Futás

A lány elgondolkodva bámult maga elé. Végre egy kis szabadidőhöz jutott, de sehogy sem tudta, hogyan tölthetné el tartalmasan. Hümmögve agyalt, alkalmanként biccentett maga elé, néha fejét rázta.

– Te vagy a fogó! – lökte meg hátulról valaki hirtelen, de óvatosan.

Meglepetten nézett a fiúra, mire az vigyorogva fordított neki hátat és futni kezdett.

– Kapj el, ha tudsz! – kiáltotta még hátra.

Egy sóhajjal tudomásul vette, hogy kedves barátja továbbra is ilyen gyerekes marad, majd jobb dolga nem lévén, futott utána. Ezt észrevéve a másik gyorsított a tempóján és a domb felé vette az irányt. A lány először pár lépésenként megállt kifújni magát, majd hozzászokott és meg sem állt a csúcsig. Ott fáradtan szusszantott egy nagyot, és lenézett a kisvárosra.

Gyönyörű volt a kilátás. Már nem is emlékszik, mikor nézte meg utoljára így. Hiába, mindig a munka; csak a munka. Gyakrabban kéne szünetelnie.

Kacér füttyöt hallott maga mögül, mire megfordult.

– Nyertem! – integetett neki a fiú egy pár méterre álló fa alól.

Fejcsóválva sétált oda hozzá, majd leült a fa tövébe. Barátja hasonlóan tett. Nevetve mesélte el egyhangú napját. A lány csak hallgatta, majd ő is beszélt.

Hirtelen feltámadt a szél. A fiú kinyújtotta kezét, amibe nem sokára egy méretes alma hullott. Mosolyogva nyújtotta a lánynak, aki megfelezte és elosztotta kettejük között.

Miután elmajszolták a maguk részét, csöndben figyelték a várost, kihasználva minden percet a pihenésre.

Néha érdemes megállni a munkában – gondolta a lány boldogan -, de a futás sem mindig rossz megoldás a kikapcsolódásra.

Szólj hozzá!