Hópehelytánc: Tizenkettedik történet: “Angyali gondok” /1958 karácsonyán /

Összes megtekintés: 60 

„Angyali gondok” /…1958 karácsonyán./

Ültek hárman a kisszobában. Már esteledett. Másnap lesz Karácsony Szent este, bár ezt kifejezést akkor az ötvenes években még gondolatban sem volt szabad kimondani.. Suttogva beszélgettek. Mindig a nagylány volt a legokosabb a 8 évesek teljes magabiztosságával. A fiúk tátott szájjal hallgatták, a nagyobb kicsit azért kétkedve, s időnként közbe is szólt:
Hogy is van az, hogy az a kisded Jézus hozza majd az ajándékot. Persze-persze-, morfondírozott-az angyalok segítenek neki ,de azok meg hol és hogyan repülnek be a zárt ablakon ? Volt még sok kérdés és morfondírozás, de a nagylány mindenre választ adott. Ezen gondolataikban úgy elmerültek, hogy ott abban az egy ágyban. A paplant az állukig húzták, úgy bújtak alá hogy holnapig elő se jönnek. Ha holnap jön a Jézuska, akkor majd kiugranak a paplan alól és egyszerre berohannak a nagyszobába. Az azért érdekes – mondta a nagyfiú -hogy Apa mindig bemegy előbb, állítólag beszélget, az angyalokkal-s akkor utána valahogy megszólal a csengőszó .Na akkor mindig bemehetnek ők is, csak istenem énekelni ne kéne. De persze kell mert Anya meg a nagymamák mondják hogy az milyen szép, csak ne túl hangosan, mert a házmester bácsi aki nagy pártember nehogy meghallja a szent énekeket. Abból csak baj lehet. Két nagymama ott ülnek majd a másik nappali szobában és ölbe tett kézzel mondogatják, milyen szép esténk van, hát Istenem ezt is megértük megint.
Ezek csak kis gondok a gyerekek agyában, á nagyobb gond, szinte már aggodalom, hogy holnap Szent estére jön Mici-tanti is. Ő aztán egy különösen szigorú lény. Alacsony Ó lábú, szinte mindig szigorú arcú háztartásbeli. A szülők tisztviselők, és Mici tanti van nappal a gyerekkel. A nagyok már 3-4 éve iskolásokba legkisebb most kezdi majd . Apa azt mondta egyszer hogy ez a Mici egy tipikus vénkisasszony. Ezt nem tudják pontosan mit is jelent mert nem olyan vén, de van benne valami „boszorkányszerű”. Tartanak is tőle rendesen, különösen a legkisebb hisz Ő van vele a legtöbbet. Mici azért tanti, mert többnyire csak németül beszél, egész kicsit tud magyarul is de nem használja.
-Így legalább Ti is megtanultok németül, mondta Anya, és nagymamák is ezt nagyon helyeslik, hiszen ők is beszélnek németül is.
Ez a szigorú Tanti karácsony estére is mindig kitalál valami szerinte szép és nemes ötletet, hogy mit csináljanak a gyerekek,. Könyvjelzőt kell gyártani a szülőknek, vagy pelenka öltéssel valahogy össze vart karton dobozt angyalka rajzzal . S ez mind kevés, még majd holnap zenélniük és énekelniük is kel l. Ehhez a Tantin túl az egyik nagymama is nagyon ragaszkodik, ő zenetanár volt hajdanán .Váltakozó sikerrel tanulnak hangszereken, de miért is kell pont karácsony este, mikor az angyalok már odapakoltak minden a fa köré ?
Mindenki átszellemültén hallgatja olyankor a házi muzsikálást, csak az a kérdés hogy a szomszédok mit szólnak hozzá. A szomszédban lakik a fiúk legjobb barátja akinek igazi matchbox fém autói vannak – ilyen még senki másnak nincs a környéken. Ő szokta mesélni a fiúknak, hogy bizony szüleim nem nagyon bírják mikor nálatok megy a zenélés, apámat a hegedűszó különösen idegesíti, és át szokott kopogni hozzátok. -Mi meg azt hisszük mindig hogy a Ti apátok állandóan szögel valamit a falra. Ezt jól megbeszélték, de a szülőknek nem szólnak, majd lesz valami.

