Régi képeket nézegettem, kávét kortyolgatva, az ebédlőasztalnál vasárnap reggel. Megakadt a szemem egy egyszerű fotón: az eget örökítette meg, ahogyan egybe simul a mogyorófa ágaival. Eszembe jutott az a nap, mintha még most is a hatalmas gallyak alatt ülnék.
Macskák másznak az ölembe, kutya bökdös simogatásért, s míg én azt sem tudom, melyik kedvenccel foglalkozzak előbb, hogy ne legyen sértődés, közben madarak daloltak a bokrokon, a hátsó udvarban pedig csirkék rikácsoltak.
Nyár volt, akkoriban csupán egy számomra unalmas júniusi délután, ugyanolyan, mint az összes többi. De most mégis bármit megtennék azért, hogy eltölthessek még egy délutánt, ott, ahol az eget ölelik a mogyorófák ágai, körülöttem cicákkal.
