Karantén

KARANTÉN

Ki tudja, mi a jobb, egyedül lenni bezárva, vagy többen együtt? Még jó, hogy a technika
ördöge segít ebben, van telefon, ha okos, még láthatod is azt, akivel beszélsz.
Gyerekeim aggódnak értem, hiába mondom: egy hónap s 77 leszek, hát nem mindegy?
Ti vigyázzatok magatokra!
Így kezdem a 2020-s évet, maszkkal, kesztyűvel, vigyázva másokra.

Nem unatkoztam végig az évet, korán reggel, amikor még legtöbben alszanak, kis virágos kertecskét művelek a házunk előtt, vagy éppen a szemetet söpröm el, mert fontos az, hogy ahol élek, szép, élhető legyen.
Ha kell, beteget ápolok, betartva a járványügyi szabályokat, reggeltől estig.
Intézem a ház ügyes-bajos dolgait, segítek, ha kell, hála Isten, van még erőm, energiám hozzá.
Jó a lakóközösség, béke, nyugalom van a házban és ez számomra a legfontosabb. Egy mosoly, egy kedves szó közösségformáló lehet, szemben a kötekedéssel, gyűlölettel.

Azért nekem is hiányoznak a személyes találkozások, a nyugdíjas club-ok, barátok, de olykor megfelelő távolságtartással, védőfelszereléssel ezt is megoldjuk.

Hogy, hozadéka is van ennek a járvány helyzetnek nem cáfolható.
Nem voltam soha költekezős fajta, de most még kevesebbet költök, s nem vagyok ebben egyedül.

Így élek én ma ebben a városban, ebben a házban, s még boldog is vagyok, mert a sok eső után, gyönyörűen süt a nap.

2020. 11. 07. Siposné Marica