Ezeket halkan a paplanba kapaszkodva megbeszélték, aztán anya beszólt mindenki menjen aludni, mindjárt 8 óra és holnap karácsony, nincs több álmodozás sustorgás aludni kell .Mindenki menjen a saját szobájába. .Ez a kisszoba a nagylányé. A fiúk a másik nagyszobában alszanak mint rendesen .
Mielőtt elaludtak a nagyobb fiú elmondta az öcsinek, hogy majd éjjel felébred, és beszökik, abba a szobába ahol apáék alszanak, meg talán már ott van a karácsonyfa is és megnézi ott van e már a mozdonya. .Öcsi lepisszegte, inkább aludjanak, mert az ilyen eszement ötletekből csak baj lehet.. Ő el is aludt rögtön. Álmodott magának új társasjátékot amiben olyan pénzek is vannak meg kis házak, ami a jómódú szomszédék fiának már
régóta van. Nevére már nem emlékezett, mert közben teljesen elaludt.
Másnap korán reggel rettenetesen erősen csöngetett valaki az ajtón. Kilestek mindenki a saját szobájából. Az nem lehet hogy az angyalok a bejárati ajtón jönnek. Nem is ők voltak. Az a nagy piros orrú postás jött, és hozott egy kis csomagot .Mikor meglátta a leselkedő gyerekeket ,mintha kacsintott volna ,mondta hogy a szomszédnak hozott valamit, csak nem találja őket itthon, úgyhogy ide adná be .Apa fejét vakarta átvette a csomagot, majd a bejglit sütő anyával a konyhában suttogtak.
Ez a csomagérkezés is foglalkoztatta őket, mert csomag nagy ritkán Amerikából szokott érkezni,a nagybácsitól. Ő 2 éve kiment oda –de erről nem volt szabad beszélni. Hátha ez a ma reggeli csomag is onnan jött ?,Hátha most egy kis játék is van benne? A nagyfiú azt mesélte a házban lévő barátainak, hogy egyes dobozokban mozdonyok is vannak. Azok nem egyszínű műanyagok, mint a törpék hanem színesek. Öcsi tudta hogy ez nem igaz ,de csendben hallgatta a füllentést mert tartott a bátyjától.

Délután a nagyszobából egyre több zaj szűrődött ki. Anya is Apa is többször bement, állítólag az angyaloknak kellett instrukciókat Adniuk, és többször mintha leesett volna valami, talán el is tört. Biztos az angyalok ügyetlenek és ezt-azt leejtenek amit a fára kéne akasztaniuk.

