Tollpihék: Huszonhetedik történet: Harc a tollpihékkel

Összes megtekintés: 135 

Valamikor a régi falusi szokás szerint a lánynak készített stafírung része volt hat párna és két nagy dunna. Ezt az én anyám is gondosan elkészítette nekem, évekig gyűjtötte a libák tollazatát, ami megfelelő huzatban lett elhelyezve.
Télen óvtak a hidegtől a jó meleg takarók, hűségesen őrizték álmunkat, mikor a közelünkben elkezdte működését egy tolltisztító cég
Megtetszett a reklám, éltem is a lehetőséggel elvittem az egyik dunnát, gondoltam jót tesz neki egy jó fürdő, hiszen utoljára a liba tisztította, mikor a tóban fürdött.
Pár nap múlva meg is kaptam a takarót a toll felborzolva, megújulva dagadozott a ruházatában, nagyon tetszett, úgy láttam kicsit kopottas a huzat, úgy döntöttem megérdemel egy újat. Megvettem a megfelelő anyagot és megvarrtam, igen de át is kell rakni a töltetet.
Kivártam a megfelelő időpontot, mikor a családból mindenki kellő távolságra van, nem áll fönn annak a veszélye hogy bárki is megzavar eme fontos tevékenységben.
A fürdőszobát neveztem ki hadszíntérré, ott találtam megfelelőnek a helyszint.
Vittem a dunnát, az új huzatot és a fürdőkádban megbontottam a végét, hogy lazán átköltöztessem a tartalmát, az nem jutott eszembe, hogy az én gondos anyám, az egyik dunnába, csak a pihéket rakta külön gyűjtötte a pelyheket, külön a tollat, ami megfosztva ment a párnákba. Mikor elkezdtem átrakni, az üdén, friss erőre kapott pihécskéket, mint ki hosszas rabságból szabadul, önállóan, szinte életre kelve elkezdtek lebegni, szállni a fürdőszoba meleg levegőjében. Orromat, számat be kellett kötni ruhával, ( akkor még nem ismertük a maszkot) valahogy levegőt is kapjak, mielőtt teljesen eltömítik a légző nyílásaimat és megfulladok. kiderülne: ”Halálának oka, megölték a tollpihék ”
Folytatnom kellett, ha már elkezdtem a pihékkel folytatott harcot, miközben én pakoltam amit kézzel össze tudtam markolni, sokaknak sikerült egérutat nyerni, ők vígan keringtek szálltak a levegőben. A csata már a vége felé járt mikor hallottam hogy nyílik az ajtó, kinéztem az ajtórésen, hogy meg nézzem ki jött, a férjem volt, aki valamiért korábban érkezett haza. Mikor meglátott lefagyott, sem szólni, sem mozdulni nem tudott.
A látványtól nem tudta sírjon vagy nevessen.-
-Hogy nézel ki?
-Miért, hogy nézek ki? Tollat rakok a dunnába. – mondtam határozottan.
– Olyan vagy mint egy mesebeli szörny, még a legfélelmetesebb boszorkány is elfutna ha meglátna,- kezdett el hahotázva kacagni,
Belenéztem a tükörbe, majdnem elájultam a látványtól, ugyanis a nagy igyekezetben elfelejtettem a fejemet kendővel bekötni, a sötét hajam olyan lett, mint egy fehér pelyhes csibe, az arcom a ruhám szintén, mint mágnes magamhoz vonzottam a kószáló pelyhek jelentős részét.
-Már csak csipognod kellene, elmehetnél valami óriás csibének, – gúnyolódott a párom.
Végül sikeresen befejeztem az akciót, bevarrtam a dunna nyílását, porszívóval eltüntettem a rakoncátlan pihéket.

Nem sokara kiderült, hogy asztmás vagyok, többek közt minden féle tollra és el kellett távolítani a házból az összes tollat tartalmazó ágyneműt.
Sajnáltam, mert a pihe, puha dunna melegét, nem pótolja semmi.

“Tollpihék: Huszonhetedik történet: Harc a tollpihékkel” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Babu!

