Csend és vihar: Harmadik Történet

Arra kérdésemre, hogy lehet-e nyáron korcsolyázni nagyon sokféle választ kaptam.
– Persze, hogy lehet. Van fedett műjégpálya.
– Igen. Szeretek görkorcsolyázni.
– Ilyen kérdés. Nyáron korcsolyázni.
Ha meghalljátok történetem, akkor mindenki azt válaszolja majd:
– Lehet, persze hogy lehet. Nem is kérdés ez.
Egy nyáron történt. Kirándulni mentünk egy baráti társasággal. A meteorológia jó időt jósolt. Kora hajnalban indultunk. Mindenki hátán a hátizsák. Fejünkön sapka. Túrára készen. Hajnalban még nem volt kedvünk beszélgetni, viccelődni. Csapatunk csendben haladt a túra útvonalán, csodálva a természetet. Élveztük a csendet, nyugalmat, a hűst. Ahogy haladtunk előre az idő is múlt. Sütni kezdett a nap. A kedvünk is megjött. Már nem volt annyira síri csend. Meg is érkeztünk első helyünkre, egy várhoz. Letelepedtünk a közeli padokon és megreggeliztünk.
– Figyeljétek meg ma még esni fog. – jegyezte meg egyik társunk.
– Erre van egy mondás is. – nevettünk.
A reggeli után a várat vettük szemügyre. A vár takarásából nem is vettük észre, hogy fekete felhők gyülekeznek, csak távoli hangokat hallottuk. Reméltük nem felénk tart a készülő vihar. Aztán hirtelen sötét, szél, villám, dörgés, eső. Fa alá nem bújtunk a vihartól. Egy boltív alatt tudtunk menekülni az esőtől. Abban reménykedtünk, hogy ahogy jött olyan gyorsan elmúlik a vihar.Így is történt. Gyorsan elmúlt. Amikor a várhoz mentünk felfelé valaki megjegyezte:
– Felfelé nehéz volt, de lefelé most majd könnyebb lesz.
Tévedett. Az esőtől annyira átázott a talaj, hogy csak egyensúlyozva, lassan merészkedtünk lefelé.
– Jaj, elcsúsztam! – kiáltotta az egyik lány.
– Óvatosan.
– Mintha korcsolyáznánk. – vette derűsre valaki.
– Képzeljétek korcsolyázunk, vigyázunk el ne essünk.
Valóban vigyáztunk. El – elestünk.
– Ilyen a korcsolyázás. – nevettünk.
Elhiszitek már, hogy nyáron is lehet korcsolyázni? Mi azt tettük egy kirándulás alkalmával. A kezdeti csendes indulásunk nevetve, korcsolyázva, elesve, sárosan ért véget. De jól éreztük magunk és ez volt a lényeg. Egy örök emlék maradt a társaságunknak.