, hogy megsüljön, vagy megfőjön egy étel.
Édesanyáddal és a nagymamáddal sokat beszélgetünk rólad, arról is, miket szeretsz enni. Húgod is szokott gondolatokat megosztani velünk, a ’trécselő tercettel’, na, jó, az már ’trécselő kvartett’. Iszom e három nő szavait, ahogy minél többet tudok meg rólad, a gyermekkorodról, a szokásaidról, babakorodról, kisfiúként milyen voltál, miket játszottál, vagy épp a csínytevéseidről. Persze, nem vagy rossz ember, csak vidám, cserfes, csintalan voltál kisfiúként (is).
Egész vasárnap délutánokat tudunk mi négyen átbeszélgetni, sokszor előkerülnek a fotóalbumok is, sőt, még arról az időszakról is beszélünk, mikor te és a húgod még nem voltatok szüleitek életében.
Anyukád korábban akart titeket, kettőtöket, mint ahogy világra hozott, de édespátokkal csak huszonnyolc évesen ismerkedtek meg. Időre volt szükségük, hogy megbízzanak egymásban, egyáltalán együtt maradjanak, hiszen egyikük sem akart egyedül gyermeket nevelni.
Mikor elkészült a Fészek, jöttél te, majd a húgod új lakójának, azóta kerek szüleitek élete.
A közösen főzött, gyöngyözve forró húslevest éppoly szenvedéllyel készíti négyesünk, mint a hétköznapok paradicsomlevesét császármorzsával. Egy kis betűtészta, egy kis morzsa, egy kis sárgabarack lekvár, morzsa, lekvár, morzsa, lekvár…
Olyan bizsergetően jó érzés, mikor két falat közt azt mondod: ’Mintha csak anya főztje lenne!’ vagy: ’Hú, a mama süt vasárnaponként ilyen kakaós kalácsot!’
Bizony, kívülről megtanultam a régi, rád és rám hagyott recepteket, receptes füzeteket. De meg ám!
Hiszen kell, hogy legyenek ízemlékeink, amikkel a lelkünknek megnyugvást nyújtunk. Behunyjuk szemünket szánkban egy falattal, és gondolataink csak úgy szárnyalnak az öreg, kedves kezek alatt tésztává alakuló lisztes tálak, sodrófák, gyúródeszkák, zománcos lábasok és a sparhelt felé…