A pénz nem ehető…

Összes megtekintés: 67 

Pillanatképek életem apró történéseiből…Esti kirándulás a Zsippói tájakon…

Kint tombol a kánikula, ilyen időben aki csak teheti otthon marad a hűvös szobában és várja az esti enyhülést. Én is így tettem, amikor váratlanul megszólalt a telefonom:
– Nem volna kedved kirándulni ide a környékbe? – kérdezte tőlem egy kedves hang. Természetesen igent mondtam és este 6 óra után elindultunk felfedező útra egy környékbeli számomra teljesen ismeretlen vidékre.
Útközben örömmel nyugtáztuk, hogy mennyi szépséget rejteget az otthonunkhoz közeli vidék és még csak nem is kell távoli tájakra utazni értük drága pénzen vásárolva meg az élményeket. ZSIPPÓ, a Zselic szelíd lankái között meghúzódó aprócska falu, ma Bárdudvarnok része. Kaposvártól 15 km-re található. A domboldalból egyedülálló panoráma nyílik a 150 éves mesterséges tavakkal körül ölelt dimbes-dombos tájra. Az esti fényben lágyan hullámzott a fűtenger, telis-tele gyógynövényekkel. Láttunk Útifüvet, Mentát, sárgán virágzó Orbáncfüvet is. A lila virágzatú Menta jól ismert fűszer- és gyógynövény, a belőle készült teának görcsoldó hatása van. Az útifű sokoldalúan felhasználható: belsőleg baktériumölő, köhögéscsillapító hatásáról közismert. Külsőleg pedig sebgyógyításra használható és az ekcéma kezelésében kiváló gyógyhatással rendelkezik. Az orbáncfű igen jó hatású gyógynövény idegességre és depresszióra, ami sajnos egyre elterjedtebb, mára már civilizációs betegséggé nőtte ki magát.
Az elszórt tanyákkal teletűzdelt tájban bégetésre figyeltünk fel. Városi fülnek kissé mókásnak tűnt a birkák hangját hallani, amit a házőrző kutyák ugatása kísért. A leszálló esti fények, a csodaszép naplemente…megannyi élménnyel tett bennünket gazdaggá. Teremtőnk csodálatosan megalkotta a bennünket körül vevő természetet, mindennel ellátta ami az emberek javát szolgálhatná, bárcsak megértenénk ezt és jobban vigyáznánk rá, jobban megbecsülnénk, addig amíg nem késő. Nehogy úgy járjunk ahogyan ezt egy indián közmondás megfogalmazza:
“Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető”.
A friss levegőtől és hatalmas sétától jólesően elfáradtam, alig tudtam elaludni, talán nem is csoda, hogy álmomban egy réten jártam…..

“A pénz nem ehető…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!