Találka (Cseppecske)

Összes megtekintés: 73 

A nap melegen süt az Édenkert fái között. A dús fűben két angyal játszik önfeledten egymással. Csak fejük búbja és szárnyuk vége látszik ki a virágok közül. Egyikük kezéről egy katicabogár röppen tova. Az angyal óvatosan száll utána.
Egy lágy hang határozottan hívja az angyalokat. Ők szárnyra kapnak, és repülni kezdenek a Kert közepe felé. Eljött az ideje az utazásuknak. Közben beszélgetnek egymással.
– Mit játszunk odalent? – kérdi az egyik.
– Szerelmesdit. Egy nagy, egész életre szóló, igazi szép szerelmet. Arra vágyom – válaszol a másik.
– Rendben. Azt még én sem játszódtam eddig.
– És tavasszal találkozzunk, jó? Amikor ébred a természet. Akkor a legszebb odalent a Földön.
– Jó. Tavasszal.
– Én kislánynak megyek.
– Akkor én fiúnak.
– És nagyon szeretlek! Tiszta szívemből!
– Én is Téged! Kimondhatatlanul! És mikor találkozunk?
– Megtaláljuk egymást. Amikor mindketten a szívünket követjük.
– És ha kell, tudunk segítséget kérni a társainktól. A többi angyaltól.
– Én máris indulok. Aztán gyere Te is, Kedves!
– Rendben. Megyek mindjárt. Csak megnézem, hogyan utazol. Vigyázz magadra, Cseppecske!
Az angyalok megölelik és megpuszilják egymást. Majd elindulnak. Ki-ki a maga útján.

* * *

Közeledik 2012 karácsonya. Laci megírta második levelét az angyalnak:
Kedves Angyal!
Kérlek, hozd el nekem legkésőbb 2012 karácsonyára a társam. Azt a nőt, aki legalább annyira jószívű és legalább olyan jól bánik velem, mint Emőke. Alakra pedig olyan és legalább annyira szereti a szexet, mint Eperke. Sőt, még jobban!
Hálásan köszönöm!
Dávid László, Laci(ka) B-)

* * *

Kettőezer-tizenhárom január közepe van. Cseppecske Lacinak az első levelét olvassa a társkeresőn. Alig hisz a szemének:
Szia Cseppecske!
Hogy vagy? Nagyon szép Coelho idézeteket választottál az adatlapodra. Bízom abban, hogy illenek hozzád.
Ugye ismerkedhetünk? Ugye barátkozhatunk? Ugye találkozhatunk? Ugye szívből megölelhetjük egymást? Nagyon köszönöm!
Tisztelettel, László @}->–
Cseppecske másnap válaszol rá:
Szia! Küldtem levelet az email-címedre. Szívesebben levelezek onnan. Köszönöm a virágot @}->–

* * *

A kirándulóbusz lassan, lomhán fordul be a buszállomásra. Mintha elfáradt volna. Hosszú útja volt. Másfél napig jött egyfolytában a messzi Északról. Utolsó utasa vidáman száll le róla. De nagyon fáradtan. Rá van írva az arcára. A mozdulataira. A göndör hajú nő az őrá váró kedvese nyakába ugrik a járdán. Megcsókolja. Hosszan, mohón csüng az ajkán. Mint aki soha többé nem akarja abbahagyni. Boldog! Kedvese is boldog!

Dávid László,
2013. január 29.,
Marosvásárhely

“Találka (Cseppecske)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!