Felnéztem az égre,és mintha Holle anyó rázta volna a párnáját,egyre sűrűbben szálltak alá a hófehér tollpihék a földre.Gurultam le a dombon a zöld pázsiton becsukott szemmel,körülöttem mintha fehér hótakaró borította volna a tájat. Fehér galamb ült a korláton a téren. Messze tévedt a tekintete. Távolról kémlelte egy gerle pár nászát. Búgtak egymásnak szerelmes dallammal,közben csak hullott az ég felől az ezer meg ezer hófehér tollpihe. Nevettem, hajamban játszottak
a tollak, úsztam a toll tengerben,csiklandoztak rakoncátlanul a pihék. Szélvihar kerekedett hirtelen, a galambok tova szálltak, elmerültem elalélva,és arra ébredtem hogy a párnámból arcomra hullottak a tollpihék.
