Rátaláltam

Ez a harmadik útja. Nem is érti, hogy miért szánta rá magát ismét az utazásra. Valami olyan megmagyarázhatatlan késztetést érzett, aminek most sem tudott ellenállni. Az első gondolata ismét a bazilika volt. Igen, először odamegy. Nincs különösebb megbánási szándéka, nem akar megnyilatkozni, inkább egy kinyilatkoztatást, útmutatást vár cserébe az imájáért. Elmosolyodott. Ugyan már, hogy lehet ilyen naiv. Csak nem gondolhatja, hogy valami égi csoda révén rátalál arra, amit keres. Hisz nem is tudja, hogy miért barangolja be újra és újra az egész várost, és hogy a fürkésző tekintetét mi fogja majd elkápráztatni.
Lesétált a Duna partra is, átnézett a túloldalra. Tudta, hogy az a rész is a vármegyéhez tartozott régen. Szeretett a történelmi időkről olvasni, ismerte ennek a városnak is a történelmi múltját. A bazilikában megpihent egy kicsit. Nem volt templomba járó ember, de itt megbékélés szállt a lelkére. Szerencséje volt, mert az orgona is egyszer csak megszólalt. J. S. Bach művét vélte felfedezni a hallottakból. Már csak ezért is érdemes volt újra eljönnöm, állapította meg magában.
Az idő itt gyorsabban múlt, mint otthon ezért szapora léptekkel a sziget felé vette az irányt. Újra végigsétált a sziget fái, bokrai között, amit már többször is megtett. Ránézett az órájára. Sietnie kell, mert a buszpályaudvarra visszajutni nem kevés időbe telik. Megfordult és a lába hírtelen a földbegyökerezett. Ámulata csak egy pillanatig tartott. Meglátta azt, amit oly nagyon keresett.
Táskájából elővette a szétnyitható kis széket, leült rá és arra gondolt, hogy talán a gondviselés segített neki, mert megsajnálta a kitartó, fel nem adó szándéka és erős hite miatt. Ölébe tette a vázlat füzetét és egymás után készítette a rajzokat. Megfeledkezett az őt körülvevő környezetről, az időről, nem hallotta a madarak röptét és csivitelését sem. Megszállottá vált egy kis időre. A színekről sem feledkezett meg, volt nála vízfesték, ecset és a kulacsában kis maradék víz is. Majd otthon elkészítem a végleges formában, határozta el és az alkotó munka örömével telt szívvel hazaindult.
Otthon a vázlatok alapján elkészítette a képet. Nekem is megmutatta és megkérdezte, hogy a kép láttán mi jut az eszembe. Annyira őszinte választ kapott tőlem, hogy nekem ajándékozta és most is a dísze a lakásomnak. A képen két egy-egy tőről fakadó iker platánfa törzsei láthatók némi levéllombozattal. Emlékszem szűkszavú megjegyzésére. Rátaláltam.

2020-06-29.

Írta: Fekete Ferencné