A gömbbe fagyott ember

2020. nyara
– Sziasztok! Megjöttem!
– Milyen napod volt?
– Semmi különös, csak tologattam az aktákat.
– Hol van az inged? És milyen póló van rajtad?
– Óh, a kollégám véletlenül leöntötte kávéval az ingemet és nem tudtuk kiszedni. Így kölcsönbe adta a pólóját. A feliratért elnézést kér.
– “A legjobb nagypapa”. Jól áll, de még messze a nagypapaság. És a hőség?
– Kibírtuk a légkondicionálóval, de azért nehéz volt. Mit mondanak, mikor lesz eső?
– Nem tudom, de már igen ideje volna. Olyan nehéz a levegő.
– Igen, mintha mindenhol elektromosság bujkálna.
– A gyerekek is nehezen bírják. Kicsit ledőltek a szobájukban.
Ekkor belebegett egy szikrázóan fényes, méternyi átmérőjű gömb a nyitott ablakon. Mindketten furcsállva nézték a jelenséget, amely először párat pörgött, majd hirtelen megnőve a tehetetlenül álló férfit körülvette, végül egy éles villanással megállt.
Az asszony értetlenül nézte, ahogy a frissen nyitott dobozos sör megállt az előtte álló férje kezében, miközben ő maga a gömbön belül megmerevedett. Még az ott lebegő porszemek is megálltak a levegőben. Mintha befagyott volna a pillanat.
Óvatosan hozzáért a fénylő gömbhöz, de a felületéhez érve megégett az ujja, így azonnal elrántotta a kezét. Egy újsággal próbálkozott, de az sem hatolt be a gömbbe. Belenézett a férje szemébe és a semmibe néző tekintetét látva megrémült. Tehetetlenségét felismerve telefonálni kezdett.

Két héttel később
– Mi a vizsgálat eredménye, professzor úr?
– Sajnos, teljesen tanácstalanok vagyunk, asszonyom! Nem tudjuk, hogy mi vette körbe a férjét és miért? Gömbvillám nem lehet, mert azok viszonylag gyorsan eloszlanak. Valami ismeretlen jelenség lehet, amire nincs magyarázatunk.
– De akkor mi lesz a férjemmel?
– Jelenleg úgy látjuk, hogy a gömbön belül megállt az idő. Ha megnézi a férje karóráját, pontosan ugyanazt mutatja, mint két hete. A gömbön belül semmi sem változik. Úgy vélem, hogy odabent valahogy megállt az idő. Nem értjük a jelenséget, de a férjének remélhetőleg semmi baja sem lesz. Ugyanabban az időpillanatban jön ki, ahogy befagyott a gömbbe.
– Nem tudják kiszedni onnan? Vagy a gömböt megmozdítani?
– Sokat próbálkoztunk, de sajnos a gömb mindennek ellenáll. Itt kell hagynunk. Mi, kutatók beköltözünk a lakásukba, hogy tovább vizsgálhassuk ezt a jelenséget.
– És mi lesz a gyerekekkel meg velem?
– Önök kapnak egy kényelmes lakást pár utcányira innen és elegendő életjáradékot. És persze bármikor átjöhetnek megnézni őt. De sajnos semmi biztatót nem tudok mondani.

2040. kora ősz
– Professzor úr, megismer?
– Albert! Te vagy? Hogy megnőttél! Hány éve láttalak utoljára?
– Sok. Húsz éve fagyott be az apám. Most végeztem az egyetemen és fizikus lettem, kvantumfizikus.
– Tudtam, hogy oda jelentkezel, de azóta nem hallottam felőled.
– Van valami fejlemény?
– Ugyan már! Az világszenzáció lenne – hála a sok kíváncsi tudósnak és turistának.
– Szeretnék kettesben maradni az apámmal, ha lehetséges.
– Persze. Megyek is ki. Nem kell sietned!

– Apa! Albert vagyok, a fiad. Jöttem, hogy újra meglátogassalak. Nem tudom, hogy érzed-e a külvilágot, de nagyon hiányzol. Anya most nem tudott eljönni, mivel a kicsi Péterre vigyáz. Emlékszel, ő a fiam. A te legelső unokád. Bár anya ezerszer elmondta, hogy mi és hogyan történt aznap, de soha nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy öcsivel átaludtuk a tragédiádat. Tudom, hogy te vagy a világ legnagyobb tudományos rejtvénye, de öcsinek és nekem te csak az édesapánk vagy, kezedben egy kibontott sörösdobozzal, rajtad egy fura pólóval. Akkor még nem voltál nagyapa, de most már az vagy és rettenetesen hiányzol. Hogy miért is pont most jöttem? Hát, holnap költözünk hármasban a Holdra. Az ottani kvantumfizikai kutatóintézetben fogok dolgozni. Távol leszek, de mindig emlékezni fogok az apámra, akivel befagyott az idő. Isten veled, apa!

