"Barátság extrákkal"

Kávé nélkül kezdődött a nap, újságja már ott volt az asztalon.
Ismerős monogram, (anno, talán szép volt a románc), cikkeit mindig elolvasta, miértre, élete árán sem tudja a választ.
Általában jól ír, de mindig beszól, a régi szép időkből, említve, egy két mondatot.
Néha mókásnak is lehet nevezni, talán a reggeli hangulattól függ.

Már megint beszólt, fröcsög minden szava és este mégis ide jönne, zárjuk le tisztán az elmúlt napokat, mondta.
Rendben egyezett bele, vacsorázunk együtt. Az ilyen kérések ismétlődtek, sokszor, nincs magyarázat, hogy miért.
Először még hitt neki, de csak maga miatt, minek hordozzam magával a haragot, de mára már a hangjától is kirázza a hideg.

Ma a ködről kezdet írni, s aztán egy csavarral áttért. A szoknyáját kritizálta, arról írt egy regét.
Színét, fazonját, itt-ott hogyan feszül.
Azt, hogy milyen klassz rajta, na azt nem írta le.
A Nő tudta, hogy tetszik neki, hiszen tőle kapta. A felhőtlen korszakból való volt, amikor még elhitte, amit mesél.
Végül a saját meséje buktatta le.

Végighallgatta:

Izgalmasnak ígérkezett, ezért nem árulta el, hogy már tudja az igazat.

Végig játszotta a drámát, mint a színpadon a hősnő.
Rezzenéstelen arccal, hallgatta a hazugságait, meghatottságot színlelve, mi ez ha nem dráma.
Bizony, hogy az hiszen előtte érkezett az SMS. a banktól, kivételről, szinte az egész pénzét lenyúlta.

Miért adta oda neki, a kártyát, faggatta a nyomozást vezető,
mert lázasan feküdtem, tüdőgyulladásban s a barátom volt évek óta.
A facebookon kezdődött a bejelöléssel.
Rá egy évre a villamosmegállóban, találkoztunk, véletlen.

Barátság lett, később extrákkal, olyan se vele-se nélküle, amikor a láztól remegtem
s nem volt otthon semmi, öt kértem meg, hogy vásároljon be s váltsa ki a gyógyszeremet.
Nos megtette.

Egy időre eltűnt az életéből, még a facebookról is.

A pénzt visszakapta, s már feldolgozta az egészet.
Közben, jutott az eszébe, sok-sok szépnek nem nevezhető gondolat. Számos idézet, mint például.

„Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek” – Jókai Mór.

Gondolta vége s úgy is volt egy ideig, aztán folytatta.

Minden ismerősét bejelölte, persze senki nem fogadta el a jelölését, mégis, újra s újra próbálkozott.
Ragadós, mint a csiriz.

Tényleg tovább lépett s nem vett tudomást a férfiról.
Aztán elérkezett az a bizonyos nap, amikor a pofátlansága túllépett minden határt.

Este sietve ment a Metróhoz, mert találkája volt.
Tényleg tovább lépett s nem vett tudomást a férfiról.
Tudta, hogy követi, mert a cikkeiben, állandóan utalt rá, néha azzal mit viselt, tegnap vagy az előtt.

Észre sem vette, mikor lépett a hátam mögé.
Figyelte a szerelvény érkezésével s a találka pillanatára gondolt.
Régen nem látott barátnője várta, egy kis pletyire.

Amikor meglökte, az egyensúlyát, elvesztette, de nem estem el.

Megijedni sem volt ideje, akik látták s észrevették, mi történt, ami manapság meglepő, hogy a póker arcok mögött minő érzések lapulnak, körbe állták a volt kedvesét, a támadóját s intézkedtek.

Nem kell félni, szólalt meg egy férfi, itt maradunk magával amíg a hatóság ide nem ér.

A nő remegett mint a kocsonya, talán a tudat, hogy mi is történhetett volna.
Gyorsan terjedt a hír s intézkedtek.

Pénzbüntetéssel megúszta, elhitték neki, hogy csak tréfának szánta.
Ha-ha, itt kell nevetni.

Az egyik férfi aki ott volt a Metrónál, amikor a tréfa történt, felajánlotta a segítségét, azóta szinte mindenhová vele tart, Ő tudja, hogy nem volt ez annyira tréfa.

Megbeszéltük, hogy idegenként viselkednek.
Metrók környékét, az eset óta kerüli…á nem fél, dehogy, miért is tenné.
Hiszen csak tréfa volt csupán, de ez a tréfás kedvű egyén, naponta ott ténfereg, színleli a semmit s les a lépcsők felé, néha felmegy, de nem időz sokat visszatér vár.

