Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fogalom. Igazságnak hívták. Olyan népszerű volt, hogy rengetegen ellátogattak hozzá arra a mezőre, ahol nemes helyét foglalta. A nap sütött fölötte, s hatalmas védőernyőjét burokként fogta a mellé állók fölé. Nem volt ellenfele. Az emberek joggal hittek benne, hiszen megkérdőjelezhetetlen „jelleme” volt. Szomjaztak rá, tisztelték „Őt”. Sok-sok álmodozó gyermek született itt, és erősödtek meg a hitükben. Hitték, hogy ha itt élnek mindörökre, s összetartanak, együtt védhetik meg majd az Igazságot, amely mindig kegyes volt hozzájuk.
De az idő telt-múlt, s a mező tövében felütötte fejét a Hazugság is, aki – mint a gonosz – minduntalan többre vágyott. Irigy módon leste az Igazságpártiakat, s ő maga is rajongásra vágyott. Bár az Igazság völgyében minden megvolt, mire az Ember vágyhat, a Hazugság többet, izgalmasabb dolgokat kínált, de ebbe a világba a belépéshez szükséges volt a lelkiismerettől való megválás is.
Amikor az első Ember elhagyta az Igazságot, sokak megrendültek, felháborodtak, elgondolkodtak. S miután látták, hogy a hazuggá vált Ember ugyanúgy él a Hazugság világában, mint ők – sőt még jobban is érzi benne magát -, összesúgtak. Egyre többen és többen zarándokoltak át a Hazugság világába, hátrahagyva addigi meggyőződésüket, megválva lelkük jóakaró szellemétől, elfeledve a csodás gyermekkort, s ifjúkort, amikor még hittek abban, hogy az Igazság szabaddá teheti őket.
Az egykor erős glóriával körbevett Igazság csalódottan tekintett a Hazugságban élők növekvő táborára. Szomorúan tekintett le arra a maroknyi Emberre, akik még kiálltak mellette, s bár a kisbabák még itt születtek meg, nagyon hamar elcsalta őket is a Hazug világ. Majd eljött az az idő is, amikor már a csecsemők is a Hazug világba születtek bele, mert az Igaz világ megkopni látszott. Valaha még ereje volt a meséknek, amelyek hangosan hirdették, hogy mindig az Igazság győz. De az új generáció gyorsan megtanulta, hogy ez valóban csak mese.
Mi, akik még látjuk egymást az Igazság tövében, egyre kevesebben vagyunk, s reménykedve várjuk vissza azokat, akik – mint a szülőföldjüket elhagyó vándorok – egy másik világot választva, tömegesen elmentek innen, ahol igazán szabadok voltak…
De az idő telt-múlt, s a mező tövében felütötte fejét a Hazugság is, aki – mint a gonosz – minduntalan többre vágyott. Irigy módon leste az Igazságpártiakat, s ő maga is rajongásra vágyott. Bár az Igazság völgyében minden megvolt, mire az Ember vágyhat, a Hazugság többet, izgalmasabb dolgokat kínált, de ebbe a világba a belépéshez szükséges volt a lelkiismerettől való megválás is.
Amikor az első Ember elhagyta az Igazságot, sokak megrendültek, felháborodtak, elgondolkodtak. S miután látták, hogy a hazuggá vált Ember ugyanúgy él a Hazugság világában, mint ők – sőt még jobban is érzi benne magát -, összesúgtak. Egyre többen és többen zarándokoltak át a Hazugság világába, hátrahagyva addigi meggyőződésüket, megválva lelkük jóakaró szellemétől, elfeledve a csodás gyermekkort, s ifjúkort, amikor még hittek abban, hogy az Igazság szabaddá teheti őket.
Az egykor erős glóriával körbevett Igazság csalódottan tekintett a Hazugságban élők növekvő táborára. Szomorúan tekintett le arra a maroknyi Emberre, akik még kiálltak mellette, s bár a kisbabák még itt születtek meg, nagyon hamar elcsalta őket is a Hazug világ. Majd eljött az az idő is, amikor már a csecsemők is a Hazug világba születtek bele, mert az Igaz világ megkopni látszott. Valaha még ereje volt a meséknek, amelyek hangosan hirdették, hogy mindig az Igazság győz. De az új generáció gyorsan megtanulta, hogy ez valóban csak mese.
Mi, akik még látjuk egymást az Igazság tövében, egyre kevesebben vagyunk, s reménykedve várjuk vissza azokat, akik – mint a szülőföldjüket elhagyó vándorok – egy másik világot választva, tömegesen elmentek innen, ahol igazán szabadok voltak…
Gratulálok a méltán díjnyertes írásodhoz! Éva
Hú de jó! Örülök, hogy győztes lett és így elolvastam – mindig elolvasom a zsűrinyertes műveket – mert nagyon tetszett. Így igaz sajnos, ahogy írod. A hazugsággal jobban élnek az emberek és a pénz, siker átviszi őket a túloldalra.
Gratulálok!
Szeretettel: Rita:]