"A zene az kell"

Összes megtekintés: 109 

Biztos sokan vannak vele úgy, mint én: olykor ott terem egy gondolat, amellyel kapcsolatban hirtelen nem tudjuk, honnan és hogyan jutottunk el a megszületéséig.
Néha rászánok egy-két nyugodt percet, és visszafelé követem azt a kanyargó utat, amelyet rövid idő alatt bejárt a fejemben. Érdekes útkereszteződésekkel tarkított térképre is szoktam bukkanni.

Az egyik ilyen gondolatmenet a zenéhez kötődik, de érdekes módon egy csendes tevékenység közben indult. Egy könyv olvasásánál.

Szeretem a jó regényeket. Amikor nekikezdtem az ismertető alapján kinézett romantikusnak, még nem sejtettem, hogy hamarosan a kedvencem lesz, és nagyon tetszik majd. Annyira, hogy egyszerre akarom, hogy még sokáig tartson, ugyanakkor már a végére akarok érni, és tudni, hogyan fejeződik be a történet.

Szeretem a zenét. Ez a könyv tele van zenével. A szerző nagyon szépen ír róla. Elkalandoztam, eszembe jutott, hogy nem régen olvastam Kodály Zoltántól egy találó idézetet. Rákerestem, és még több igaz mondásra találtam:
“A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
“A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.”
“Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
“Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
“A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják”

A könyv érdekessége, hogy az egyik főszereplő, egy zenész srác, aki süket. Zenét szerez, és gitározik. Csodálatos, ahogyan az ő csendes világa a zenéről szól. Teljesen magával ragadott. Én el sem tudom képzelni, milyen lenne az életem, ha nem hallgathatnék zenét. Külön öröm volt számomra, az újdonság, hogy a könyv dalai élőben, “igazából” is elkészültek, a filmzenékhez hasonlóan.

Szeretem a jóképű, szép-hangú, gitáros srácokat. A dalokat egy ilyen srác énekli. Lelkesen hallgattam őket.

;Kellesz nekem, mert te vagy a fény,
világító csillag életem egén.
Kell a fény, hogy lássak a sötétben.;
(magyar fordítás: Barthó Eszter)


Elkalandoztam, és eszembe jutott, hazai kedvencem is van ilyen. A következő percben már a Wigama Lekko eddig kiadatlan, csak koncerteken felhangzó dalát hallgattam, amely hamar kedves lett a szívemnek, annyira szép. A szövegíró, gitáros, énekes: Nagy Dániel Viktor színművész.

Szeretem azokat a tehetséges színészeket, akik még jól is énekelnek. Ő pontosan ilyen. Mint ahogyan a névrokona is: Nagy Sándor. Csak őt kicsit régebb óta ismerem, 15 éve történt az “első hallásra” … Számos szép színházi és zenei élményt kaptam a Nagy-októl.

Szeretem azokat a romantikus dalokat, amelyek megérintenek. A Melengető, amelyet hallgattam, pontosan ilyen. Csodaszép szöveg. Szívesen ábrándozik róla az ember lánya, hogy egyszer majd megadatik, ha nem is dalban, de szóban neki is hasonló szépeket mondanak.

Te vagy a hajnal, mi fölém tornyosul,
A napfény, ha mégis beborul az ég,
Te vagy a kéz, ami mindig az oltalmába húz.
(Nagy Dániel Viktor)


Elkalandoztam, a “Te vagy”-ról eszembe jutott, az ADAGIO együttestől, – amelyben Nagy Sanyi volt az egyik énekes -, a kedvenc dalom, ami szintén kedves a szívemnek.

Te vagy a zene a néma csend után,
te vagy nekem a május délután,
te vagy a sziget az élet tengerén,
te vagy nekem a perc mit vártam én.
(Duba Gábor, Török Tamás, Szolnoki Péter)


Hasonló vallomásokban hiányt szenvedek ugyan, de legalább hallgathatom a bársonyos hangokat. “A zene az kell”. Mindig. Ha jó kedvem van, ha szomorú vagyok, ha dolgozom, ha kikapcsolódom. Hagyom, hogy körülöleljen, megérintsen, sőt a bőröm alá másszon, és befészkelje magát a gondolataim közé.

Hiszek a mesékben, de azért feltételezem, hogy valószínűleg nem hoz össze az élet egy olyan romantikus herceggel fehér lovon, aki fentiekhez hasonló sorokat duruzsol a fülembe. Bár álmodozni lehet róla. De annak örülök, hogy azt biztosan mondhatják nekem: Te vagy a Hajnal-KA.

Vastaggal jelöltem a gondolattérkép nagyobb állomásait, párhuzamos útvonalait, útkereszteződéseit.
Könyv, amely elvarázsolt: Colleen Hoover – Maybe someday – Egy nap talán
Könyvzene, az egyik jóképű, jóhangú srác: Griffin Peterson
Kodály Zoltán gondolatait a www.citatum.hu oldalról idéztem
A címet a Valahol Európában című musical egyik dalából kölcsönöztem


Budapest, 2020. július

“"A zene az kell"” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Hajnal-ka! Tetszéssel olvastam soraidat. Nagy Sándor a kortárs színészekből a legnagyobb kedvencem. Napokig hallgatnám énekét. Én népzenével foglalkoztam 20 évig, úgyhogy valóban kitöltötte életemet a zene. Nem csupán népzene, mert akit vonzanak a jó dallamok előbb-utóbb minden műfajában megtalálja a neki tetszőt a jazz-től az operáig. Zene nélkül nagy csönd venné körül a bolygót melyen élünk,s milyen furcsa lenne. Szeretettel gratulálok. Üdvözlettel: Éva

Szólj hozzá!