Mesélik:
Minden nőhöz közelebb megy, aki hasonlít egy kicsit az Ex barátnőjére. Szinte ordít a csalódás az arcán, ha rájön nem ő az.
Felkérésre, igaz nem volt ínyére ez a játék.
Egyik este, váratlanul megjelent, teljesen lebénult a látványtól.
Mire cselekvésre szánta volna magát, már késő volt.

A nő, kabátot cserélt s kalapot tett, nem ismerte meg.
Talán kiderül, hogy miért játssza ezt.

Lehet, hogy a hiúság, hiszen elutasította az ajánlatát, talán egy kicsit érthető:

„Ez a viszály elérte azt a komikus szintet, amit még maga Charlie Chaplin is mulatságosnak tartana,”(ismeretlen)

Talán túl is lenne már az egészen, segítőjével megbeszélte, úgy tesznek, mintha nem is létezne.
Nehéz lesz, de menni fog, biztatta s úgy is gondolta.
Hajnalban telefon dallamára ébredt, a segítő nyugodtnak nem nevezhető hangja szólalt meg a vonal másik végén.
Kérdése furcsa volt így hajnaltájt, olvastam az újságot… melyiket… nem… nem olvastam egyiket sem.
Hajnali órákban nem szokásom, kár, mondta…

Teljesen felébredt ne károgjon, hanem mondja, mit kéne olvasnom.
Rögtön ott leszek a szokott helyen s bontotta a vonalat.

Kényelmes farmert, sportcipőt húzott s kocogva elindult, nem a sportolás, hanem a kíváncsiság miatt, a cikk volt a cél.
Látja fogadott, köszönés nélkül, ja mondtam… a végén sztárt csinálnak belőle.

Az újságban féloldalnyi fénykép a mi „kedvencünkről” s nagybetűs cikk.
Tegnap az esti órákban egy nőt lökött a Metró elé…
Az áldozat leírása, nagyon durva s ijesztő… mintha engem írtak volna le.
Vannak tanúk, kérdezte a segítőt… igen vannak.
Arról nem írtak, hogy mi lett a Nővel, kérdezte, de félt a választól.
Nem írnak róla s elhallgatott.

Jó lenne ha a elutazna, javasolta, mert én nem tudok egy hétig vigyázni magára…s ez nyugtalanít…
Gondolja, hogy annyira komolytalan az ügy, hogy megint csak vicc volt…s itt lesz már holnap újra a lesben?
Vagy talán arra gondol.
Igazándiból nem volt most betervezve egy utazás.
Jó estig fontolja meg…van egy tervem, talán vevő lesz rá.

Vajon mi lehet a terve, miért törődik vele s az egésszel ennyit, régen meg kellett volna tudnia, de hiába is kérdezte, mert kérdésemre hárítás volt a válasz.

Hazaérve, kezet mosni siettet, de megszólalt a telefon.
Látta, hogy ki keresi, így nyugisan tette a dolgát, törölgette a kezét
Felvette a kitartóan zenélő telefont, mi tartott ilyen sokáig kiabált valaki a vonal végén, ennyi a mondandó vártam a nyugisan, komoly dolog miatt kereslek…
Te igen… felelte Pali aki jó barát volt s talán most is az.

Ö jó ember, csak sajnos megbízhatatlan.
Már régen nincs bizalma hozzá, de hiába, nem akar leszakadni.
Talán, telefont kéne cserélnem…

Aggódom miattad, azért zavarlak, egy haver szólt rám, hogy rossz társaságba keveredtél.
Gyakran együtt látnak Házalóval.
Kivel mit hadarsz? Kérdésemre nem jött azonnal válasz.
Hahó, ott vagy… mit akarsz…
Házalóval, veszélyes alak, s pontos leírást adott arról a férfiról aki mostanság védelmébe vett.
Még a cipőfűzője is stimmelt.
Kezdte komolyan venni a mondandóját, hol szedted fel ezt az alakot… s mit akar tőled, faggatott, de közbe azt is mondta, hogy egy szót se szóljak…
A régi szokott helyen találkozunk, emlékszel az időre… ki ne mondd… s bontotta a vonalat…

Nos nem sokat variált, mivel a szokott idő, vészesen közeledett, hívott egy Taxit…
Amíg a Taxira várta, felhívta a szívének oly kedves Férfit, szomorú ha vele kell beszélnie, mert nincs a közelében.
Jelenleg, sok ezer kilométer választja el tőle, dolgozik.
Sajnos van egy vetélytársa, ami sokkal nagyobb szerelem mint az övék, a felhőkbe van belezúgva, pilóta.
Elmondta neki, nagyjából az elmúlt órák-napok eseményeit.
Tudta, hogy ha nem veszi fel a telefont, mert éppen nem tudom, akkor aggódni fog. Persze így is azt teszi, de legalább tisztába van a történettel

Merész vagy mondta, féltelek.

