A meglepetés

Fodor Gyöngyi – A meglepetés

A hús a sütőben barnult. A serpenyőben sistergtek a zöldségek. A bor a hűtőben volt. A kenyeret már felszelte és az asztalra tette, amelyet egy csodálatos terítővel takart le, melyet az anyja hímzett neki, mielőtt férjhez ment. Megsimogatta a különleges anyagot az ujja hegyével , majd a mesterien kifaragott asztal lábára esett a tekintete. A luxus immár élete része volt évek óta, de még mindig nem szokta meg teljesen. Elnézte a csillogó kristálypoharakat, a raffinált ezüst evőeszközöket. Mindent úgy rendezett el, ahogy Mike-nak tetszett.
Aznap reggel azt mondta a férjének, hogy amikor hazaér a munkából, meglepetés fogja várni. Nem egy különleges vacsora, hanem valami egész más. Megkavarta egy kicsit a serpenyőben lévő zöldségeket a fakanállal és közben Mike-al való kapcsolatukra gondolt.

Egy karácsonyi partin ismerték meg egymást. Rebecca Thomas barátnője volt. Thomas és Mike régóta ismerték egymást és barátok voltak. A nő először nem is akart elmenni erre a partira, jobban szeretett volna az ő baráti társaságával ünnepelni, de a férfi ragaszkodott hozzá. Néha arra gondolt, mi történt volna, ha nem megy el , lehet nem is ismerte volna meg Mike-ot, vagy valahogy mégis egymásra találtak volna? Mindenesetre ott volt aznap este és ő is. A szoba túlzóan zöld , piros és arany színekkel volt díszítve. A tekintetük találkozott. A szeme vonzotta, mint egy húsdarab a kutyát, aki hetek óta nem érintett ételt. Abban a pillanatban, amikor meglátta, vágyott rá, de magában azt mondta, hogy a parti hamarosan véget ér és úgy sem látják egymást többet. Tehát a probléma meg van oldva. Kicsivel később azonban bemutatták őket egymásnak. A két férfi kollégák voltak, igaz nem ugyanazt a munát végezték, nem is osztoztak ugyanazon az emeleten, de egy cégnél dolgoztak. Thomas vitte oda Rebeccát bemutatni Mike-nak. Ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövetett.
Mike és Rebecca titkos kapcsolatba kezdtek, amely hónapokig tartott, mígnem már a nő nem tudta elviselni e kettős élet súlyát, és mindent bevallott Thomasnak, aki emiatt otthagyta. Se több, se kevesebb.
Nem szenvedett. Már nem érdekelte. Az egyetlen dolog, amit szeretett volna, az volt, hogy Mike-kal legyen.
Néhány hónap után már házasok voltak. Rebecca nem csak Mike-al, hanem a luxussal is házasságot kötött, mert a férfi gazdag családból származott, és remek fizetése volt. A városon kívül laktak egy előkelő házban, melyet csodaszép zöld park vett körül, és a menyország egy kis darabja volt. Nem túl messze a várostól, és nem túl közel a kaotikussághoz. Rebecca számára minden tökéletes volt. Öt éve voltak házasok.
A nappali ablakához ment, amely a műútra nézett, és miután kissé visszahúzta a pamut függönyt, kinézett. Körülbelül negyed óra kellett Mike-nak, hogy beérjen az irodába. Pillanatok alatt otthon lesz. Hamarosan meglepetést okoz neki. Amikor meghallotta, hogy a kulcsok megfordulnak a zárban, felugrott a kanapéról.
– Szia szerelmem – köszöntötte a férjét, aki aktatáskával a kezében bement a házba, haja kissé kócos volt és puffogva becsukta maga mögött az ajtót.
– Hello, baby – üdvözölte a feleségét , odament hozzá és megcsókolta. – Kimerült vagyok, rossz napom volt ma!
