Csend és Vihar: Második történet

Vihar előtti csend. Párás forró a levegő, nyirkos a pólóm az izzadt, fülledt időtől. Nem mozognak a levelek a fákon, néma csend honol. A nyugati oldalon a nap lebukott a horizont alá. Legalább egy lágy légáramlat hűtené le a tarkómat. Mintha lelassult volna körülöttem minden, még a levegővétel is nehéz. Ólomként nehezedik rám a légréteg. Leülök egy fa göcsre, nézem az eget. Gomolyfelhők gyülekeznek. De forró és párás még mindig a hőérzetem. Messze felvillant az ég. Szabályosan nappallá vállt az este,olyan rémisztő a robaj. A meleg összedurrant a hideggel, haraguk hatalmas dörgéssel párosult. Elnézek okdalra, és látom, csak úgy hemperegnek a tárgyak az udvaron. Arcomba csapott a hideg szél hirtelen, és felválltotta a csendet a vihar zaja. A szél csapkodja az ajtót, dörög a menny, tarkómon vegig futott a hideg. Az ágakat a csatornának vagja erősen. Már nincs álló levegő, fázok, a csendet megtörte a vihar. Bemegyek, ott vár a nyugalom, a meleg és tompább a kinti zaj is. Megvarom míg elmegy a vihar