Egy kabát téli dilemmája

Egy kabát téli dilemmája

A kabát a fogason lógott, és sértődötten csüngött lefelé a bal ujja.
– Kikérem magamnak – morogta. – Én nem vagyok téli. Csak rám mondják.
– De hát vastag vagy – szólt rá a Sapka a felső polcról. – Vastag egyenlő tél. Ez olyan egyszerű, mint egy gomb.
– Tévedés! – csattant fel a Kabát. – A gomb filozófiai kérdés. Lehet rajta kabát, de lehet rajta mellény is. Vagy semmi. Gondolkodj, Sapka!
A Sapka gondolkodott.
Ettől kicsit félrecsúszott.
Ekkor kinyílt az ablak, és besuhant a Tél, csizmája alatt hóropogással, orrán piros csípéssel.
– Hallom, panaszkodsz – mondta mély, jeges hangon. – Pedig hozzám tartozol. Nézz csak magadra! Bélés! Kapucni! Cipzár!
– A cipzár nem elköteleződés! – vágta rá a Kabát. – Az csak egy lehetőség! Én könnyed akarok lenni, lenge és szellős! Strandkabát! Piknikkabát!
– Strandkabát! – hahotázott a Tél. – Az olyan, mint a hóember napernyővel!
– Az nagyon elegáns lenne – szólt közbe a Nyár, aki eddig az ablakpárkányon napozott, napszemüvegben. – Én támogatnám. Bár… kissé meleg lenne hozzá.
– Na látod! – lelkesedett a Kabát. – Nyár ért engem!
– Én mindenkit értek – vont vállat a Nyár. – De nem mindenkit viselek el. Te például izzasztasz.
– Felháborító! – sértődött meg a Kabát. – A belsőm pamutlélek!
A szekrényajtó mögül ekkor kipenderült a Tavasz, zöld sállal, virágillatúan.
– Ne vitatkozzatok – csilingelte. – Egy kabát nem évszak, hanem hangulat.
– Hangulat?! – mordult fel a Tél. – A hideg nem hangulat, az kötelesség!
– A kötelesség is csak egy rosszul vasalt gondolat – felelte a Tavasz. – Nézd meg ezt a kabátot! Lehetne esős, lehetne szeles, lehetne „csak úgy”.
– Én „csak úgy” szeretnék lenni! – kiáltotta a Kabát, és boldogan meglebbentette az ujját. – Nem akarok fázást szolgálni!
– Akkor mit akarsz? – kérdezte az Ősz, aki eddig csendben leveleket gereblyézett a sarokban. – Mert panaszkodni könnyű, lehullani nehéz.
A Kabát elgondolkodott.
A cipzárja lassan fel-le járt.
– Azt akarom – mondta végül –, hogy ne döntsenek rólam. Hogy felvehessen az, aki fázik egy kicsit. Vagy aki csak biztonságot akar. Vagy aki beszélgetni szeretne, mert egy kabát jó hallgató.
Csend lett.
Még a Sapka is visszatartotta a bojtot.
– Ez… – kezdte a Tél –, ez meglepően értelmes gondolat.
– Majdnem megható – tette hozzá az Ősz.
– Egy kicsit izzasztó – legyintett a Nyár.
– De nagyon kabátos – mosolygott a Tavasz.
Ekkor belépett a Gazda, felvette a Kabátot, és azt mondta:
– Ma nem hideg van. Csak olyan… bizonytalan idő.
A Kabát kihúzta magát.
– Hallottátok? – súgta a Sapkának. – Bizonytalan időhöz bizonytalan kabát kell.
– Akkor mégiscsak jó, hogy nem téli vagy – felelte a Sapka.
A Kabát nem válaszolt.
Csak ringatózott egy kicsit, ahogy sétáltak, és minden lépésnél más évszak lett benne.
Egy gomb Tavasz, egy zseb Ősz, a bélésben Tél szunyókált, a gallér alatt pedig egy apró Nyár fütyörészett.
És ha valaki megkérdezné, milyen évszak volt aznap, a Kabát biztosan ezt mondaná:
– Kabátidő. A legjobb fajta.