Éjszaka: Tizennegyedik történet

Szép tavaszi nap volt. Zoltán és Ica kirándulni mentek. A közeli településre látogattak a városnapja rendezvény sorozatra.
Az ilyekkor szokásos sátrak fogadták őket. Volt minden, mi szem, szájnak ingere.
Mindenki megtalálhatta magának a legmegfelelőbb kikapcsolódási lehetőséget, érdeklődésének megfelelően.
Körül néztek, sétáltak, majd leültek egy – egy standnál kóstolgatni.
Bográcsokban rotyogott az étel. Kulináris élvezetek kedvelői készíthették ízlelőbimbóikat.
Sztár séf is emelte a program fényét. Közös fotó készült Zoltánról a séffel, aminek Zoltán nagyon örült.
A színpadon folyamatosan programok voltak, váltogatták egymást a fellépők, a különböző műfajokat képviselve.

Este zenei koncert, és a Honfoglalás c. zenés színházi előadás igazán nagy élmény volt számukra. Rengeteg ember, érdeklődő, nézelődő volt. Betöltötték a főteret.
Jó alkalom volt a családi, baráti kapcsolatok ápolására, kikapcsolódásra, amikor együtt lehettek az emberek szeretteikkel. Összehozta a város lakóit.
Az est látványos, és pazar tűzi játékkal zárult.
Eljött az éjfél.
Az idősebbek hazafelé tartottak. A téren egyre több fiatal jelent meg.
Zoltán és Ica úgy döntöttek, hogy a másnapi programokat is megnézik, és reggel kimennek a zsibvásárra is.
Elhatározták, hogy a kocsiban töltik a pár órát, még ami hátra volt az éjszakából reggelig, hogy ne kelljen több kilométert haza utazni, és utána vissza.
Kalandnak fogták fel.
Ica kicsit félt, hiszen ilyesmi nem fordult még elő velük életük során, ilyet még nem vállaltak be.
Kinéztek a közeli utcában egy parkolóban egy helyet, amit úgy gondoltak, hogy megfelelő lesz az éjszakázásra. Biztonságosnak hitték, mert az utca elején sorakoztak a rendőrautók.
Nagy erőkkel vonultak ki, biztosították a rendet a rendezvény ideje alatt. Választási lehetőség nem volt, hiszen ilyenkor jó, ha egyáltalán le tud valahol parkolni az ember.
Volt azért némi mozgás, hiszen volt, aki épp elment, mások viszont jöttek az esti programokra.
Egy hatalmas sátorban délutántól már a DJ lovas folyamatosan forgatta a korongot, és a fiatal korosztálynak jó house zenét nyomott megállás nélkül.
Megtelt a hatalmas sátor szórakozni vágyó fiatalokkal. Ettek, ittak, beszélgettek, táncoltak.
Hajnali 2 óra körül Zoltán és Ica elindultak a parkoló felé, hogy beüljenek a kocsiba kicsit pihenni.
Ahogy mentek a kocsihoz, két fiatal férfi nem zavartatva magukat a bokorhoz állva végezték el dolgukat.
Jó volt végre nekik egy kis csend, bár a zene ütemes ritmusát ott is hallani lehetett. Megbeszélték, hogy a kocsival átállnak máshova, mivel megüresedett egy hely a parkolóban, mert úgy tűnt, hogy az előző helyen forgalom lesz az éjszaka folyamán.
Nem is értették egyébként, mivel mobil WC volt felállítva, miért nem ott végzik el kulturáltan az emberek a dolgukat?

Kis idő elteltével egyszer csak látják, hogy két rendfenntartó ólálkodik a sötétben.
Körül néztek, majd elvégezték dolgukat. Arra nem is gondoltak, hogy valamelyik kocsiban esetleg ülnek, és láthatják őket.
Ica rosszul érezte magát, mégis csak rossz helyen parkoltak, hogy ezt most nekik végig kell nézni. A sötétben csak az alakok mozgását látták.
Este hideg volt. A kocsiban ugyan nem, de azért Ica felhúzott egy dzsekit, aminek a kapucniját a fejére húzta le egészen az orráig, hogy ne is lásson semmit.
Mozdulatlanok voltak. Úgy tettek, mintha aludnának, ha a kocsi mellett esetleg elhaladnak, ne is vegyék észre őket.
Mikor a két járőr elment, Zoltán és Ica egymásra néztek. Kuncogtak, hogy jó éjszakának néznek elé.
Azért eljátszottak a gondolattal, milyen vicces, mókás lett volna, ha épp elindulnak, és areflektor fénye megvilágította volna őket.
Vajon milyen hatást váltott volna ki?
Zoltán később elszenderedett. Ica örült is neki, legalább ő aludjon, ha bír.
Ő fentmaradt, és ügyelt. Ilyen helyzetben úgysem tudott volna elaludni.

