Éjszaka: Huszadik történet

Erzsi a lányához igyekezett, mint mindig az év ezen napján. A virágcsokrot újra rendezgette, majd letette az asztalra.
– Biztosan örülni fog neki, hiszen ez a kedvenc virága! – gondolta magában.
Eszébe jutott a két évvel ezelőtti éjszaka.
Az első házassága nem sikerült, sokáig egyedül nevelte lányát. Rengeteget kellett dolgoznia, hogy eltartsa magukat. Sajnos kevesebb ideje jutott Marikára, mint szerette volna. A lány kamaszodott, kereste útját és lázadt a szülői szigor ellen. Tíz éves volt, mikor az anyja megismerkedett Gyulával.
Gyula rendes, dolgos ember volt. Első felesége meghalt, közös gyermekük nem született. Nagyon szerette volna, ha neki is születik egy vér szerinti utóda. Már pár hónap ismerkedés után felvetette az ötletet Erzsinek. Az nem zárkózott el kategorikusan az ötlettől, csak még korainak tartotta.
Már két éve éltek együtt, mikor beadta a derekát.
– Valamit mondanom kell neked! – fogadta Gyulát egy nap, mikor hazatért a munkából.
Ezzel a kezébe nyomott egy kötött kis cipőt. A férfi először bambán bámult rá.
– Ez most azt jelenti, hogy…
Erzsi csak némán bólintott. A férfi felkapta és megpörgette a kacagó asszonyt.
– Apa leszek! Végre apa leszek! – kiabálta Gyula.
Észre sem vették, hogy az ajtóban némán nézte őket Marika. Mikor meglátták a kislányt a nő gyengéden megfogta a kislány kezét és megsimogatta.
– Testvéred születik. Örülsz neki? Hiszen mindig is szeretted volna, ha van egy testvéred.
– Hát, nem is tudom… – válaszolta tétován a gyerek.
Hol az egyik, hol a másik felnőttre nézett. Sajnos a nevelő apjával nem igazán találta meg a közös hangot. Az próbálta betölteni az apa szerepét a kislány életében. Ám ő nem igazán örült a dolognak.
– Van nekem apám, nem kell, hogy te dirigálj! – feleselt legtöbbször.
Mikor megszületett a közös csemete, a kis Gyuszika, a férfival madarat lehetett volna fogatni. Ám Marikával csak egyre rosszabbodott a kapcsolata. A kislány már majdnem 13 éves volt, már elkezdték érdekelni a fiúk. Egyre többször szólalkoztak össze. Erzsinek sem volt energiája a kisfiú mellett, hogy igazságot tegyen kettejük között.
Azon a napon töltötte be Marika a 15. évét. El akart menni a barátaival szórakozni. Gyula dolgozott, Erzsi volt egyedül otthon a két gyerekkel. A kisfiú beteg volt, anyja alig tudta levinni a lázát.
– Nem mehetsz sehová! Megértetted? – rivallt a kislányra Erzsi.
– Te nem tilthatod meg nekem mit csináljak! Foglalkozz csak a kedvenc gyerekeddel! – kiabált vissza a gyereklány. – Oda megyek ahová akarok! Elmegyek a többiekkel, ha engeded, ha nem. Meglátod, haza sem jövök soha többé!
– Meg ne próbáld, mert egy hónap szobafogságot kapsz! – kiáltott rá az anyja.
A kisfiú elkezdett sírni. Erzsi felé fordult egy pillanatra és már csak a becsapódó ajtó hangjára eszmélt fel. Kirohant az utcára, még látta ahogy lánya beszáll egy autóba. Rajta kívül még négyen ültek benne.
Már éjfél volt és Marika még mindig nem volt otthon.
– Remélem nem esett baja! – gondolta magában. – Ebből megint csak veszekedés lesz Gyulával.
Abban a pillanatban csengettek.
– Na, végre, hogy megjöttél! – rántotta fel az ajtót.
Ám nem a lánya állt ott, ahogy várta, hanem két rendőr.
– Sajnálattal közöljük, hogy az autó amiben a lánya utazott balesetet szenvedett. A sofőr túl gyorsan vezetett, és egy kanyarban kisodródott az útról. Az öt személyből hárman a helyszínen az életüket vesztették.
Miközben ezekre visszaemlékezett odaért lányához.
– Megjöttem kislányom! – köszönt, majd letette a sírra a virágcsokrot.