Első napom története: Harmadik történet

1949. karácsonyát írják!
Az első emlékezet, mikor már a tudatom kinyílt és már rövidebb szavakat mondatokká tudtam formálni. Emlékszem Karácsony volt, egy felejthetetlen nap az életemben.
Szegény család második gyermekeként jöttem a világra. Nővérem csak egy évvel volt idősebb nálam. Akkor még világítás hiányában jöttek a gyerekek sorban egymás után. Tornácos házban laktunk a Dugonics utcában. Már nem emlékszem mennyi lakója lehetett a folyosóról nyíló szoba, konyhás kis fészkeknek. A konyhából egyből a folyosóra lépett az ember, még egy lépés és már az udvaron találta magát.
Hideg téli nap volt, várakozással teli. Szüleim elmagyarázták jönni fog Jézuska vendégségbe este, hoz majd feldíszített fenyőfát a jó gyerekeknek. És én jó voltam. Majd sötétedés után Anyu szólt Apunak, hogy vigyen ki bennünket, a nővéremet meg engem az udvarra. Nézzük meg, látjuk e a Jézuskát jönni. Apu kézen fogott bennünket és kisétáltunk a folyosó elejére, ahol az út túlsó oldalán egy fa villanypózna állt. Gyéren világított, de látni lehetett a vöröses tompa fényben, hogy nagy pelyhekben hull a hó. Hócsillag világolt az éjben.
Ekkor Apu megszólalt: – Látjátok lányok, ott repül egy Angyalka!
(És én láttam, nem titok, úgy ahogyan ma is ábrázolják a repülő angyalokat).
A bűvölettől felkiáltottam meghatódva, ott repül az Angyalom, látom!
Ez a kép egy életre megmaradt emlékezetemben és a mai napig élesen tudom felidézni, képes vagyok újra látni azt az elém táruló csodát.
Mire bementünk a fenyőfa ott állt a szoba ablaka előtt, szegényes pompájában díszelgett.
Már tudom, van csoda és megoldódott a nagy titok, Karácsony csodája, amire egész évben várunk. Ezt szeretném visszakapni a gyermekkor csodáját. A meghitt összetartozást, a szeretet és békesség csodáját. Ezt a csodát adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, egymásnak. Remény fénye a sötétségben az arra rászorulóknak! Egy álom egész évre, hogy szeretet legyen mindig a világon életünk vendége és ne csak egy napnak örök emléke.

“Első napom története: Harmadik történet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Magdika! Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel mindig! Éva

  2. Kedves Éva!

    Szép karácsonyi emlékedhez sok szeretettel gratulálok.
    Magdi🌷

  3. Köszönöm Rita az olvasást. Szeretettel mindig. Éva

  4. Köszönöm Erzsike, hogy olvastál! Szeretettel mindig. Éva

  5. Drága Éva!
    Szép ez a karácsonyi emlékezés.
    A gyermekkor csodái és a szeretet lángja egy életre meghatározó élmény marad mindannyiunk szívében, akiknek még jutott ilyen csoda a gyermekkorban
    Szeretettel gratulálok írásodhoz:
    Erzsi

Szólj hozzá!