Mindenki a kirándulást tervezte. Ősz volt és a hegyekbe akartunk kirándulni barátaimmal.
– Mikor indulunk? -kérdeztem telefonon Pétertől.
– Kilenc felé jövő szombaton. Akkor már kicsit jobban melegít az őszi nap.
– Jól van megyek.
– Majd készíts szép képeket az őszi levelekről.-mondta feleségem. Sok munkája volt a hétvégére és úgy döntött nem jön.
– Persze, hogy lesz fénykép. Egy piros levél, egy sárga, egy barna, és egy még egy zöld is ami még maradt a fákon.
– De vicces. Mindegyik levél szép így ősszel.
Szombatig volt pár nap. Gondoltam a kertben összegyűjtöm a leveleket. Már a fákról lehullottak. Olyan volt a fák alatt mint egy színes tenger, színes szőnyeg. Ahogy gereblyéztem, még vizes volt. Elcsúsztam, jó lett volna ha csak elcsúszom, de a lábam is magam alá került.
Megtörtént a baj. Eltörött a lábam. Kirándulás kilőve. Barátaim azért gondoltak rám. A gipszemre szép őszi leveleket rajzoltak. Így én is kicsit gyönyörködhettem az őszi színekben. A kirándulásról pedig színes levél csokorral, és képekkel tértek haza.
– Gondoltunk rád! Szép az ősz, a sok levél, de azért vigyázni is kell. A következő ősszel én is elmegyek a hegyekbe, ha törik ha szakad.
Bizony nagyon csúszos a vizes falevél, sajnálom a balesetet és annak következményét.
Szeretettel: Rita