Neszek, zajok, bejgli illat lassan telt a délután. Megjött Mici tanti is. Arca szigorú mint mindig. El kellett vele menni a környező kis kápolnába Betlehemet nézni. Erről se volt szabad a ház többi gyerekének mesélni.
-Menjetek szép nyugodtan majd mire visszaértek biztos megszólal a szobában a csengőszó.
Apa már kötényben volt és szeletelte a halat. Egyébként a halakat apa már mindig előző este meghozta valahonnan. Még éltek . Ezt nagyon élvezték a gyerekek ,mert a tátogó nagy halak a fürdőkádban leltek átmeneti otthonra így az olyan volt mint egy kis tó. Ahol előző este még játszhattak velük, csodálták őket és így az esti fürdés is „cica mosakodássá” szelídült a kézmosónál
Lassan mentek a kápolna felé , a délutáni mise rövid volt , a tömjénfüstős kápolnában megnézték a Betlehemet, gipszből volt de színes minden olyan szép és mesés.
Haza felé már gyorsabban mentek.. Az ó-lábú Tanti nagyon igyekezett, hogy tartsa a tempót velük. Hiába mondogatta „nicht so schnell „,ez azért is volt fontos megjegyzés, mert közben havazni is kezdett és a gyerekek csúszkáltak. Egyre mélyült bennük a karácsonyvárás őszinte érzése. Valahogy amikor hátra-hátra néztek úgy érezték hogy a Tani arcán is enyhült a szigor, mintha mosolyogni kezdett volna
.Közben a nagyszobából furcsa módon nagy fújtatások majd durranások hangja szűrődött ki.
.Megérkezett nemsokára nagypapa is. Hatalmas ember volt, dús ősz hajjal, sokszor nagyon vicceseket mondott. Meghallotta a nagy durranásokat-na mi van csak nem pezsgőznek az angyalok ? Nagymamák és Mici Tanti rosszallóan néztek nagypapára. – Csak nem a kitántorgott fiunk küldött megint valami badarságot Amerikából? „Nicht for dem Kind „ így Mici tani és a nagymamák pisszegve tovább csitították nagyapát. A gyerekek valamit sejteni kezdtek,de közben Anya rájuk szólt öltözzenek fel rendesen, ünnepi ruhába a Szent estére. A konyha felől most már egyértelműen bejgli és rántott hal illat szállt befelé Közeledett a csengőszó ideje. Most már mindhármukban nagy volt az izgalom.. Nagypapa bekapcsolta kicsit a rádiót,de ott fenyőünnepről beszéltek meg a munkásosztály nagy parlamenti fenyőfájáról,így a nagymamák gyorsan kikapcsolták. A Tanti vezényletével a gyerekek énekeltek… Anya karácsonyi dalt kezdett zongorázni a nagy fekete zongorán,amitől alig fértek el a lakásban,de az egyik nagymama szerint annak itt a helye,az kell. A nagyfiú közben arra gondolt milyen jól fog körben száguldani az új vagy a régi villanymozdony mozdonya azon a zongorán. A kicsi a társast képzelte rá, meg a lendkerekes lemez autót, bár avval inkább majd a földön játszik, mert a bátyja biztos elütné a vonattal. A nagylány buzgón énekelt, ő nagyon szeretett megfelelni s később Ő is zongorázott kicsit egy karácsonyi dalt. Közben észre se vették, apa eltűnt a szobából és egyszer csak a szomszéd szobában megszólalt a csengő.
Megtörtént a csoda ,kinyíltak a nagyszoba ajtószárnyai. A gyerekeknek úgy tűnt mindez magától történt. A legkisebb a maga romantikus csodaváró lelkével, még látni vélte az egyik angyal szárnya végét amint egy nagy szárnycsapással kirepült az ablakon . Ott volt a karácsonyfa a maga teljes valójában. Igazi gyertyák égtek rajta, Csillagszórók szórták a csillagokat, diók, üvegdíszek tarka színekben és sok-sok rettentő kemény szaloncukor ,amik szinte ehetetlenek voltak, de szépek. Néhány különleges figura is kiskatonák, manók és angyalok csüngtek rajta .Némelyikről úgy érezték, hogy azokat tavaly is látták a fán, de talán mégse hiszen ezeket most rakták rá az angyalok.
Felocsúdva a meghatottságból körbe nézve ,látták a fa tetején különleges meglepő módon 2 lufi lógott,Micky Egér formájú. Ilyet még korábban nem láttak,. Több helyen még az ágakon kidurrant lufik lógtak, amik ugyanolyan izgalmasok lehettek – míg egyben voltak-mint az a kettő ott fenn. Ajjaj dörmögte félhangosan Nagyapa, hát ezt küldte az én amerikás fiam onnan. A gyerekeknek ez is öröm, ilyet még úgyse láttak. Csak miért is aggatta fel őket valaki-itt egy kis szünetet tartott- vagy az angyalok a fára? De ez már nem derült ki . A gyerekek fél füllel hallgatták a nagyszülők halk eszmefuttatását, de már áthatotta őket a teljes karácsonyi varázslat már minden probléma lényegtelen volt. Itt van karácsony, hála istennek a kis. Jézus- újra- megszületett. A mozdony már ment a zongorán, időnként nekiütközött a lendkerekes autónak, mégis, de már ez se volt gond.. Nővérük már doktor nénisét játszott, és komoly arccal vette elő első műanyag fonendoszkópját, s már a nagymamákat vizsgálta mind a 9 éve nyújtotta elszántsággal.
A legkisebb végignézte a még sohasem látott Micky egeres lufik kidurrant maradékát, megbeszélték egymás közt hogy csak kár értük ,de ez se volt igazán lényeges. A boldogság a családi együttlét öröme öntötte el 1959 karácsonyán az egész családot, sem a kidurrant lufikra sem az élet akkori nehézségeire már nem gondolt egyikük se.
Szent Péter is megrázta erősen a szakállát és odakinn a kis budai lakás erkélyének ódon vas korlátján hópehelytánc kezdődött és vastagodott a hókorlát.

Szikszay Péter

“Hópehelytánc: Tizenkettedik történet: “Angyali gondok” /1958 karácsonyán /” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Péter!

    Örömmel olvastam szép visszaemlékezésed. Bizony, azt tanultuk, hogy “kis karácsony, nagy karácson, kisült-e már a kalácsom…”, mostanság pedig a Mikulás hozza a fát is, ez viszont már nyugatról jön.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Péter! Nagy örömmel olvastam kedves történetedet. Azt gondolom, mindannyiunkban megvolt a gyermeki kíváncsiság szenteste körül. Ha vissza gondolok azokra az évekre, az iskolában belénk “sulykolták”, hogy fenyőünnep van és kész. Otthon meg az ellenkezőjét mondták, “hozzánk még mindig a Jézuska jön”. Lehetett bogozni a hallottakat.
    Szépen megírt történetedhez szeretettel gratulálok: Kata
    🌲🌨🌨

  3. Kedves Éva ! Köszönöm hogy elolvastad és még jobban köszönöm hogy tetszett is ..”.nehéz időkről fogant de a gyermeki léleknek szép idők megélt világa ! ” !😉

  4. Kedves Péter! Többször elmosolyogtam magam, amint a gyerekszájból ellesett történetet olvashattam. Meghatóan aranyos ez az írás, nagyon tetszett! Szeretettel gratulálok! Éva❄️❄️❄️❄️

Szólj hozzá!