Fekete fehér
Nem tudom eldönteni, hogy én ragaszkodom a fekete-fehérhez vagy az ragaszkodik énhozzám.
A fekete-fehér egy olyan létmód, ami érzést, energiát, ihletet, spirituszt és muníciód ad. A dualitás látása mélyen inspirál, hogy békét kössek az örökkön jelen lévő catullus-i ambivalenciával.
A polaritás polarizálása a fekete-fehér. Egy folyamat, ahol a végpontok esztétizálódnak. A fekete-fehér egy tér a szívben, ahol kapu nyílik a lentre és a fentre ugyanabban a minitumban. Az érzelmek energiája túlfeszül a fekete-fehér terében, és a kettő határán egyensúlyozva az ember bepillantást nyer a dualitások mögött meghúzódó egységbe.
Minél nagyobb ívet képes regisztrálni a szív, minél nagyobb horizontot fog át, annál mélyebb békére lelhet a formák világában, mert birtokolja a formátlant.
Ahol a végpontok elfogadást nyernek, ott tánccá válhat a köztes lét. A köztes lét. A fekete fehér a dualitáson keresztül viszi a figyelmet a non-dualitásra, a dinamikus mozdulatban a nem-mozdulóra.
A fekete-fehér létmód békét hozhat, de ha benne ragadsz a polaritásokban, azok felőrölhetik a lelkedet. A végpontokon való pengeélen táncolás felemészti az életenergiát, mert nem arra lettünk teremtve, hogy örökkön a lét határhelyzeteiben küzdjünk. A szélsőségekben nincs intimitás. A szélsőségekben hasítás van. Idealizálok és devalválok. Utálok és imádok. A menny és a pokol megküzd értem, és én két tűz között égve nem hogy nem látom a színeket, azt is elfelejtem, hogy valaha voltak.
A fekete-fehér képes romantizálni az önpusztítást, esztétizálni a magányt, és elérni, hogy úgy ragaszkodj a fájdalmaidhoz mint a tulajdon nevedhez. Beleköt, beleragaszt, beleláncol. Rabsággá válhat bármi, ami olyan egyeduralkodóvá és kizárólagossá válik, hogy nem tud mellé leülni más.
Ha te színes vagy, nem tudsz leülni mellém, mert én fekete-fehér vagyok. Másik nézőpont, másik ember, másik tevékenység. A szabadság az, hogy van választás, de a választás meghozatala után is léteznek opciók. Leülhetsz a valósággal, és megihatsz vele egy kávét. Én egy kávé felett még nem hallottam olyat, ami elbírhatatlan lenne.
A fekete-fehér pont olyan mértékben képes fájdalmat hozni, mit amilyen mértékben gyógyulást. Minden címke ugyanolyan mértékben korlátoz, mint amilyen mértékben felszabadít.
Az éjszaka sötét egén fehéren sziporkáznak a csillagok, de a napfelkelték és a naplementék a végtelenség színeivel öltöztetik fel az eget. A lelked éjszakája is megpirkad egyszer, hogy a kincseidet a napfény világítsa meg. Színes vagy. A naplemente majd újból elhozza az éjszakát, ahol a színek aludni térnek, és térdet hajtanak a fekete-fehérnek.
Benned van éjszaka, a hajnal, a pirkadat, a nappal, a szürkület, a lemenő nap. Végtelen körforgás vagy.
Az életemet nem szeretném fekete-fehérben látni. A művészetemben viszont a fekete-fehér az, amin keresztül megmutatom azt, aki vagyok.