Hópehelytánc: Tizenkilencedik történet

Visszaemlékszem gyerekkoromra, eszembe jut életem legnagyobb élménye, ami még most is a szívem választottja, a hópelyhek tánca!
Az iskolásokat elvitték, színházba, moziba, balett előadásra. És mire? A diótörőre!. Óriási várakozás, balett előadást, még soha nem látott az osztály. A történet mesebeli volt!
A kis Klarat , fantáziája repíti, a ház nappalijába történt eseményekre. A gonosz egér király és az ólomkatonák kalandos útjait vezeti csoda országba.
Utazás az édesség birodalmába. A cukrozott szilva tündér, a virágkeringő, maga volt a csoda.
Mégis ami legnagyobb élményt nyújtotta nekem, az a hópelyhek tánca. Tátott szájjal néztük a táncosok csodálatos hófehér tüll ruháját, a balettcipőket. Na és mozgásukat, táncukat.
Valóban olyan volt, mint a hópehely. Keringtek, szálltak, mint az angyalok. A hópelyhek boldog kavarodása még mindig bennem él. Felidézi gyermekkori karácsonyt. Becsukom szemem, és látom a csodát, amint minél több és több hópehely hullik. Most amikor az első hópelyheket látom, a szemem könnyben úszik, a varázslatos tánctól.
Látom a diótörőt, ami mágikus eszköz, a legenda szerint szerencsét hoz a házhoz. Azért is őrizzük, féltjük, biztos helyre tesszük a diótörőt.
Csodálom a balettet!
Hogy miért? Mert tánc közben az lehetsz , aki akarsz, mindent el lehet táncolni. A tánc maga a könnyedség. Nem írható le szavakkal.
A tánc egy külön világ.
Kívülállók nem érthetik, ebben rejlik a varázsa. Könnyed, elegáns, légies, kecses.
Amellett igaz, mert a hópelyheket, aki egyszer látta soha nem felejti el.
Csodálatos élmény volt gyerekkoromban amikor elkezdett esni a hó. Nem törődve semmivel, kiszaladtam az udvarra. Kitártam karjaim arcom az ég felé fordítottam, és vártam, hogy hópelyhek lepjék be. Majd kinyitottam szemem, néztem a hópelyhek táncát, örömtánc volt, boldog voltam, együtt keringőzhettem a kissé hideg gyönyörű alakban leesett hópelyhekkel. Vártam a karácsonyt, visszaemlékeztem a Diótörőre, a csodálatos hópelyhek táncára.

“Hópehelytánc: Tizenkilencedik történet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Kata!
    Nagyon örülök, hogy nálam jártál.
    Örömmel láttalak Rózsa🌹❄️❄️❄️❄️

  2. Kedves Rita!
    Köszönöm hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa🌹

  3. Kedves Évi!
    A táncról én csak írni tudok, annál is inkább, hogy kislányom táncol, elnézem, milyen kecses, mindent el tud táncolni, ha szomorú, ha vidám, ha vitatkozik.
    Nem tudom levenni róla a szemem.
    Azt hiszem a nagyinak is volt kutyás diótöröje.
    Milyen igazad van, amit újra rendeznek, meg sem közelíti az eredeti előadást. Nem szabad hozzányúlni.Örömmel láttalak.🌹

  4. Drága Rózsám, a gyermekkori élmények elkísérnek bennünket egy életen át. Sajnos én élőben nem láttam a Diótörő balett előadását. A televizió sajnos nem tudja vissza adni az élő előadások varázsát.
    Örömmel olvastam kedves történetedet.
    Szeretettel ölellek: Kata
    ⛸️⛸️☃️❄️❄️

  5. Kedves Rózsa!

    Ez egészen különleges volt így, hogy behoztad a balett élményed. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita❄️❄️❄️

  6. Kedves Rózsa! Két dolog jutott eszembe, míg olvastam írásod. Az egyik, hogy nem olyan régen láttuk a legújabb feldolgozását a műnek, számomra meg sem közelítette azt a hangulatot, melyet a klasszikus változatnál átéltem. A másik, hogy nekünk volt egy kutyánk fémből, aminek a szájába kellett tenni a diót, és a farkát lenyomva összeroppantotta azt. Örülök, hogy elolvastam kedves történeted, mert szerintem is a gyermekkori emlékek a legszebbek, talán az idő távlatából tűnnek annak, talán a gondtalanság miatt, de mindenképpen örökre megmaradnak emlékezetünkben. Szeretettel olvastalak: Éva☃️⛄️❄️❄️❄️☃️⛄️

Szólj hozzá!