– Mi történt? – kérdezte Rebecca a férjét kedveskedve, de a férfi csak legyintett egyet a kezével és elindult az emeleten lévő hálószobába.
Rebecca megdörzsölte a kezét, eléggé ideges volt a rájuk váró este gondolata miatt.
Amikor Mike visszatért a nappaliba, meglazította nyakkendőjét és kissé kigombolta az inget. Mellkasa kilátszott a fehér szövet mögött. Odament a feleségéhez és átölelte.
– Szóval? Lesz kedves meglepetés ma este?
– Igen, de türelmesnek kell lenned. Előbb egy remek vacsora vár rád, az is valami, vagy nem? – elnevette magát, s a férfi is nevetett.
– Akkor együnk, éhes vagyok, mint a farkas – mondta, és bement az ebédlőbe, melynek közepén egy hosszú asztal állt, de ők ketten soha sem ültek távol egymástól az asztal két végén, hanem szorosan egymás mellett, hogy megfoghassák egymás kezét, vagy az asztal alatt megérintsék egymás lábát a térdükkel. Ritka volt, hogy be tudták fejezni a vacsorát, mert a hálószobában, vagy a kanapén vagy a szőnyegen szeretkeztek.
Rebecca benézett az ebédlőbe, és látta, hogy Mike már leült a helyére, és elvett egy szelet kenyeret. A konyhába ment, kivette a húst a sütőből, és egy szép, arany szélű tálra tette. Körberakta a zöldségekkel és behozta az asztalra.
– Et voila – kiáltott fel.
– Húúúú, hihetetlen, az én szépségem ma este igazi műalkotást készített! – mondta Mike, és megsimogatta a nő combját.
– Ah-ah – gúnyolódott a nő és leült.
– Mit mondasz? – kérdezte és fevette a villáját és a kését.
A férfi megemelte a hüvelykujját, mutatva, hogy ez remek, anélkül, hogy abbahagyta volna az evést. Rebecca félénken elmosolyodott. Beszélni akart vele, mielőtt meglepetést okozna neki. Magyarázkodnia kellene, vagy legalábbis megpróbálni, de a szája hirtelen kiszáradt, és még a nyelés is nehéz volt. Talán nincs szükség magyarázkodásra. Úgy döntött, hogy megpróbálja élvezni a vacsorát.
– Finom volt minden, Rebby.
Mike a feleségéhez lépett, és megsimogatta az arcát.
– Oké … Szóval, most eljött a várva várt pillanat – suttogta huncutkodva. Izgatottnak látszott. Ki tudja, mit képzelt a fejében?
– Először pirítóst szeretnék készíteni – mondta Rebecca. Felkelt és visszament a konyhába.
– Akkor itt várok? – kiáltotta neki.
– Igen, ne mozdulj, maradj ott ! Ellenkező esetben elrontod a meglepetést ! – válaszolta a lány. Biztosnak kellett lennie abban, hogy Mike nem követi.
Miután a konyhában volt, egy pillanatra megállt. Keze enyhén remegett. Tényleg ezt akarja? Tényleg biztos volt benne?
Az agya azt mondta neki, hogy talán nem ez volt a helyes választás. Talán van egy másik út is. Civilizáltabb, békésebb. Egészségesebb.
De a szíve … A szíve őrülten dobogott, ritmusa zengett az egész testében, mintha azt sikítaná, hogy tedd meg, csináld!
Kivett két csillogó kelyhet a szekrényből és kibontotta a különleges vörösbort, amit szinte jégbehűtött. Öntött a vörös folyadékbol mindkét pohárba . Kihúzta az utolsó fiókot és az alján, jó mélyen elrejtve megkereste a kicsi kis fiolát, mely ciánt tartalmazott, és a jobb oldali kehelybe öntötte. Lassan megpördítette, hogy összekeveredjen a borral és várt néhány percet.
A jobb oldali. Ne tévedj! – mondogatta magában. – A jobb oldali.
