Lecke egy életre

A csinos Bogi új kis piros autójával, friss, alig egyhetes jogosítványával elindul a főiskola felé, ahol most kezdi tanulmányait. Kellőképpen izgul. Vezetési gyakorlata semmi, az autóra pedig nagyon szeretne vigyázni. Már egészen közel jár a főiskolához, mikor egy mögötte haladó fekete BMV nem díjazza Bogi negyven ötven közötti tempóját. Először dudál rá. A lány ettől nem hajt gyorsabban, hisz egy dudálástól nem lesz nagyobb gyakorlata a vezetésben. Maximum csak még idegesebb, és az orra alatt elmormol egy hozzászólást. Mennék én cseszd meg, ha mernék! De mivel marad az eddigi tempója, a BMV most egészen rámegy. Szinte tolná maga előtt. Ezzel ösztönözné a gyorsabb haladásra. Eredménytelenül. Majd a fekete autó vezetője bevág elé, és büntető fékezéseket produkál. Bogi meg tudja védeni az autóját, de most még óvatosabb, és még mérgesebb. Hogy minden bunkó pont engem, és pont most tud megtalálni! Vegyétek tudomásul, tanulók is vannak! Nektek se ment elsőre minden flottul! Gondolja, és óvatosan bekanyarodik az egyetem parkolójába. Végre megérkezett. Pont oda, ahová az imént száguldott be a fekete BMV-s srác a haverjával. Az elején van két egymással szembeni parkolóhely. A szélesebb helyre a barátja tanácsára gyorsan begurul a fekete autó. A srácok nem szállnak ki, mert látják, az a kis piros autó jön utánuk, akit eddig szivattak. Nem szeretnének lebukni. Bogi is felismeri a BMV-t, de nem lát bele így nem foglalkozik vele. Parkolóhelyet keres. Meglátja a szűkebb üres helyet szemben a BMV-vel. Megáll, kiszáll. Gondosan megnézi, be tudna e oda állni. Hosszasan kémleli. Közben a két srác őt nézi. Pont előttük áll. Majd leesik az álluk. A sofőr srác, Ágoston, nem is tudja szó nélkül hagyni.
-A rohadt életbe! Ezzel szórakoztunk? Ez a csaj nagyon gyönyörű! Pont nekem való! Mindig is ilyet szerettem volna!
Csak nézi, szép, hosszú, hullámos, barnahaját, és karcsú testét. Szinte tátva marad a szája. Bogi viszont nem látja a fiúkat a sötétített ablakon keresztül, és vissza ül az autóba, szép lassan elindul tovább a parkoló belsejébe. Most a BMV-ben Arnold szólal meg.
-Hát ez meg hová megy? Azzal oda még keresztbe is beférne!
-Nem tudom, de nem hagyhatom elmenni!
Válaszol Ágoston, és már ugrik is ki az autóból és a kis piros kocsi után szalad. Mikor beéri, ami a hosszú lábaival nem volt nehéz, bekopog a lány ablakán. Bogi megáll, mert arra gondol talán valami parkolóőr, csak ő nem vette észre. Nem látta, hogy a fekte autóból ugrott utána. Gombnyomással leengedi az ablakot, és udvariasan kiszól.
-Tessék. Elmulasztottam valamit?
-Igen drágám! Beállni arra a helyre, amit néztél az előbb!
-De, … de túl kicsi, nem hiszem, hogy beférnék. -Válaszolja bizonytalanul.
-Hidd el elfér! Segítek neked.
-De nekem még nem megy. Ma ülök benne másodszor. Meg a jogsim is a múlt héten lett meg.
-Ne vidd a parkoló hátuljába! Ott könnyebben meghúzhatják! Nincs szem előtt! Pattanj ki! Beállok én. Már ha megengeded?
A lány kiszál, Ágoston pedig be. Rögtön átállítja az ülést. Bogi alacsony, Ágoston hosszú lábai nem férnek el. Visszatolat, és előzékenyen, tolatva áll a parkolóba. Orral indulási irányba, hogy a lány könnyebben tudjon majd indulni. Addigra Arnold is ott van a lány autójánál, és bemutatkoznak egymásnak mindhárman. Miután pár szót mond mindenki magáról, a fiúk számára kiderül, Bogi most van itt először, ők pedig már a harmadik évüket kezdik. Ágoston felajánlja segítségét.
-Szívesen végig vezetlek! Még van negyven percünk. Gyere a büfénél kezdjünk! Meghívlak egy kávéra, vagy inkább forró csoki?
-Kösz. Inkább a csoki. Az jobban jön, mint a kávé, mert már valami bunkó úgyis felhúzott a vezetési stílusával. Azt hiszi ő sosem volt kezdő!
