Őszi levelek: Tizedik történet: Szerelem

Viki és Gergő lazán öltözve kirándulni indulnak. Új a kapcsolatuk, alig pár hetes. Még minden érzés friss és mámorosan őrjítő. A boldogság kiül a tekintetükre, a szikra látszik a szemükben. De még a mozgásukban is benne van az egymás iránt érzett szerelem, és megfelelni akarás. Ha látná őket valaki, biztosan nem mondana mást. Kézen fogva sétálnak a domboldalon. Langyos szellő kíséri útjukat a kellemes őszi napsütésben. Az ösvény egy lombos erdő közepén kanyarog. Boldogan, időnként meg-megállva, egymást megcsókolva haladnak a fejükre hulló szép színes őszi levelek társaságában. A nap fénye átsejlik a már kissé kopaszodó ágak között. Még a szemeiket is zavarja ez az ágak között érdekesen, vibrálva játszó fény. Nem is néznek felfelé, hanem inkább egymás tekintetében igyekeznek elveszni. Keveset beszélnek, a másik puszta jelenléte is örömöt jelent számukra. Nem zavarja őket senki, nem forgalmas a helyszín. A kézfogás derékon átkarolássá változik andalgás közben. Újabb ölelés és csók után, mikor még egymással szemben állnak, Viki gyönyörű hosszú fekete hajára egy szép színekkel tarkított tölgylevél hullik. Lassan lebegve érkezett a magasból. Gergő a szemével már egy ideje követte az útját, és picit fordított kedvesén, mert szerette volna, ha az a levél Viki szép hosszú hullámos haján landol. Igazi kontrasztot képez a fekete hajon a zöldes, narancsos, sárgás pirossas árnyalatú színek kavalkádja. Viki a levél után nyúl, de Gergő megfogja a kezét, megállítja. Egymásba fonja ujjaikat, és megszólal.
-Várj szerelmem! Ne vedd le! Így olyan gyönyörű vagy. Készítek rólad egy képet.
Előkapja mobilját, és a fotót gyorsan elkészíti.
-Nézd kedvesem! Olyan, mintha egy ékszer lenne a hajadba. Kápráztatóan gyönyörű vagy ezzel a levéllel.
Viki hosszasan nézi a képet. Tetszik neki a látvány. Majd élénken megszólal.
-Mi lenne, ha gyűjtenénk ilyen szép színes őszi leveleket, és a legszebbel fotóznál le?
-Oké! De van egy ötletem. Csak azokat gyűjthetjük be, amik éppen hullanak. A földről nem szedhetünk.
Viki bólint, és már ugrik is egy gyönyörű színekben pompázó, lebegő példányért. Gergő csókkal jutalmazza a sikeres elkapást, és utána ő ugrik egyet. Most neki sikerül egy szép lilás, barnás árnyalatot megszerezni. Viki csókja a jutalma. Boldogan, vidáman kacarászva ugrándoznak a szebbnél szebb hulló levelek után, és minden levél után csókolóznak egyet. Még a lágy szellő is segítségükre van, mert néha egy-egy erőteljesebb fuvallatot is beiktat. Olyankor rengeteg levél szitálva hull alá. Alig győzik kapkodni, és elcsókolni a másik jutalmát. Már egész nyalábbal van mindkettőnél, és próbálják belőle kiválasztani a legszebbet. Annyira sok van, és mind nagyon színes. Nem tudnak dönteni. Vikinek eszébe jut valami. Feldobja egyszerre az egészet a magasba, Gergő pedig videót készít a mobiljával. Viki a rengeteg hulló őszi levél alatt mesés látványt nyújt. Sok-sok landol a hajába, de még több hull lebegve köré a földre, ahol már egyébként is vastag az avar takaró. A lány hirtelen ötlettől vezérelve belehempergőzik, és Gergőt is maga mellé rántja. Nevetnek, és átölelik egymást. Nekik az ősz ezentúl biztos nem az elmúlásról fog szólni, hanem valami egészen másról. A boldogságról, a vidámságról, a szerelmük kezdetéről. Számukra az őszi levelek a mindent elsöprő szerelmet jelenti.