    Nálunk Zalában, régen úgy volt, mikor a lány megszúletett, az anyja elkezdte gyűjteni a a libák és kacsák tollát, hogy mire férjhez megy meg legyen a kelengye az két nagy dunna és hát párna volt. Igyekezni kellett, főleg akkor, ha több lány is született.
    Sok szeretettel köszönöm, hogy olvastad és humoros akkor találtad,
    Magdi 🐥🦆🌷

  2. Drága Magdika!
    A kíváncsiság ide hozott! Rájöttem ,hogy sok alkotásod kimaradt szemszögemből,lévén
    ,hogy keveset vagyok ezen az oldalon.
    Azt tudom,hogy liba ,vagy kacsa tollat használtak ,drága nagyanyám mindig a dunnáival
    büszkélkedett,de hogyan készül azt csak most az írásodból tudtam meg!

    Persze nevetve olvastam remek történeted.
    Gratulálok sok szeretettel…Babu💞💞💞

  3. Kedves Éva!

    Ez a pihe pakolás úgy történt, hogy a meleg lakásban már nem tudtam hova rakni a dunnákat amit kaptam anyától és férjem kapott anyósomtól, megválni akkor még nem akartam tőle, ezért szakemberrel csináltattam selyem paplanokat, de sokat kellett rá várni.
    Mivel sok mindent meg tudtam varrni, gondoltam paplant is tudok készíteni.
    Varró gépet asztallal együtt odavittem a fürdőszoba elé és letűztem a huzatot, minden sávba beraktam a pelyhet
    és levarrtam, addig amíg a végére nem értem.
    Szeretettel köszönöm az olvasást és kedves szavaidat.
    Magdi🦆🐤🐦🐧

  4. Magdika! Olvastam történeted mely színesen írtad meg és maga elé képzeltem a látványt. Nem csodálom, hogy férjed nevetett. Tudod ezt a műveletet úgy kell csinálni, hogy az új és a régi megbontott sarkát össze kell fércelni és úgy áttuszakolni a tartalmát így kevesebb száll a levegőben. Igaz már nincs nekem se, sajnálom, hogy eladtam, de az emlék örök és igen kellemes élmények fűznek hozzá. Szeretettel mindig. Éva

  5. Kedves Kitti!

    Ezek a rakoncátlan tollpihék, ha kiszabadulnak képesek a súllytalanság állapotába kerülve szálldosni.
    Szeretettel köszönöm kedves látogatásodat.
    Magdi🐓🦃💐🐤

  6. Nagyon tetszett ez a történeted Magdika! Pár éve én is dunnát töltöttem, de nyáron, kint az udvaron. Az előtt soha nem gondoltam volna, hogy ennyire képes meglovagolni a legkisebb légáramlatot is a liba pihéje és tolla. De főleg a pihe incselkedett velem is.
    Gratulálok kedves írásodhoz!🤩

  7. Kedves Klárika!

    Nagyon örülök látogatásodnak és kedves szavaidnak. Valamikor elmaradhatatlan volt a magasra vetett ágy, nagy dunnákkal, párnákkal, az allergiát nem ismerték, lehet, hogy nem is volt?
    Szeretettel köszönöm figyelmedet,
    Magdi🌼🌸🌺

  8. Kedves Magdi!
    Ismerős “eset”! Nálunk is dunnák tornyosultak az elsőszobában, majd lassan-lassan eltűntek
    az általad említett okok miatt. Remek alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Klári🌷🌼🛏

  9. Kedves Éva!

    Mostanában sokan vagyunk allergiások a tollra, régen nélkülözhetetlen volt a téli hidegben bármilyen hideg volt a lakás a Duna alatt meleg volt.
    Köszönöm figyelmedet, szeretettel,
    Magdi🦆🐤🐥🐦🐧🦃

  10. Kedves Magdika! Nálunk éppen ezért kellett meneszteni a dunnát. Aranyos ez a történet, az jutott eszembe akik régen tollfosztóba jártak hogyan nézhettek ki. Szeretettel olvastalak: Éva🐔🐓🐓🦃🦃🌻✨🌞

  11. “a pihe, puha dunna melegét, nem pótolja semmi.”

    Bizony így van, sajnálom, hogy allergiás lettél rá. Jó kis történeted tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!