Mindenhez két fél kell

Összes megtekintés: 125 

Márti és Ili padtársak voltak a Gyors- és Gépíró Iskola esti tagozatán a hetvenes években.

Márti az első évet még férjes asszonyként végezte, ám a másodikban már két gyermekes elvált asszonyként folytatta.

Ili házasságban élt, de náluk is voltak problémák. Férjének korábban volt egy barátnője, akit természetesen titkolni igyekezett, de miután Ili szembesítette a tényekkel, égre-földre megesküdött, hogy szereti őt, és a kisfiát is, nem akarja elhagyni a családját. Ilinek nagyon fájt férje hűtlensége. Nem is olyan rég még szerelemből házasodtak össze, és bár társbérletben éltek, mégis vállalták szerelmük gyümölcsét, a gyermeket, kinek érkezését mindketten nagy örömmel fogadták. Időközben a társbérlőjük lakáshoz jutott. A felszabaduló lakrészt megigényelték a Tanácsnál, és mivel ezt a lakhatási formát igyekeztek már felszámolni, így kérelmüknek hely adtak. Végre, szeretetben, békességben élhettek a tágas otthonukban, ahol már a gyermeknek is jutott egy saját szoba, és akkor a férje becsapta, megcsalta, szerelmét, testét másnak adta. Sokat vívódott az asszony, hogy mit tegyen. Annyira megalázónak érezte férje tettét, hogy szíve mélyén nem tudott igazán megbocsátani neki. Nem váltak el, de Ili feltételhez kötötte a házasság fennmaradását. A feltétele az volt, hogy soha többet nem jöhet kaland a férje életébe, mert ha csak egyetlen egyszer is megcsalja, akkor azonnal beadja a válópert. Férje megígérte, hogy erre nem kerül sor, hiszen tudta, hogy Ili komolyan vette a házassági hűséget, még csak meg se fordult a fejében, hogy bárkivel is kezdjen, vagy bárki közeledését elfogadja, bár az asszony komoly, befelé forduló, távolságtartó természete miatt igazából nagy kísértésnek nem is volt kitéve. Külsőre átlagos, olyan se szép, se csúnya, de neki a belső értékei voltak a fontosak, a megbízhatósága, szerénysége, hűsége, ezért is vette feleségül. Szerette, becsülte, tisztelte Ilit, aki nem váltott ki belőle lángoló érzelmet, de aki mellett a szeretet egyenletes melegében és biztonságában élvezhette az életet.

Mártánál hasonló volt a helyzet annyiban, hogy rövid házasságukat beszennyezte egy szerető, pedig Márta izgalmas teremtés volt, akire mindig is felfigyeltek a férfiak. Az ő szerelmük lángolt, mikor összeházasodtak, de ez a tűz rövid idő alatt parázzsá vált. Talán a szülés és a gyerekekkel való foglalatosság volt az oka annak, hogy a férj úgy érezhette, már nem olyan fontos, mint a mézeshetekben volt, miközben az asszonynak a magára maradottság fájt, az, hogy férje nem veszi ki a részét a család körüli teendőkből. Azért különbség is akadt Márti és Ili megcsalási helyzete között, hiszen Márti férje nem omlott össze a nagy leleplezéstől és nem volt annyira fontos számára a házasság, hogy mellettük döntsön. Az új szerelme férjhez akart menni, így párja beadta a válópert. Az asszony, bár a szíve majd megszakadt, nem gördített akadályokat a válásuk útjába. Igaz, bízott abban, hogy hiányozni fognak és férje visszajön hozzájuk, de mivel ez nem következett be, megpróbálta lezárni ezt a végtelenül fájó múltat, ami az exhez kötötte. Dolgozott, tanult, végezte a házimunkát és örült a gyermekeinek, akikkel leginkább a hétvégén volt alkalma hosszabb időt tölteni. Szüleire számíthatott, így bárhová kellett mennie, édesanyja vállalta az unokákat, amit megkönnyített az a körülmény, hogy a fiatalok a házasságkötést követően is Márti szüleinél laktak.

Márti és Ili a két év alatt igazi lelki társsá vált, ezért úgy tervezték, hogy a tanév befejezését követően is tartják a kapcsolatot egymással. A sikeres vizsgát letéve Ili egy vasárnap délutánra meghívta az otthonukba Mártát, aki ennek örömmel eleget is tett.

Ili bekísérte a szobába, hellyel kínálta, majd szólt a férjének, hogy megérkezett a barátnője, szeretné bemutatni neki.

Laci, a férj a fürdőszobából jött elő. Már az illata megcsapta Márta orrát, valami olyan tusfürdőt, vagy arcszeszt használt, amit az asszony vonzó férfi illatként érzékelt. A kézfogásán ez a férfiasság képzet még csak erősödött. Nem volt lagymatag, de nem is szorított erősen, olyan volt, mint mikor valaki madarat tart a kezében, nem akarja, hogy elrepüljön, de azt se, hogy megsérüljön.

