Együtt: Hatodik történet

Együtt

Egész életében arra várt, hogy legyen olyan társa, akivel együtt, élheti le az életét. Margit szerény, jóravaló lány volt. Szülei mintaházasságban éltek. Azt látta otthon, hogy öreg korukban is fogták egymás kezét. Jó volt hazamenni és látni, együtt milyen jól vannak. Ha valaki elment otthonról, a másik a kapuban várta, bármilyen idő volt. Akkor nyugodtak meg, ha mindenki otthon volt. Margit az egyszem lányuk, a jövőjét így képzelte el, olyan szeretetben, mint a szüleié.
Margit nagylány lett szép fekete göndör haját bármerre fésülte jó frizurát tudott belőle csinálni. Gyönyörű világoskék szemét anyjától örökölte. Mindenki megfordult utána, ő büszke volt a dús hajra és a csodaszép kék szemére, hatalmas szempillájára. Azt beszélték a faluban, hogy Margit, a legszebb lány a környéken. Valóban úgy is volt.
A fiúk rajongtak érte, ám ő csak egyet szeretett volna elvarázsolni, Pétert. A fiúnak tetszett Margit, rövid udvarlás után megkérte, legyen a felesége. Margit igent mondott. Hamarosan terhes lett, nagyon várták a kisbabát. Péter egy ideig a családdal élt, aztán egy szép napon bejelentette, hogy elköltözik, Margit egyedül maradt a kisbabával. A faluban híre ment a szakításnak, szidták Pétert, minden nap kapott Margit valami hírt. Azt beszélték, hogy nem akarja a gyereket nézegetni egész életében.
A sok pletykát Margit, nem tudta tovább hallgatni, elköltözött a városba, ahol senki nem ismerte. Szülei segítették nem volt gondja, meg volt mindene.
A házban lakott egy pszichológus, felfigyelt Margitra, aki gyönyörű volt, és kisfiára, aki négyéves lehetett. Az asszony, ha mosolygott gödröcskék jelentek meg arcán, olyan, mint egy kislány. A szomszéd szíve erősen vert, ha meglátta őt. Margitnak fel sem tűnt. Az orvos, aki felajánlotta segítségét, a kisfiú gyógyításában. Ugyanis négyéves, és egy szólt nem szólt, nem beszélt. Margit vitte orvoshoz, mindent kipróbáltak, hogy megszólaljon de Balázska nem szólalt meg. Mindent megértett, ám a kérdésekre nem felelt. Margit már kinézett egy orvos specialistát a kisfiúnak, bejelentkezett, van időpontja. Egész éjszaka nem tudott aludni, gondolkodott, hogy most mit tegyen. Hajnal felé elhatározta, a szomszéd orvos mellett dönt, itt van helyben, bármi van a kicsivel, ő itt lesz. Becsengetett a szomszédba, és elmondta, hogy döntött. Természetesen az orvos örült a bizalomnak, na és annak, hogy sűrűbben fognak találkozni, legalább gyakrabban láthatja Margitot. Természetesen a kisfiú gyógyítására keményen felkészült, Balázska különös kisfiú volt. Nem szólalt meg, az orvos szerint tudott beszélni, mert értett mindent, mint pszichológus is, tanulmányozta a kórtörténetet és elkezdte Balázska gyógyítását. Jó pár hónapig tartott, amíg hosszú idő után egy szó elhagyta ajkát. Balázska éppen úgy örült, mint édesanyja, és a doktor bácsi. Imádott játszani, játékait összeszedni, aztán újra szétdobálni.
Kopogtak az ajtón, belépett Péter, jött meglátogatni Balázskát, aki nem ismerte, talán kétszer látta mióta elköltözött.
Margitnak elmondta, hogy megbánta a költözést, bocsásson meg, adjon még egy esélyt. Balázska úgy nézett édesanyjára, mintha értené mit is mond az ismeretlen bácsi. Leült játékai közé, és fel sem nézett addig, amíg a vendég el nem ment. Amire megtanították azt sem mondta ki. Újra hallgatásba burkolódzott.
Rövid időn belül csengettek, Margit ajtót nyitott a doktor állt az ajtóba, megkérte Margitot engedje be, szeretne vele beszélni. Elmondta, hogy szeretne közelebbi kapcsolatot, Balázskát, is nagyon megszerette. Margit gondolkodási időt kért.
No Margitka holnap elkezdjük az új munkát Balázzsal. Kezdünk beszélni. Ám most megint nem beszélt, egy szót sem mond ki.
Margit alig várta a következő napokat. Balázska megszerette a doktor bácsit és szívesen játékosan betűket, szavakat, majd mondatokat mondtak ki. Fél év eltelt és a kisfiú mindent tudott, de magától szólalt meg.
Margit és a doktor közel kerültek egymáshoz, a nő ez idő alatt megismerte az orvost, mint ember is, aki jelesre vizsgázott előtte. Elhatározta, ha szóba kerül az együttélés igent mond.
Margit vasárnap finom ebédet főzött, meghívta a doktort is.
– Fenséges az étel – mondta a doktor. Szeretném, ha minden nap együtt ülnénk asztalhoz.
Ebéd után Balázskáról beszéltek, aztán rátért a doktor az ajánlatára.
– Margitka, gondolkodtál már az ajánlatomról? Együtt vagy külön folytatjuk életünket?
– EGYÜTT! – Kiáltott Balázska. – együtt, együtt – a szava elállt, mindkettő felnőttnek, szorosan magukhoz ölelték Balázskát.
– Persze, hogy Együtt – szólalt meg könnyek között Margit, szerelmesen bújt párjához.

“Együtt: Hatodik történet” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató! Gratulálok kedves történetedhez! Szeretettel: Éva

  2. Kedves Rita!
    Így igaz ahogy írtad, a gyerekek csodákra képesek.
    Örültem neked Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!