Őszi levelek: Huszonharmadik történet

Összes megtekintés: 31 

A nap sugarai még mutatták magukat. Nagy meleget már nem adtak. Mégis jó volt kicsit megpihenni. Nézegetni a természet csodáit. A színes faleveleket. Az őszi tájat. A maga pompázó színeivel. Edit kislányával volt a parkban. Amíg kislánya leveleket gyűjtött ő mosolyogva nézte minden lépését.
– Anya nézd! Milyen sok, színes őszi levelet gyűjtöttem!
– Nagyon szép.
– Neked melyik a legszebb?
– Mind szép nekem.
– De mégis?
– Mind szép. Még ott az az egyszerű, kicsi is.
– Az? Nézte a kislány. Az csúnya.
– Nem biztos, hogy mindig a hivalkodó a legszebb. Ha hazaértünk mutatok valamit.
– Mit? -kíváncsiskodott a kislány.
Gyorsan elszaladt a szép őszi délután, Amikor hazaértek Edit és a kislány, az anya vacsorát akart készíteni.
– Anya mutasd, mit ígértél!
Edit a könyvespolchoz ment. Levett egy könyvet ,amiben préselt levelek voltak.
– Látod ezt a kis őszi levelet. Nagyon régi. Még iskolás voltam. Rajzórára leveleket kellett gyűjteni. Mindenki vitte a piros, sárga, barnás színűt. Elfelejtettem, hogy levelet kell vinni. Az úton ezt találtam. Rajzórán mindenki szép képet csinált. Padtársam adott kölcsön párat más színűeket.
– Miért maradt ez nálad?
– Mert úgy gondoltam a sok színes elhasználódott ez pedig maradjon meg. Meg azért is,mert mesélni kellett a levelekről. Kinek melyik a legszebb?
A tanáromnak is az volt a véleménye. Van mikor az egyszerűbb szebb. Ez a levél itt maradt. Mikor kinyitom a könyvet mindig eszembe jut, hogy nem a rajz miatt kaptam az ötöst. A véleménye miatt.
– Ugye ez is szép?-kérdezte Edit.
– Most ahogy mondod, igen. Mind lepréselem én is, amit ma gyűjtöttem, hogy meg tudjam én is mutatni majd.

“Őszi levelek: Huszonharmadik történet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!