Talán anélkül, hogy észrevette volna, egy kicsit túl sok időt töltött a konyhában, mert hirtelen férje hangját hallotta.
– Drágám, minden rendben van ott? Mit csinálsz?
Rebecca összeszedte magát, és még mindig kissé remegve vette fel a két poharat. Mosolyt erőltetett, és visszament az ebédlőbe.

– Itt vagyok – mondta mosolyogva és a jobb kezében tartott poharat Mike elé tette. Felemelte a baloldali poharat. – Kettőnkre!
Mike furán mosolygott rá.
Rebecca nem tudta megmagyarázni, miért tette. Egy ideje nem szerette Mike-ot, de nem is nagyon utálta. Csak unta, hogy állandóan ugyanazt az arcot látja maga körül: amikor reggel felébredt, amikor köszöntötte, mielőtt munkába indult, amikor este hazajött.
Még akkor is az ő arcát látta, amikor szexelt a kertészükkel , aki hetente háromszor jött el gondozni a virágágyásokat , és persze megöntözni Rebecca rózsalugasát is abban az ágyban, ahol Mike-al aludt. Valójában nem is törődött a kertésszel, vagy a vele való kapcsolatával, párszor megtette vele, ennyi volt, és semmi több.
Az igazság az volt, hogy Rebecca nem tudta elfogadni, hogy életében a legfontosabb Mike. Eleinte gyönyörű volt. Szép volt, hogy volt valaki, akinek szánhatta magát, aki imádta. De aztán idővel csak bosszantó lett. Olyan irritáló, hogy kimerült tőle és végül fárasztóan elviselhetetlenné vált.
Valószínűleg csak unatkozott. Az élete teljesen körülötte forgott. Semmi más nem volt, és amíg jelen van, mindig ilyen lesz. Ideje volt abbahagyni. Rebecca pedig nem látott más utat. Vagy talán nem akart más utat látni.
– Ránk – válaszolta Mike és megemelte a poharát.
Rebecca ivott egy korty bort, türelmetlenül az eljövendő időre gondolt, amikor Mike ajka megérintette a sötét italt. De hirtelen letette a serleget az asztalra, és szó szerint a nőre vetette magát.
– Nem tudok ellenállni – suttogta és szenvedélyesen csókolgatni kezdte. Rebecca csalódott volt, hogy a férje nem itta meg a bort, de úgy gondolta, kényezteti magát.
A halálra itélt férfi utolsó kivánságát még teljesíti! Pár másodperc múlva már a hálószobában voltak és őrülten szeretkeztek. Utána a férfi cigarettára gyújtott. Rebecca szeretett volna visszamenni az ebédlőbe, mert kétségei támadtak az eredeti tervével kapcsolatosan. Úgy gondolta, véletlenül leveri a mérgezett borral teli poharat.
– Gyönyörű vagy – mondta Mike.
– ó, köszönöm – mosolygott a férfira.
– Nagyon vonzó nő vagy, nagyon.. és én őrülten féltékeny vagyok rád,Rebby.
Rebecca nem értette, hová akar kilyukadni a férje.
– Igen, tudom – válaszolta neki szórakozottan és a férfi megsimogatta a haját, majd összeborzolta elvetemülten mosolyogva. Hirtelen brutálisan megragadta és a hüvelyk ujját erősen, mélyen a nő arcába nyomta. Rebecca felsikoltott a fájdalomtól.
– Mike, mit csinálsz?
– Tudod, hogy féltékeny vagyok.. Tudod, hogy féltékeny vagyok – ismételte, mint egy megakadt hanglemez.
– Megrémítesz. Tudom, persze, de mi ez? Miért csinálod ezt?
– Mondd, szerelmem, miért engeded, hogy a kertész megdugjon? Mi? Na erre válaszolj!
Rebecca megdermedt. Minden megdermedt benne. A vérkeringése leállt, a szíve nem dobogott.Csupasznak érezte magát, mint egy fa a hideg téli hóviharban, egyedül. Sírni kezdett.