Ahogy telt az idő, halk viháncolásra lett figyelmes. Négy lány jött, és ők is megcélozták
egy – egy fa, – illetve a fal tövét. Tök bulinak érezték, mert nem bírták ki kuncogás nélkül.
Dolguk végeztével, visszamentek. Mindez pár méterre a kocsitól.
Ica elkezdett gondolkozni, hiszen volt ideje rá, hogy miért lehet ilyen népszerű ez a hely.
Arra jutott, ez a legközelebbi kis utca a bulihoz.
Fák lehajló ágai, füves közterület, valamint a fal melletti rész kellően sötét.
Remek helynek bizonyult számukra.
Ez a cselekedet tilos, a közterület felügyelet bünteti. Egy ismerőse mesélte, hogy egyszer milyen keményen megbüntették, közben el sem végezte a dolgát, mert nem is kellett neki.
Azok, pedig akik büntetnek, következmények nélkül ugyanazt a cselekedetet megteszik.
Két egyenruhás is jött utána még külön – külön. Úgy látszik ilyenkor ez a törzs hely.
Nem is értette, hogy merik megtenni, illetve, hogy az ott lakók miért tűrik.
Eszébe jutott az is, hogy ebben a bekamerázott világban, ott miért nincs felszerelve kamera.
Talán egyszer előbb – utóbb valakinek szemet szúr. Mid ez, az éj leple alatt, a kora hajnali órákban történt, amikor az emberek legmélyebb álmukat alusszák.

Ismét mozgás történt, de már a földön. Egy nagy sündisznó cammogott át az úttesten, és tűnt el, olvadt be a környezetbe. Éjszakai portyára indult.
Utólag sajnálta, hogy nem szállt ki a kocsiból, és nem fényképezte le.
Miközben Zoltán aludt, Icának már tetszett az éjszaka, hogy milyen esemény dús.
Két, három fős csoportok mentek el időközben a kocsi mögött. Kifejezetten örült az ifjúságnak, – egy férfi kivételével, – hogy nem részegen ment végig az utcán.
Az úttest másik oldalán játszótér volt. Néhány fiatal oda is betért az éjszaka folyamán.
Csak sejtése volt, hogy mit is tudtak ott csinálni.
Elfogta időnként a félelem, ne hogy olyasmit lásson, vagy tanúja legyen esetleg olyasminek, aminek nem kéne. Eszébe jutott a Szemtanú c. film, amit régen látott. Amiben egy kisfiú tanúja volt egy gyilkosságnak, s miután észrevette a gyilkos, hogy a fiú látta a tettét, hajtóvadászatot indított érte, hogy megtalálja.
Később két lány, és egy férfi érkezett a lakótelepi lépcsőházhoz. Az egyik lány felment. A férfi a megvilágított lépcsőház előtt nekiállt, és elvégezte a dolgát, nem zavartatta magát, hogy közben volt
jövés – menés. Utána beszélgettek, majd lassan megindultak felfelé a lépcsőn.
Kisvártatva ismét jött két fiatal.
Ica azt gondolta, hogy szállnak be a kocsiba, és mennek el, mert a parkoló felé vették az irányt, de nem. A konténer előtt megállt a férfi, a nő pedig mellé leguggolt, és mindketten elvégezték a dolgukat.
Utána a férfi elővette a cigit a zsebéből, majd mindketten szippantottak belőle, és tovább álltak.
Ismét jött két járőr a lombos fák alá, majd dolguk végeztével elmentek.
Viccelődött magában, azért ilyen gyönyörűek ezek a fák itt, mert sokan megjelölték már.
Elkezdett végre pirkadni. Egy egyenruhás ember indult munkára nagy válltáskával.
MÁV dolgozó lehetett.
Egyszer csak két fiatal szaladt a játszótér felé. Közben nagy sebességgel egy kocsi is megérkezik, és megáll az úttest közepén. Támogatva egy fiút visznek a kocsihoz, és ültetik be. Rosszul lett. Értesítették egymást, barátai, ismerősei mentek segítségére.
Icán mielőtt erőt vett volna a fáradtság, és álmosság, ami már keresztül ment rajta, egyszer csak azt vette észre, hogy pirkadni kezd. Világos lett, aminek kifejezetten örült.
Elkezdtek a rigók fütyörészni. Közben Zoltán is felébredt.
Ica elmesélte neki, hogy mi történt, míg ő aludt. Nem, tudták eldönteni, hogy sírjanak, vagy nevessenek, az éjjel történt eseményeken.
Eszükbe jutott az is, hogy sok szülő tudja – e, hogy gyermeke hol, – kivel, – hogyan tölti, és mulatja át az éjszakát?

Kiszálltak a kocsiból, elindultak körülnézni. Döbbenet volt a látvány!
Tájkép, csata után…
Üres flakonok, sörös, – és más szeszes italos dobozok, üvegek hevertek a földön, és az asztalokon. Szemét volt minden felé, merre szem ellátott.
Nagyon figyelniük kellett, hogy hova lépnek.
A zene még szólt, néhányan még lézengtek. Lassan azért elindultak hazafelé.
Így szórakoztak akkor este a fiatalok. Tisztelet a kivételnek…
Egy lélektani határon túl már nem mondható szórakozásnak, kulturáltnak meg semmiképp.
Rajtuk kívül csak fiatalok voltak az utcán.
Odébb egy hajléktalan nézelődött, guberált a szemét között.
Rendőrautók jöttek – mentek.
Tanulságos éjszaka vot.
Zoltán és Ica rendezték soraikat, és elindultak a vásárba.
A friss élmények után azért Ica elhatározta, hogy nem szeretne többet “térfigyelő kamera” lenni az éjszakában.

“Éjszaka: Tizennegyedik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen a hozzászólást, és azt, hogy olvastad a történetet.
    Szeretettel:Gabriella:]

  2. "Egy lélektani határon túl már nem mondható szórakozásnak, kulturáltnak meg semmiképp."

    Egyetértünk. Én se tudom megérteni ezt a nagyfokú igénytelenséget, gátlástalanságot, nemtörődömséget.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!