2070. nyár eleje
– Nagyi! Ébredj! Itt vagyunk.
– Mi az? Máris? – nézett fel az öregasszony a tolószékéből.
– Igen. Megérkeztünk a nagyapához.
– Tudod, Péter, a jobb oldali szobában aludt apád meg a nagybátyád, amikor apáddal megfagyott az idő. Ott volt konyha, ahol most a belső bejárat van. Itt volt a kanapé, ahol ülve néztem végig nagyapád befagyását. Azért amint látom néhai lakásunknak jót tett a kutatóintézetté alakítás. Nekem tetszik.
– Tudom, ezerszer elmesélted.
– Igen, de azt még nem mondtam, hogy most is ugyanolyan a szeme, mint aznap. Kicsit fáradt, kicsit homályos, de mindig elbűvölt vele engem. Olyan fiatal! Még most is szeretem.
– Nagyi, miért is kellett idejönnünk?
– Mert érzem, hogy nekem nem sok van hátra. Még egyszer látni akartam a férjemet, aki mindig is fiatal maradt. El akartam búcsúzni tőle. Isten veled, szeretlek! – mondta a gömbbe zárt ifjú férjének sűrű könnyek között.

2097. kora tavasz
A Gömbbe Fagyott Ember Kutatóintézete elcsendesedett. Csak az öreg Albert professzor dolgozott bent. A dolgozószobájában emlékezett nagy utazásaira, legendás felfedezéseire a Jupiternél és a Szaturnusz holdjainál és elégedetten nézte az értük kapott fizikai Nobel-díjat. Úgy érezte, hogy megérdemelten kapta mindet. Nem tudott elég hálásnak lenni, gömbbe fagyott apjának az inspirációért, amivel megindította pályáján. Annyi mindent köszönhet neki, hiszen egy seregnyi új tudományágnak adott ötletet a gömb, amelybe híres apja befagyott.
Asszisztensei aznap csomagolták ki a frissen kifejlesztett K5-sugármérőt, aminek beállításával bajmolódtak, de még kellett a kalibrációhoz egy csomó idő. Bár semmit sem várt, de kíváncsiságból bekapcsolta és véletlenszerűen kezdett keresgélni a sávok között, bár maga sem tudta, hogy mit keres. Pár óra múlva a billentyűkön fáradtan megcsúszott a keze, majd hallott valami ismeretlent, amit soha eddig senki ember. De ez a théta-sávon jön, ami azt jelenti, hogy nem lehet a forrása a Naprendszeren belül. De mégis érez benne valami rendszert. Hogy is van ez?

2117. kora tavasz
– Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok! Szabó Albert vagyok, a Gömbbe Fagyott Ember Kutatóintézetének munkatársa. Immár húsz éve, hogy dédapám megtalálta a K5-théta sávos kommunikációt, melynek segítségével felvehettük a kapcsolatot a földönkívüli barátainkkal és lehetővé vált a csillagközi utazás is. Bár dédapám véletlenül fedezte fel ezt a hullámsávot, de mindig is mondta, hogy a legendák gömbbe zárt embere inspirálta felfedezésében, aki az apja volt. Talán a sors szeszélye is közrejátszott abban, hogy Vilmos nagybátyám volt az első űrhajós, aki találkozott az első földönkívüliekkel, a wolfiánokkal. Immáron 97 év telt el, de a gömbbe zárt ükapám egyetlen másodpercet sem öregedett. Most már tudjuk, hogy egy időhurokban van, de nem tudjuk sem kihozni onnan, sem megoldani az időhurkot. Ehhez még mindig kevés a civilizációink tudása…

2328. késő ősz
A Gömbbe Zárt Ember Kutatóintézetének prospektusa:
“Intézetünk büszkesége az időhurokba zárt ember, aki több, mint 300 éve szorult be ebbe a gömbbe és rázárult az idő. Az eltelt évszázadok alatt egyetlen másodpercet sem öregedett. Bal kezén egy régi időmérő szerkezetet, egy úgynevezett karórát látnak. Őseink valaha ezzel mérték az időt. Jobb kezében egy sör nevű korai földi italt tart, amit ugyan kibontott, de már nem tudott beleinni. A felsőruházata nem az övé, mert csak kölcsön kapta. Gondolják csak el! Ez a kölcsön több, mint 300 éves.
Egy lépés közben fagyott be az időgömbbe és azóta is így van. Azóta többször is átépítettük a környéket, hiszen a hely, ahol állnak eredetileg egy sima családi ház volt. Erre épült előbb a kutatóintézetünk, majd az egész környék is. A ház padlóját is ki kellett cserélni már, mivel az eredeti elkorhadt, de a fénylő gömb és a belé fagyott ember nem mozdult soha. …”

