Tényleg nem haragszom!

– Ne haragudjon – szólított meg tegnapelőtt az utcán, miközben hazafelé bandukoltam, egy illuminált állapotban lévő iparos.
Éppen társával baktatott csöndesen, hogy nyugovóra hajtsa elnehezült fejét, mikor szemébe akadtam, akár másnak a szálka.
– De tényleg, ne haragudjon… – kezdte újból.
Hét ágra sütött a nap, őbenne pedig magasan járhatott az alkoholmérő higanyszála, hisz vitorlás módjára himbálózott az ökörnyálat lebegtető őszi fuvallatban.
– Nem maga járt… – intett bizonytalanul otthona irányába a becsiccsentett férfi – … két társával… – kérdezte imbolyogva.
Közben gesztenyebarna szemével sandán pislogott rám, mint béka a csalánban.
– Maga, ugye, hívő? – csattant hirtelen a poén.
– Ugyan, hová gondol? – válaszoltam kérdőre vont szemöldökkel. – Én csak egy szelíd református vagyok, mégpedig a „rosszabbik” fajtából – igyekeztem tudomására adni a jámborul figyelő polgárnak.
– Tényleg, ne haragudjon – fogta suttogóra. – De nem maga járt két alacsony barátjával nálunk? – lendítette újra karját egy meghatározhatatlan irányba a „szivacs”.
– Nem, nekem nincs is két barátom. S aki van, az is olyan langaléta, mint én – próbáltam kézzel-lábbal megmagyarázni a kissé ősz, kopaszodó férfinak. – Azt sem tudom, maga hol lakik – kockáztattam meg, de hiába.
– De tényleg, ne haragudjon, csak megkérdeztem – kezdte elölről fújni nótáját a barna disznóbőrtáskás melós, mintha amatőr színművészt tapsolt volna vissza a pódiumra dilettáns közönsége.
– Kérem, uram, miért nem érti már meg végre? – hagytam faképnél a kötekedő kedvű ipsét. – Tényleg nem haragszom!

Dávid László,
1998. október 7.,
Székelyudvarhely

“Tényleg nem haragszom!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm, kedves Margaréta. Örvendek, hogy megnevettethettelek vele.

    Csodákat kívánok Neked! Szeretettel és tisztelettel, Laci 😊😍🙂

  2. Kedves Laci!
    Nevetve olvastam kedves humoros történeted,mert elképzeltem a jelenetet !
    Gratulálok szeretettel!😍😍😍

Szólj hozzá!