Hallgasson mindenki Max Raabe-t!

Zeneileg mindenevő vagyok.
Vagyis nem.
Chopint csak Rubinstein előadásában szeretem, a mulatós zenét pedig nem imádom kimondottan. Talán azért, mert ritkán van alkalmam meg kedvem mulatozni. ( Mondhatni szinte soha.)
Max Raabet már régebben felfedeztem magamnak. A húszas, harmincas évek mindig is vonzottak. Nagyszüleim ideje. Boldog békeidők! (Igen. Két világégés között!)
Ezt a számot:
Heute ist ein guter Tag um glücklich zu sein. Steht das Glück vor der Tür, dann lass’ ich es rein …, kezdetűt pedig mostanában reggelente meghallgatom.
Több ízben is.
Rám fér.
Hátha hatása lesz rám is. Bevonzza a szerencsét, a boldogságot.
Hát annyi biztos, hogy mostanában olyanok már nem történnek, mint a télen, mikor még nem hallgattam ezt a nótát.
Vudu, vagy csak sima hétköznapi bevonzás, varázslat, vagy valami. De én különben nem vagyok babonás!
Decemberben kezdődött. Reggeli rutin, rohanás munkába (na, jó, csak komótosan) és redőnyök felhúzása. Rögtön az elsőnek a gurtnija a kezemben maradt. A redőny csálén, de takarta az ablakot. Kicsit meglepődtem, most mit kezdjek ezzel a darab gurtnival itt a kezemben? Letettem az ablakpárkányra, mert más ötletem nem volt. És csodák csodája, akkor még nem lettem annyira se ideges, se kétségbeesett.
Amikor a Karácsony szolid félhomályban telt, akkor elgondolkoztam azon, hogy talán kellene egy redőnyjavító szakember. De milyen foglalkozású ember az? A problémával nem tudtam komolyabban foglalkozni, mert készülődés, takarítás, meg aztán közben sietnem kellett a két házőrzőmnek, a „fiúknak” levest főzni.
Tíz literes fazék elő, csirke far-hát, zöldségek, fűszerek. Minden, ahogy illik. Már igencsak gőzölgött, mikor a páraelszívó bekapcsolása jó ötletnek tűnt. Egy tíz forintos méretű gombot nyomtam meg. De esküszöm, hogy csak annyit csináltam, semmi mást!
És váratlan dolog történt.
A páraelszívó ……… beleesett a levesbe. Meg tudtam tartani, nem borult le minden! Áramból kicibáltam a farkát, leraktam a pultra és merőkanállal kezdtem kikeresni az alkatrészeket a levesből.
Ugyanis a masina elejéről láthatólag még néhány dolog hiányzott.
Talajon nincs, akkor kizárásos alapon csak a fazékban van. De elég nehéz a karikára vágott fehérrépa szeletek közül a műanyag gombokat kimeregetni. Aztán rájöttem! Amit ketté lehet vágni, az a répa, a többi vagy fövetlen, vagy műanyag alkatrész.
A karácsony szolidan, csendesen telt. Mivel a tévémnek elment a hangja. Aztán eszembe jutott, hogy van az a régi tartalék készülékem, előcipelem. Remek! Van hang! Csak a kép nem akart jönni. Ja, igaz is! Azt azért raktam annak idején félre, mert a nyáron egy villámlás idején eltűnt róla a kép. Tehát egyik készüléken van kép, a másikon van hang. Ez így akár jó is lehetne. De egyszerre sajnos nem lehet használni, mert egy, azaz egy darab beltéri egységem van. A rádiózás se olyan rossz. A Bartókon meg igazán jó zenéket lehet kifogni. És ilyenkor az embernek olyan sok szabad ideje lesz hirtelen. Én annyi mindent el tudtam intézni a téli szünetben, hogy ihaj!
A zárcserék is egészen flottul mentek. Én még soha nem hagytam el semmit, de most az egész kulcscsomómat. A nagykapunál, a fűben. Meglett még aznap délután, mivel egy jóindulatú földim lefotózta és felrakta az internetre. Ez tőle nem bizonyult túl jó ötletnek, mert kétes hírű fiatalok jelentkeztek érte, pontosan elmagyarázták miféle fityegője van, mennyi és milyen kulcs lóg rajta. Szóval az elkóborolt kulcsaim megkerültek, de nem lehet tudni, hogy ki vett róluk mintát, vagy ki másoltatta le őket. Én pedig inkább zárakat cseréltem. A kapunál szerencsétlenkedtem egy hangyányit, de ott akadt segítségem.
Vízvezetékszerelő mestert például egész gyorsan sikerült találni. Na persze, egy kolléganő jótét-lélek férjét. Őt egy nap után hívtam. Nem Pató Páloztam. A vízöblítés romlott el a w c-nél. Nem részletezem, talán csak annyit, hogy seprűnyéllel nem jó kitámasztani a kapcsolóját. Úgyis zuhog a víz. Csavarhúzóval sem lehetett orvosolni. Valami tömítéssel volt a gond.
Ezután aztán felbátorodtam a sikeres javításon és sorra hívtam a szakembereket. Most ott tartok, hogy (lekopogom) működnek a dolgok.
Na, ja. Új páraelszívót is vettem. És ha már konyhai szerelés, akkor új konyhabútort is megérdemlek. Március közepére kész is lett. Most a fürdőszoba felújítását tervezem. Csak még megvárom a Karácsonyt. Hátha kerül valami előbbre való. Addig is szorgalmasan hallgatom Max Raabe-t.