2590. tavasz
– Na, picim! Jól nézd meg ezt a gömböt! Látod, az embert? Ő az egyik távoli ősöd. Igen rég fagyott bele ebbe a gömbbe, már 570 éve.
– Ez mit jelent galaktikus években?
– Úgy 380-at.
– De az irtó rég volt!
– Igen. És a fia, Albert fedezte fel a K5-théta hullámot, amivel beszélgetünk a galaxissal.
– És azóta ott van befagyva a gömbbe?
– Pontosan! Egy másodperc sem telt el neki azóta. Pedig, ha tudná, hogy mi minden történt azóta a Földön!
– Milyen fura itt a nakr-tér! Az a gömb annyira különös!
– Kicsim! Megbeszéltük, hogy a Földön nem használod a nakr-receptorodat! Nem mindenki szereti az olyan vegyes szülötteket, mint te. Nem kell világgá kürtölni, hogy az anyád az Omikron Theta-3-ról származik.

2978. késő ősz
– Tisztelt látogatók! Tau Lary Khila vagyok, az Önök házigazdája. Szeretném bemutatni a sok-sok évszázada fennálló Gömbbe Fagyott Ember Kutatóintézetének büszkeségét, magát az embert. Ő nagyjából 640 galaktikus éve szorult bele ebbe az időhurokba. Tudom, hogy hihetetlen, de ő még teljesen tiszta földi ember volt, mivel akkoriban még nem ismertek egyetlen más fajt sem az emberen kívül. Állítólag még génmódosítást sem hajtottak végre rajta, bár ez a mai szemmel nézve hihetetlenül hangzik. Bal kezén tisztázatlan célú szerkezet látható, amit állítólag valamilyen mérésre használtak. Jobb kezében ital látható, bár azt nem értjük, hogy miért csomagolták egy ilyen tartóba, ami ráadásul nyitva van. Az ember ruházata igen egyszerű: felül egy valódi anyagból gyártott ruha van rajta. Akkoriban még nem létezett a testre szintetizált ruha. Sajnos a feliratot már nem tudjuk elolvasni, mivel felirat nyelve régen feledésbe merült. Alul egy sima nadrág látható…

3450. kora tavasz
– Tisztelt Hallgatók! A Gömbbe Fagyott Ember Kutatóintézetének dísztermében. Mint azt önök is jól tudják, ez egy időhurok. Kérem, hogy mindenki nézzen rá, akinek van nakr-receptora. Amint érezhetik, ez egy önellentmondás, mivel ilyen alakú nakr-tér nem létezhet. Kutatóintézetünk legfőbb célja, hogy megpróbálja kiszedni ezt a korai embert a gömbből és mindent megtudni a korai emberekről.
– Professzor úr! Mi azt tanultuk, hogy a gömbbe fagyott ember kinyitotta az italt, de soha nem tudta megkóstolni. Most mégis a szájánál van ez a furcsa valami és a folyadék láthatóan megy be a szájába.
– Te jó ég! Megmozdult! Kb. 2-3 másodpercet mehetett előre. 900 galaktikus év óta először! De hogyan? És a tekintete mennyire rémült!
– Mi történt?
– Fogalmam sincs!

3501. nyár vége
A Gömbbe Fagyott Ember Kutatóintézetének jelentése:
A tegnapi nap folyamán üzembe helyeztük a módosított nagy teljesítményű nakr-sugárzókat és a korai ember köré zárult gömb pillanatok alatt megszűnt létezni, így a legendák embere kiszabadult. Azonnal összeesett és valamilyen régen kihalt nyelven kétségbeesve kiáltozza a következőket – fonetikusan: “Holvagyok? Holacsaládom? Holvannakagyerekeim? Hovátűntafeleségem? Kikvagymikmaguk? Mitörténtvelem?”
Sajnos nem értjük a beszédét, de a fordító számítógépeink segítségével talán szót tudunk érteni ezzel az ősi nyelven beszélő emberrel.

T. Tamás Ferenc, 2020.júl.