Mondja a lány, és elindul Ágoston mellett az épület felé. Arnold pedig mutatja Ágostonnak, el ne szólja magát, hogy övéké a BMV, mert akkor tuti faképnél hagyja őt Bogi. A srác nem is teszi. Sőt igyekszik a lány kedvében járni, és folyamatos udvarolni neki. A büfé után végig kíséri az épületen, és megbeszélik a délutáni találkát is. Utána szétválnak. Boginak is tetszik a srác, így sokszor jut napközben eszébe, de Ágoston alig várja a délutáni találkozót. Ő első látásra belehabarodott a lányba. Ilyet még sosem érzett eddig. Délután boldog mosollyal köszönti a lányt, és már karolja is át a derekát. Arnold csak mögöttük sertepertél. Megint mindenben a lány kedvét keresi Ágoston. Még a tanulásban való segítést is felajánlja, mert szeretné minden szabad percét a lánnyal tölteni. De Bogi másként gondolja.
-Kösz, de arra talán nem lesz szükségem. Mínusz eggyel vettek fel.
-Az meg mi? Nem kell tanulnod? Vagy valami felkészítő évfolyam?
-Nem. – Nevet egy jót Bogi. -Csak egy pontom hiányzott a maximumból.
-Ezt nagyon sajnálom! -Húzza a száját szomorúra Ágoston. -Szívesen segítettem volna.
-Azt sajnálod, hogy könnyen tanulok! Te gyanús vagy! Mit szeretnél? -Mosolyog Bogi. Sejti a srác hátsó szándékát. Már ennyi idő alatt is jól érezhető a viselkedésén. De Ágoston nem is teketóriázik. Kimondja mit szeretne. Mindig is magabiztos volt a viselkedése.
-Veled szeretném tölteni az összes szabadidőm. Ha lehetne még az éjjeleket is!
-Azt talán még nem! Nekem az még korai lenne, de holnap reggel is megvárhatsz a parkoló bejáratánál, és beparkolod az autómat. Szerintem kezdetnek talán ez is jó ajánlat részemről. Rendben?
Kérdezi Bogi. Ágoston rettentően örül, a lány ötletének. Érzi jó úton halad. Beszélgetés közben ki is érnek a parkoló autókhoz. Arnold közben már mindenről megfeledkezik, és rászól Ágostonra.
-Kinyitnád a kocsit? Bepakolnám a cuccainkat.
Ágoston se kapcsol. Hisz a reggel már olyan régen volt. Azóta már olyan jól összejött Bogival. Minden figyelmét a lányra összpontosította. Rányom a nyitó gombra, és a fekete BMV pittyen egyet, és kinyit. Bogi tágra nyitja a szemét. Azonnal kapcsol. Ágostoné a fekete autó. Ő volt a bunkó sofőr.
-Te kétszínű hólyag! Most melyik éned a valódi?
Kiabálja a srácnak, és bepattan a kocsijába. Mire a fiúk felocsúdnak, bogi már messze jár. Nem mennek utána. Másnap viszont már reggel hétkor a parkolóban vannak. Ágoston bocsánatot szeretne kérni a lánytól, és beparkolná az autóját. Egyben egészen biztos. Többé sose fog ilyet csinálni. Majd félórát vár, közben azon jár az agya, hogyan kérjen bocsánatot a lánytól. Ilyen türelmetlen még talán sosem volt. Mi van, ha ma nem kocsival jön? Vagy ha nem bocsájt meg? De meglátja a kis piros autót, és benne a lányt. Elé áll. Így kénytelen lesz megállni. Majd gyorsan kinyitja az anyósülés felőli ajtót, és bepattan mellé.
-Szia kincsem! Ne haragudj a tegnapiért! Bocsánatot kérek. Többé soha senkivel nem viselkedem így. Teljesen igazad van. Bunkó voltam. De annyira lassan jöttél, én meg annyira siettem volna a haverokhoz. Egy egész nyarat nélkülük töltöttem.
-Szia. … Ehhez képest mégis velem voltál elfoglalva egész reggel. Most, hogy higgyek neked?
-Mert mikor megláttalak, mindennél fontosabb lettél a számomra. Bocsáss meg, és parkoljunk be közösen. Te csinálod, én meg segítek.
-Úgy, mint tegnap az úton?
-Nem. Olyat többé soha! Mással se! Bármit megteszek érted, csak ne haragudj rám!
-Oké. De nem indulsz tiszta lappal! Még egy hasonló, és vége!
-Köszönöm. -Odahajol a lányhoz, és egy finom röpke csókot nyom az ajkára. -Majd folytatjuk, de most parkoljunk be!
Bogi Ágoston segítségével ügyesen parkol be a kinézett helyre. Azonban még sokáig maradnak az autóban. Beszélgetnek. Bogi a bocsánatáért feltételeket szab. A tisztességes viselkedés az alap.

“Lecke egy életre” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!