Nem kell, Péter nem annyira gáz, jó haver volt az elején, csak az életvitele zavart,
a mese amit néha el-el, mondott s egy idő után, valahogy belegabalyodott a mondókájában.
Viszont soha nem bántott, a hantázását, untam meg.
Utálom a kertelést, a ködösítést.

Tudom, mondta a vonal végén a kedvesem, éppen időben, mert megérkeztem, a szokott helyre, kifizettem a fuvart s elköszöntem,
a telefont elraktam jó elérhető helyre.
Hátha szűkség lesz rá.
Mindenre fel voltam készülve, vagy még sem… ennyit még soha nem kellett várnom egy férfira…
Mikor végre megérkezett, még neki állt feljebb, nyugi csajszi, miattad késtem, biztos információt akartam..
Mondta Péter

Meg is szereztem, de követett a segítőd, emlékszel Házaló névre hallgat, azt nem hiszem, hogy tisztába lenne azzal, hogy ismerlek.
Téged követhetett… nyugodtan ülj le, rendelj kaját, én ott leszek, ahol kell s hívok egy- két, barátot.

Remek hely ez egy találkára, olyan elszeparált, asztalokkal, ahol a párok nyugodtan tudtak beszélgetni, hangulatos a fény olyan, akár a gyertyaláng, sokat jelent, de csak pislákol.
Sokat járt ide, szinte hetente, mindig elcsodálkozott, hogy a fehér damaszt abrosz, jó illatú frissen vasalt.
Nagyon finoman ételeket, olyan gusztán tálalták, hogy eszébe sem jutott itt a fogyókúra, senkinek.
Egyik vegás barátnőjével, egyszer itt ebédelt, még ő is feladta az elvét, akkor este.

Azt gondolta, hogy nem volt véletlen ez a kitérő, a valóságból, nagyon nem bánná, ha most is itt lenne vele valaki. Házaló, egyenlőre sandít figyel, de nem akar tudomást venni róla, hogy ez jó- vagy nem egyelőre nem tudom megítélni.
Mindenesetre leteszi a majrét s a legnagyobb nyugalommal rendel kaját s italt, lakomának tűnik, mert kettőjüknek is elég lesz, majd elcsomagoltatja a haver részét..

Úgy viselkedett, ahogy a nagykönyvben megírták, ha erről írtak egyáltalán, hogy mi az etikett, ha bajban van az ember. Szóval várta a rendelést, megigazította a sminkjét, ott simán az asztalnál, a kanál fényében.
Hiszen ha táskámba nyúl, talán gyanút ébreszt a Házalóba.

A kajára várni kell, hiszen frissensült fatányéros a neve, de az italt kihozták s kért egy kávét.
El volt mint a befőtt, s a kanálkában látva Házaló arcát, nagyjából tudni véltem, hogy egyre feszültebb, négy férfi érkezett, köztük Péterrel.
Házaló, ismerhet közülük valakit, talán azért a rémület.
Az eseményekről látszólag nem vett tudomást, kávézott tovább. Ha lehetett volna hallani a majré zaját, akkor biz valaki meg zenésítette volna.

Lopva oda-oda lestem, Péterre, remélve észreveszi a nézéséből, hogy ideje lenne mellém telepednie. Látta az biztos, de nem mozdult, várt hallgatva póker arccal, semmi jel. Persze értem én, hogy itt gáz minden mozdulat. S minden perc egy órának tűnik.

Kihozták a kaját, remekül nézett ki s felséges volt az illata.
S nem vettem észre, hogy Péter az asztalomhoz jött, kérdezés nélkül homlokon csókolta s leült, dicsérte.
Először azt gondoltam a kajáról áradozik, de nem a szerelését dicsérte, mint a randin szokás. Teljesen el volt bájolva, aki látta azt hitte, tényleg randis találka.

Bizony még Házaló is bevette, s a hátul lévő ajtón akart távozni, úgy egyszerűen, dolgavégezetlenül.
Nos ez nem sikerült neki, mert Péterrel érkező, szekrény alkatú fiúk, beszélgetni szeretek volna vele.
S ők, csak ízleltük az étket önfeledten, mint akiknek fogalmuk nincs róla, hogy ki s miért s hogyan.

