Remek. Szakadni kezdett az a fránya eső. Pont, mikor elindulnék.
Villámok cikáznak mindenfelé miközben hatalmas mennydörgés rázza meg az eget és a földet. Félek. A lábam mozdulni sem bír, a szívem szélsebesen kalimpál, kiszáradt torkomban érzem éles dobbanását. Ha a bordáim most nem lennének előtte, valószínűleg már rég kiugrott volna a helyéről.
Elképzeltem.
Elképzeltem, ahogy útnak indul egyedül, magányosan és lógó orral kullog az esőben.
Egészen bizarr látványt nyújtva a belé botlóknak.
Belegondolni is szörnyű, valójában mit érezhet mélyen, legbelül.
Bűntudat mardosta a lelkem, hiszen sokszor olyan rosszul bántam vele.
Tény, hogy most már ideje lenne végre hallgatni rá és bízni benne.
Már órák óta esik, pedig lassan indulnom kéne.
Nem úgy néz ki, mint aki egyhamar alábbhagy a nedves tevékenységével.
Sebaj! Cseppet majd megázom. Belefér ebbe a forró, tikkasztóan párás nyári napba.
Hiszen csak egyszer van egy évben születésnapom…
Méltóképp illik megünnepelni, egy kis égszakadás, földindulás nem szegheti kedvem.
Különben is már valószínűleg elkéstem és nélkülem kezdték el az ünneplést. Remélem a tortával azért megvárnak, mégiscsak nekem készült.
Nagyon furcsa, hogy nem ír nekem senki.
Elindultam-e?
Mikor érkezem?
Hol vagyok éppen?
Semmi. Még a virtuális postaládám is kong az ürességtől. Kétségeim támadtak.
Várnak egyáltalán vagy talán ők is megijedtek ettől a rémes időjárástól?
Ha így lenne, én maximálisan megérteném őket ugyanis éppen az imént nyargalt el szobám ablaka előtt Zeusz villámseregével.
Könnybe lábadt szemmel ismét összerezzentem.
Bárcsak maradhatnék inkább most itt, az otthonom biztonságában.
Fejezd be ezt a nyavalygást és haladjunk!
Fogd meg az ernyőt, vedd fel a gumicsizmát és indulj!
Így biztattam magam, hátha sikerül végre legalább a kilincsre rámarkolni.
Csengettek. Hosszan és határozottan rá tenyereltek a kapucsengőmre.
Na de mégis ki lehet az ilyenkor?
Akit csak ismerek és szeretek a mai napon éppen máshol vannak.
A mutatóujjammal gyorsan megnyomtam a válaszgombot majd reagáltam a mikrofonba, ahogy azt egy jól nevelt házigazda teszi.
-Igen?-kérdeztem rövidke tömörséggel.
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-hangzott a kielégítő válasz.
Ó, itt már sejtettem, hogy mi folyik itt…