Ili térült, fordul, kínálta ezzel-azzal, de Márta számára megszűnt a valóság realitása. Laci tekintete, mosolya, szavai felkeltették benne a vágyat, amit eddig a munka és a tanulás képes volt valamennyire elnyomni, a tudat alá vinni. Fiatal volt, még csak huszonnyolc éves, és mégiscsak asszony, aki hét évet élt egy férfivel, gyermekei apjával. Egy éve viszont egyedül fekszik, egyedül kel. Nem gondolta, hogy képes lesz még valaki arra, hogy ilyen vágyakat ébresszen fel benne. Hiszen neki is voltak munkatársai, és csinos, attraktív, vonzó hölgyként rengeteg ajánlatot kapott, de soha nem akart néhány órás kaland lenni senki életében. Ezt a Lacit viszont nagyon is el tudta volna képzelni. Tudta, hogy ebben a lángban együtt égnek. Érezte a vágyat a férfi szeméből, ahogy nézte, szinte falta a tekintetével. Izzott a levegő körülöttük.

Márta tudta, hogy baj lenne, ha hozzájuk járna, de akkor is, ha a házaspár látogatná meg őt. Hiszen
;alkalom szüli a tolvajt;. Nem találkozhatnak többé, nem ronthat bele mások házasságába, még akkor sem, ha soha nem történne közöttük semmi.

“Mindenhez két fél kell” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Remek írás! Az élet tud produkálni ilyen váratlan helyzeteket, amelyek képesek felülírni az erkölcsi morált és olykor hiába az önuralom, a tartás, ha dilemma és az érzelem elemi erejű. Nagyon jól választottál témát! Gratulálok tartalmas soraidhoz szeretettel, tisztelettel: E. E.

  2. Ritus, ehhez a történetedhez nem kell semmi magyarázat, ilyen helyzet az életben x esetben előfordulhat. Valamelyiknek van folytatása, valamelyiknek nincs. Ez az utóbbihoz tartozik, Márta nem akart új barátnőjének fájdalmat okozni, ezért inkább félreállt, ennyi,kész,pont…Nagyon szép, kerek történet, gratulálok, Zsuzsa!
    PS:Egy igazi életszituáció, mely a mai világra nagyon jellemző. (l)

  3. Kittikém!

    Igazad van. Én is olyan vagyok, aki szeret mindent megmagyarázni, befejezni, de azt mondták nekem, hogy nem kell. A novella egy kiragadott élethelyzet, nem kell a születéstől a halálig mindennek benne lennie. Egyébként már így is – szokás szerint – túlragoztam az előzmények részletes ismertetésével. Egyébként maga a történet ott – ahol abbahagytam – valóban véget ért, biztos fogalmuk se volt arról Iliéknek, hogy miért nem jelentkezett Márta többé. Vannak dolgok, amelyekről jobb nem beszélni. Nem értek egyet azzal, hogy mindent "ki kell beszélni", mert egész életemben azt tapasztaltam, hogy az többnyire nem vezet jóra.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Tudod ugye, Rita, ha magyarázni kell valamit egy írásban, akkor ott azért nem teljesen van rendben valami. Le kéne pont úgy zárni, mint ahogy most megírtad a hsz.-ben. A fejedben a történet él és nyilvánvaló. Az olvasó nem azt látja, amit te, hanem azt, amit leírtál. Minden írásodra figyelek és ez is nagyon tetszik és nagyon jó. Csak nyitva maradt. :]

  5. Kittikém!

    A tanítás véget ért, így az iskolában többé nem találkoztak. Telefonjuk még nem volt, mivel Márti többé nem jelentkezett, véget ért a barátság. Ott volt a két gyerek, a munkahely és Márti új úton indult tovább, mint oly sokszor az életében.

    Szeretettel: Rita(f)

  6. Ezt én értem és helyeslem, de a történet ott ér véget, hogy Márta mit tud. ( Imádom a Mártás sztorijaidat egyébként, mind, egytől egyig) Nincs lezárva, mert csak az van említve mit tud az eszével Márta.Ám, hogy mit tett, hogy például: hazament és soha többé nem gondolt Ildi férjére és Ildikóval való kapcsolatát is fellazította.
    No, szóval a tudás egy dolog, a történet lezárása meg a másik. Maga a stílus nem olyan, hogy akkor azt mondjuk, majd az olvasó befejezi ízlése szerint. Ezt neked kell befejezni szerintem. 🙂

  7. Köszönöm az olvasást. Bizony nem érdemes belemenni egy kétes kapcsolatba, becsapni, megcsalni másokat, visszaélni egy kedves teremtés bizalmával.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Drága Rita! Ez a vége? Az, hogy Márta mit tud, az nem jelenti azt, hogy az élet nem produkál valami egészen mást… Befejezetlennek érzem, szinte várom a folytatást Rita. (f)

  9. Egy idős hölgy mondta fiatalasszony ismerősének: "soha ne legyenek barátnőid akit otthonodba viszel."
    Talán, éppen ilyen megfontolásból!

    Szeretettel gratulálok!

Szólj hozzá!