Őszi levelek: Hatodik történet: A diófa utolsó levelei…

Volt egyszer egy édesanya. Nehéz időkben, az 1950-es években 3 gyereket szült és nevelt fel férjével Budán a Sashegy tövében. A gyermekek diplomát szereztek , szétszéledtek ,jól boldogultak az életben. Gyermekeik születtek igy az édesanyából, nagymama is lett. Az édesanya egyedül maradt öregségére, férje az apuka a 60 életévét követően hosszú betegség után megtért teremtőjéhez. . Gyermekei hívtak anyjukat vidékre, külföldre, ki hova került. Időnként meglátogatta őket, de Budapesthez és utolsó lakhelyéhez a Városmajor környékéhez ragaszkodott. Minden ősszel hosszan csodálta a Városmajorban a színes levelek hullását. Ha gyerekei meglátogatták sokat mesélt a sokszínű hulló levelekről. Budai kortárs baráti körében – akik még tudtak járni -időnként összejöttek, egyikük lakásán , vagy szép időben egy közeli cukrászdát szemeltek ki maguknak. Megbeszélték gyerekeik, unokáik történeteit, de sokat beszéltek növényekről is kinek mi a kedvence, ki mit tudott még ültetni az ablakába , de az őszi színekben az őszi levelek hullásának érzelmi hatásaiban egyet értettek. Ősz táján ez kiemelt téma volt néha még vitatkoztak is melyik fa hullatja le utoljára. Talán a diófa, vagy talán a parkban a vadgesztenyék, vagy a nyárfa ?
A Városmajor egyik patinás villaszerű lakóházának kertjében állt egy öreg diófa, ha arra sétált mindig megcsodálta, tavasszal mikor levelet bontott, s ősszel is mikor hullajtott.
Mikor már termést hozott, az utcára kilógó néhány ágát megütögette botjával, s így miután gyorsan körülnézett-hogy nem látja e senki, pár szem dióhoz jutott. Ez mindig boldogsággal töltötte el ,s tehette és volt kinek ,mesélt is róla.
Azon az őszön is arra sétált, már igen lassan, magányosan, távolban lakó gyermekei és unokái is nagyon hiányoztak. Gondolta pár szem diót csak összeszed megint, s evvel apró titkos örömmel egy kis vigaszhoz jut.. Az öreg diófa viszont meglepő módon, mint ha gutaütést kapott volna, vagy valami kór támadta meg , teljesen besárgult már idő előtt, levél is csak néhány volt rajta. Pár szem hullott dió hevert az udvarban, de az utcára kilógó ágak már kopaszok voltak.
Azon az éjszakán az édes anya rosszul lett Egyedül volt, félt , mentőt hívott magának , intenzív osztályra került. Gyermekei másnap még foghatták kezét a kórházi ágyon, beszélni már nem tudtak vele . Néhány nap múlva Ő is megtért teremtőjéhez.
Amikor személyes apró tárgyait vissza adták 3 szem dió volt kis neszesszerében egyéb holmik mellett.

85 évesen a Farkasréti temetőben lelt örök nyugodalmat. Búcsúztatásán mikor a Pap odaért: – és szóljon lelki üdvéért egy harang, hirtelen Buda és Pest összes templom harangja megszólalt, zúgni kezdtek a búcsúztatók könnyeitől kísérve. Az édesanyáért is szóltak a harangok, éppen dél volt !
Abban kertben, ahol az a diófa állt, a gyászmise után arra járó gyermekei azt láthatták, hogy az öreg diófát kivágták. Az se hullajt már többet színes őszi leveleket.

-szp-

“Őszi levelek: Hatodik történet: A diófa utolsó levelei…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató!
    Szép ez a történet. Az ember idővel bölcsebb lesz, s megtanulja a természet értékeit becsülni. Szeretettel olvastalak: Éva

Szólj hozzá!