– Vettél magadnak virágot? – kérdezte szenvtelen hangon Józsi.
– Miért? – nézett rá meglepetten Margit, miközben egy pillanatra félbehagyta a mosogatást.
– Tudod mert nőnap van…
– Tapló!
Józsi jót nevetett saját félresikerült poénján, jót húzott a dobozos söréből, majd tovább nézte a meccset a tévében. Már csak tíz perc maradt a második félidőből, közben a sörösdoboz kiürült, összenyomta majd összehajtogatta a dobozt.
– Életem hoznál még egy sört?
– Hozz magadnak.
– Eh, ostoba ez a nő még a viccet se érti – gondolta szórakozottan – besértődött.
Végül is nem ment sörért, csak a vécére, ha kiszolgálná magát oda lenne a tekintélye, hiszen mégis ő a férfi, az a némber meg se érdemli, hogy hozzászóljon. Különben is, ivott már hármat.
Vége lett a meccsnek, kettő egyre a Fradi nyert. Azért játszhattak volna jobban is a zöld-fehérek, ezeket a bénákat legalább három nullra meg kellett volna verjük, még így is, hogy Varga azzal a sérüléssel küszködik. Na mindegy, azért ezt meg kell ünnepelni! Csapat csak egy van a Ferencváros, hajrá Zöld Sasok! Gyorsan felkapta a gönceit:
– Életem, leugrok a Pepitába! Nemsokára jövök, addig nyugodtan rámolj össze! -; válaszra se várva becsapta a lakásajtót.
– Vigyen el az ördög, vissza se gyere! – morogta Margit alig hallhatóan, csak úgy magának.
Nem sírt, gépiesen mosogatott, mint egy robot. A koszos tányérok kupaca lassan fogyott, és átváltozott szép tiszta tányérok és evőeszközök halmazává. Azért egy mély sóhaj ott bujkált a lelke mélyén. A teremtés koronái – gondolta frusztráltan – csak a baj van velük!
Józsit a kocsmába belépve a megszokott törzsvendégek köszöntötték, Tibi, Öcsi, Lala, Piszok és Imi. Hangos örömujjongással köszöntötték. Meghívta őket egy korsó csapoltra tüskével.
– Fradi a király! – kiáltotta Józsi a korsót a levegőbe emelve.
– Úgy van, Fradika a király! – visszhangozta a kórus.
– Akkor erre inni kell!
Hosszasan beszélgettek a meccsről, mert nálunk mindenki nagyon ért a focihoz. Józsi is játszogatott péntek délutánonként az öregfiúk csapatában.
– Új csajt láttad már? – bökte oldalba Imi.
– Hogy?
– Az új pultos csajt, aki kihozta a sört, akkora légzsák repíti, észre se vetted?
– Nem. Azaz igen, rémlik, csak annyi minden járt az eszemben, a banya otthon megint felidegesített -szabadkozott Józsi.
Óvatosan a pult fele sandított, alaposan szemügyre vette – jól karbantartott negyvenes, egy patront megérne – vonta le a következtetést.
– Hogy hívják?
– Brigitta, ki a kocsmát kiitta – röhögött foghíjas szájával Imi, miközben vörös kopasz fején izzadságcseppek gyöngyöztek.
A levegő áporodott volt a sörtől és a kétes tisztaságú emberi testek kipárolgásától.
– Még egy kört kiscsillag! – kiáltotta Józsi félig ültében megfordulva.
– Azonnal hozom! – jött a válasz a pult mögül.
Józsi belebámult a mély dekoltázsba, miközben Brigitta szervírozta a söröket.
– Jó vagy anya!- vigyorgott rá Józsi sokat sejtetően.
– Brigitta visszamosolygott rá, azzal a gépies udvariassággal ami azoknak a felszolgálóknak a sajátja, akik régóta dolgoznak ilyen helyeken.
– Megint egy vadbarom aki mindenkinél jobbnak képzeli magát – gondolta, de hangosan csak ennyit mondott.
– Egészségükre! – azzal visszament a pult mögé.
– Tudjátok milyen nap van ma? – dobta fel a kérdést Lala.
– Nem. Milyen? Meccsnap? – találgattak.
– Nőnap, ti ostobák – válaszolta Józsi. Ő is csak a rádióban hallotta reggel, de örült hogy okosabbnak tűnhet a többinél.
– El kéne menni kurvázni – röhögött Lala, a hatoson most új fiatal román csajok vannak. Ötezerből már nagy király lehetsz!
Ezen mindannyian jót röhögtek.