– Honnan … Honnan tudod? – kérdezte szinte hallhatatlan hangon.
Mike egyre szorosabban fogta.
– Tudom, mert tudom, és kész! Azt hiszed, nagyon okos vagy, de nyilvánvalóan nem vagy elég okos.
– Ok, ok… Mike … Kérlek, hallgass rám! – Rebecca megpróbálta lenyelni a szájában összegyűlt nyálat, nem sok sikerrel. – Kérlek, Mike, sajnálom … én … egyedül éreztem magam. Egyedül éreztem magam és tévedtem. Kérlek, próbálj megérteni!
Mike elengedte és ököllel a hátsó falat ütötte. Rebecca felugrott az ágyra és sikoltozni kezdett, de a férje őrjöngve üvöltött.
– Megérteni? Mi az, amit meg kellene értenem? Hogy kurva vagy?- Vörös volt, dühös, Rebecca még soha nem látta őt ilyennek.
– Úgy döntöttem, hogy egyszerűen nem tudom elfogadni- kiabálta és pimaszul nézett az arcába. – Megöllek, te rohadt kurva! – elkapta a nőt, leteperte az ágyra, és minkét hüvelykujját a nő torkához szorította. Rebbecca zihálni kezdett, fojtott hangok jöttek ki a szájából, karjai könyörtelenül lengtek, eredménytelenül csapkodták Mike hatalmas karjait. Arcszíne kezdett elkékülni, miközben a szemei véresnek látszodtak. Nyelve kilógott a száján, mintha menekülni akarna. Könyörgő pillantása semmit sem jelentett Mike számára. Rebecca a saját fejében sokszor ismételte ugyanazt a kifejezést, újra és újra:
a jobb oldali , ne tévedj.
Amint Mike elengedte szorítását, Rebecca feje oldalra hullott, élettelenül. Egész teste bizonyos értelemben ellazult, elhagyta magát a halál ölelésében. Mike izzadt és fáradt volt mint az edzőteremben végzett edzés után.
Még mindig az ágyon térdelt Rebecca fölött. Nem akarta így látni, de ugyanakkor azt érezte, hogy nem bánta meg amit tett. Felkelt az ágyból, háttal a halott feleségének és kissé szétválasztott lábakkal, ökölbe szorított kézzel állt néhány percig. Azt mondogatta magának, hogy nem volt más választása. Miért tette ezt vele Rebecca, az nem értette. Mindent megadott neki. De a nő köpött rá, mintha semmit sem érne mindez.
– Ő akart engem… – mondta, és alig vette észre, hogy hangosan beszélt. – Ő akart engem …
A fürdőszobába ment, és a tükörbe nézett. Szégyellte magát, amint megpillantotta tükörképét. Könnyek gördültek ki a szeméből, és nem tudta megállítani őket. Egyik kezét a tükörképére tette, hogy eltakarja, mert undorodott magától. – Nem bánom, nem bánom, nem bánom … – próbálta igazolni a tettét.
Mintha immateriális erő mozgatta volna, visszaszaladt a hálószobába, mert arra számított, hogy Rebecca ott van , élve és szépen, édesen mosolyog rá. Ehelyett még mindig az ágyon feküdt, és tágra nyílt szemmel, mereven a mennyezetet bámulta.
Dühösnek érezte magát. Dühös volt, mert a nő kereste a bajt magának. Senki sem hibázathatja őt azért, amit tett.
– Nem az én hibám! – kiáltotta sikoltozva.
Meg kell nyugodnia. Úgy érezte, hogy mindenáron meg kell nyugodnia, hogy elgondolkodjon, most mitévő legyen. Meg kell próbálnia ellazítani az idegeit.
Visszament az ebédlőbe, odament az asztalhoz, és felemelte az egyik kristálykelyhet, és elkezdte kortyolgatni bort .
Azt, amit Rebecca a jobb kezében tartott.