Legalább is úgy látszott, hogy mit érzet azt csak Péter vette észre, nyugi, vigyázunk rád…
Miért kell… ennyire komoly a helyzet, mondanál valamit, tényleg nagy a gáz… igen,

mi igen, tényleg nagy a gáz… – mondta Ő s körülnézett, itt nem beszélhetek, ha jóllaktál akkor sétálunk s mesélek.
Ok jó vagyok lakva indulhatunk, de mindent elmondasz… s nem mesélsz, megígéred nekem…
Megígérem, felelte… s nagyot sóhajtott.

Eszegetünk a látszat kedvéért, mert soha nem tudni, ki- kivel van ilyenkor. Mondta a bölcs Péter
kifizette a számlát, mondanom sem kell, hogy meglepett, hiszen ezt a részét a vacsoráknál anno hárította.
Alig vártam, hogy kint lehessek a levegőn.
Belém karolt, a látszat mondta, s elkezdte mondani a cseppet sem kellemes dolgokat.
Házaló és aki olyan vicces, aki a Metró alá akart lökni…csak viccből, együtt tevékenykednek.
Erre vannak, szakosodva, megfigyelnek olyan nőket, akik egyedül közlekednek s jól öltözködnek, feltételezik, hogy anyagilag is topon vannak.

Valami történhetett, mert Házaló nem szokott részt venni a mokkában.
Nem annyira értékes forrásból tudom, hogy két nekik dolgozó férfi, lelépett a zsákmánnyal, s elvittek mindent, ami mozdítható.
Talán ezért a kapkodás, mert amíg nem fejeztek be egy melót, eddig nem kezdtek másikba.
Vagyis terv szerint, neked most kéne elutaznod, hogy kitudjanak takarítani.

Igen tényleg ez volt a terv, vagyis az általad Házalónak nevezett pasi, közölte velem, hogy el kéne utaznom, mert Ő nem tud vigyázni rám, egy hétig.
Most jutott eszembe, volt valami terve is, de azt nem mondta el.
Ma este akarta közölni, de közbe jött a metrós esett.
Igen szegény csajszi miattad, ha nem hasonlít annyira rád, nincs semmi baja.
Már tudod, hogy mi lett vele?
Szívrohamot kapott, de jobban van. S ezt is meg fogja úszni ez a szemét, meglátod.

Lehet, nem tudom, most rád kell vigyáznom, tényleg el kéne menned valahova, mert a lakásod előtt, két rendőrnek tűnő egyedek várnak, intézkedés már megtörtént, de akkor sem jó ötlet haza menni.
Vegyél ki egy szobát, valahol a stílusodat meg át kellene variálni, hajaddal együtt, vagyis kéne egy paróka.

Stílus váltás, nem egy egyszerű dolog, ami a ruhatárát illeti, de belátta, hogy muszáj.
Kalapot vett s dámás hacukát.
Azt gondolta Péter bejön, de kint maradt.
Jó lesz így, most szépen elválunk, ha itt van még valaki a nyakunkon, majd engem követ.
Keres szállást s itt egy telcsi, ezen foglak keresni, te ne használd.

Mendegélt s kísérte a majré, mikor megszólalt, Péter telefonja, megállt, beszélgetés rövid volt,
Minél hamarabb foglald le a szobát, valami mesefigura néven.

Lakásodból sok mindent elvittek, de időben érkezett a hatóság.
Házaló megszökött, téged keresett, de elfogták.

A holmidat nem tudták értékesíteni, ékszert, pénz nem találtak.
Nagyon sok hasonló esettett, elkövetek, így egy darabig nem fog zavarni.
Reggel nyugodtan visszaköltözhetsz az otthonodba.

Péter, már bontotta volna a vonalat, de meghallotta, hogy a félelem csilingelve távozik.
Tudta jól, hogy itt nem elég a köszönöm, ezért kérte, este látogassa meg.

Azon az éjjel nem aludt, zenét hallgatott s sokat gondolt, a régi szép időkre, talán ennyire még soha nem sajnálta, hogy Péter nem felelt meg az elvárásainak, hiszen akkor s talán bevallhatja most is szereti.

Gondolatait a telefon kedves zenéje szakította félbe, mivel nincsenek véletlenek, persze, hogy vannak, tudta Ő, kedvese hívta, holnap este érkezik, remek, lesz egy vendégünk is Péter.

Mondta csicseregve s könnyeket törölte a szeméből. Hol van már az izgalom, a kipakolt lakás s a félelem. Érzések, régi szerelem törölte a súlyát, ugye igaz a mondás a nő szívét ki érti meg…
Mondta halkan, csak magának.
Már a holnap estére gondolt amikor vele lesz egy régi szerelem.
S álmában Péterrel karöltve sétált az álmok mezején.
Vége

Írta: Maria HS