Villamoson

Meleg nyári nap volt. A villamos megállójában sok ember várta, hogy a sárga villamos – népszerű nevén a tuja – megérkezzen. Fiatalok és idősek vegyesen, türelemmel vártak. A kijelzőn, ahol a járatok követési idejét mutatta a digitális tájékoztató tábla még kettő perc volt az érkezésig. A tömegben várakozott egy fiatal, harminc év körüli ember, karján egy négyéves forma kislánnyal. A pici lány csinos fodros ruháján hatalmas rózsaszín folt éktelenkedett. Az apa – mert biztos, hogy a kislány apja volt – mindenfelé nézett csak a lánykára nem. A kislány is durcásan ült a férfi karján, szemöldökét összehúzva, az arcán igazi morcos kifejezéssel. Itt valami nagy dolog történhetett közöttük, ezt minden vizslató szem láthatta. Igaz az is, hogy az emberek csak a saját dolgukkal voltak elfoglalva, így talán senkit sem érdekelt ez a kis morcos viszony.

Ahogy megérkezett a villamos és kinyíltak az ajtók, már csak azzal törődött minden felszálló, hogy megszerezze az üresen álló ülőhelyek egyikét. Az apa és lánya is talált egy ilyen helyet. A kislány az apja ölében ült háttal a férfinak. Nem szóltak egy szót sem. Ahogy az ajtók záródtak a kislány szólalt meg először:

Apa – kezdte – ugye nem mondod el anyának, hogy lefagyiztam magam. Ugye nem mondod el?
De igen – jött a válasz azonnal – elmondom. Megérdemled. Hiába könyörögtem, hogy ne tölcsérben kérd a fagyit, hanem üljünk le és szépen kanalazd ki a kehelyből, te nem hallgattál a szép szóra. Mindig a saját fejed után mész, akár hisztizni is hajlandó vagy – mint ahogy most is tetted –, hogy az akaratod érvényesülhessen.
De apa – vágott közbe a kislány – megígérem, hogy többet nem leszek rossz… csak ne mondd el anyának, hogy leettem a szép új ruhámat… kérlek… szépen.

A férfi kibámult az ablakon. Látszott rajta, hogy engedne is a kérésnek, de az atyai szigor most mindennél fontosabbnak látszott. A gyerek várta a választ, nyugtalanul fészkelődött az apa ölében. Kisvártatva az apa szólalt meg:

Annyiszor megígérted már, hogy jó leszel, nem hisztizel, megfogadod amit a felnőttek mondanak… de a következő pillanatban, már nem is emlékszel arra mit is ígértél. Nem is érdekel, csak az, hogy az akaratod érvényesülhessen. Így jártál. Most nem kerülheted el a büntetést. Bizony, hogy elmondom anyának, hogy megint rossz voltál… mint mindig.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a kislány szája sírásra görbül, de néhány pillanat és már sehol sem volt ez az érzés. Hirtelen, mint aki megtalálta élete értelmét megpördült az apja ölében és fennhangon közölte:

Akkor én is megmondalak anyának és te is meg leszel büntetve.
Mi ez a marhaság már megint Julcsi – kérdezte a férfi némi bizonytalansággal a hangjában – mi ez az újabb marhaság?
Ha te megmondasz anyának, én is megmondalak… hiába nézel úgy rám apa, mint a malac a piros kukoricára… te is büntetést fogsz kapni… ha én, akkor te is.

A férfi tanácstalanul nézett a kicsi lányára, nem értette az egészet. Miről van szó? Még hogy ő is meg lesz büntetve. Elbizonytalanodott.

Miért is akarsz megmondani Julcsi… hagy hallom, mit találtál már megint ki, hogy megúszd a felelősségre vonást?

A körülöttük állók egyre élénkebben figyelték a párbeszédet. Szinte mindenkit az érdekelt már, mit is találhatott ki ez a csöppség, amivel képes lesz sakkban tartani az apját és megúszni a jogos büntetést, az elkövetett hibáért. A kicsi lány körbe nézett. Már látszott az arcán, hogy fölényben érzi magát. Láthatóan élvezte, hogy minden szem rá szegeződik. Nagy hangon kibökte hát:

Megmondalak anyának, hogy belepisiltél a mosdókagylóba… Ne is tagadd, mert láttam… csak akkor nem szóltam, de ha te megmondasz én is megmondalak…
Mit hordasz itt össze – fakadt ki az apa – mit csináltam én?

Tudod apa, vasárnap amikor anya tusolt, te meg borotválkoztál, közben belepisiltél a mosdókagylóba… azt hitted senki nem veszi észre… én láttam… Ha nem mondasz meg anyának én sem árullak be… de ha igen… te is így jártál.

A férfi vörös lett mint a főtt rák. Az utasok arcán átvonuló mosoly sem volt ínyére. Vitatkozni meg nem akart tovább. Ahogy a villamos befutott a következő megállóba leszálltak. Csak addig akartak utazni, vagy egy következővel folytatták az utat, ki tudja…

A gyermekszáj nagy igazságokat képes kimondani, míg meg nem tanítják arra, hogy hazudni, manapság, sokkal kifizetődőbb…