– Én benne vagyok, mikor megyünk? – kérdezte vagányan Józsi.
– Nyúl vagy Józsikám! Itt nagy szád van, otthon meg állva se mersz pisilni se csak ülve – cukkolta Öcsi.
– Egy törpenyúl vagy! – a többiek ismét felröhögtek.
Józsit elöntötte az indulat, százhetvenegy centiméterével inkább alacsonynak számított, ezért mindig magas talpú cipőket hordott, és szálegyenesen peckesen járt. Öcsi poénja most érzékeny helyre talált. Dolgozott a szesz, mostanra már erősre és kötekedősre itták magukat
– Mit mondtál nekem, te szemét? – hörögte fenyegetően, majd hirtelen felindulásból Öcsihez vágta a félig üres söröskorót.
A korsó célt tévesztett, szerencsére nem tört össze, vastag üvegből készült, de a maradék sör beterítette Öcsit, még a többiek is kaptak belőle. Azonnal elszabadultak az indulatok, hangos dulakodás kezdődött. Öcsi legalább húsz kilóval nehezebb, és vagy tizenöt évvel fiatalabb volt, régebben versenyszerűen birkózott. Rutinosan a földre vitte Józsit, majd rátérdelt, és hatalmas mancsaival ütemesen pofozni kezdte. A többiek csak nagy nehezen tudták szétválasztani őket.
– Megöllek te disznó!- lihegte dühtől eltorzult arccal Józsi.
– Menjél húzzál haza, ha jót akarsz! Be vagy rúgva mint az állat! – mondta Lala, majd Tibivel az ajtó fele taszigálták amíg Imi és Piszok Öcsit próbálták féken tartani.
Az ajtóban kitépte magát Lala szorításából majd kilépett az utcára.
– Úgyis megölöm!- hörögte akadozó nyelvvel, majd tántorgó léptekkel futásnak eredt.
A friss kinti levegő és a mozgás enyhített rajta, csak futott, futott, amíg ki nem fulladt, aztán egy téglafalnak dőlve zihálva megpihent. Tényleg olyan vagyok mint egy nyúl – gondolta – egy törpenyúl, de ennek a szemétnek akkor sem volt joga, hogy így nevetségessé tegyen a többiek előtt. Holnap megfizet ezért esküszöm.
Nem emlékezett rá hogy jutott haza, csak az rémlett neki hogy Margit nyitott ajtót, mert nem talált bele a kulcslyukba. Valami még rémlett, hogy az asszony segít neki levetkőzni, majd az ágyba fekteti. Utána filmszakadás.
*
Fejfájósan ébredt, még forgott minden, de a nap már magasan járt.
– Asszony! – hozz már egy sört, szenvedek mint állat, egy biztos akad még a frigóban.
– Majd ha szépen kéred! Nem vagyok a cseléded. Egyébként is dolgod van, mikor hazajöttél végig azt kiabáltad hogy megölöd az Öcsit. Vagy józanul már nem vagy nagy legény?
– Ne beszélj bolondokat! Már miért kéne megölnöm az Öcsit? Biztos hogy ilyet nem mondtam, csalánra pisiltél vagy mi van? Tegnap kicsit piáztunk meg beszélgettünk a haverokkal, megünnepeltük hogy nyert a Fradi, de ennyi. Miket találsz te itt ki?- furcsa vagy ma életem. Hozz inkább egy erős kávét, szétmegy a fejem! Légy szíves!
“Törpenyúl (Updike után szabadon)” bejegyzéshez 13 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm 🙂
Gratulálok Márton, megérdemelt nyereményt kaptál! (f)
Gratulálok pályázati nyereményedhez! Szeretettel: Éva
Gratulálok elismerésedhez!:)
Nagyon jó írás, gratulálok! 🙂
Gratulálok Márton, megérdemelt elismerés(f)még sok hasonlót
B)
Gratulálok a zsűri díjazáshoz.
Szeretettel: Rita:]
Köszönöm 🙂
E- kis törpenyúl a z Updike : Nyúlcipőjének nyomán igazi magyaros nyúlcipő. Az emberek nyomorai, a világon mindenütt egyformák . Ez nem látszat, a valóság. Elfutni, kiizzadni, eltompítani a megoldatlan problémát, arra jó a megfutamodás, no meg a arra, hogy futás közben néha megindul a képzelet.
Szeretettel grat. Zsófi.
Köszi! Féltem hogy túl realista… 🙂
Jó kis életkép. (f)
Köszönöm! Örülök ha tetszik, tényleg az 🙂
Realisztikus, jó kis írás volt.
Szeretettel: Rita:]