Ha szól a telefon… (BÚÉK Barátaim! BÚÉK nagyvilág!)

Összes megtekintés: 95 

Szokásom szerint a facebook-on lógok, mint amikor nincsen, amivel eltöltenem a szabad időmet. Ismerőseim újévi jókívánságait, fényképeit olvasgatom, nézegetem. Van-e köztük valami különleges, rendkívüli? Már csak egypár óra van hátra a régi esztendőből.
A facebook-on is alig lézeng valaki. Csak a szokásos ismerőseim, akik állandóan fent vannak a közösségi hálón. Éjjel-nappal, hétköznap-hétvégén, akár ünnep, akár nem, ha esik, ha havazik, ha süt a nap. Most is ugyanazok. Mindig ugyanazok. A bal kezem öt ujján meg tudom számolni őket. Vajon mi van velük? Miért vannak még most is itt? Szilveszter délután, este? Egyedül vannak? Magányosak? Betegek? Félnek? Nincs más dolguk?
Na és én? – kérdezhetem akár magamtól is. Velem egy kicsit más a helyzet. Most pihenek, lazítok, örvendek. Az egyedüllétnek. Az otthonomnak. Ennek a szép, tágas, világos, meleg és csöndes kuckónak. Szeretem itt. Szeretek itthon lenni. Most nagyon jó így!
Van két Igaz Barátom. Mindkettő elutazott szilveszterezni. Egyik ide, erre, a Maros mentére, a másik oda, amarra a Homoród partjára. Ehejt meg ahajt vannak, ahogyan a székelyek mondják. Ki-ki a rokonaival, barátaival. Én itt maradtam, a faluban, magnak. Hátha az új évben jól csírázok, jó termést hozok… Itthon, hazai földben. Jobbat, mint idén! Mindenesetre megpróbálom. Rajtam ne múljon.
Váratlanul Liszt Ferenc Szerelmi álmok zongoradarabjának első akkordjai szólalnak meg a telefonomon. Üzenet érkezett. Az egyik Barátomtól: „Békés, boldog Új Évet kívánok! Szeretettel, Édeske”. Nosza, rögtön válaszolok is neki. „Hálásan köszönöm, kedves Édeske. Egészségben, szeretetben, vidámságban, sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok! Szeretettel, Lackó Mackó“.
Alig küldöm el a válaszomat, máris újra cseng a telefon. Ezúttal élőben keresnek. Szintén a Barátom. „Szia Édeske!” – mondom. Semmi válasz. „Halló!… Hallóóóóó!…” Most sem szól bele senki. Hallgatózna valaki? Hát jó. Nem illik, de én is hallgatózok. Valami távoli emberbeszéd hallatszik nagyon halkan. Az éterből. Egyéb semmi. Még hallózok egypárat, aztán megszakítom a vonalat.
Gondolkozni kezdek. Vajon mi akar ez lenni? Játék? Vagy véletlen? Vagy egyik sem? Hűha! Mit tegyek? Bekapcsolom az észkombájnt, és megszületik az ötlet, a megoldás. Azért, hogy minden tiszta legyen. És az is maradjon. Nem hiába mondta nekem Cseke Péter író 1993. júniusában az alapképző újságíró tanfolyamon Székelyudvarhelyen, hogy: „nagyon élénk a fantáziám”. Valóban az. Írok a Barátomnak egy rövid levelet a facebook-on. Azt csak ő tudja elolvasni. Beszámolok neki az itthoni helyzetről…
„Szia Édeske! Hogy vagy? Minden rendben? Sajnos Panna nincs itthon. Akkor sem volt már, amikor ma este hétkor kerested telefonon. Hat körül átlépett, öt percre, a szomszédba Zsuzsához. És azt mondta, hogy félóránként szurkáljam meg a krumplit: lássam, meg van-e főve… Azóta még nem jött. Amikor ők ketten találkoznak… Hogy a krumpli megfőtt-e, nem tudom, mert Panna magával vitte a villát is… (De sült krumpli illata terjeng a lakásban, a konyha felöl.) Ha hazajön, szólok neki, hogy kerested. Vagy ír a fb-n, vagy felhív telefonon. Milyen az Ildikó-völgyében? Nagy a hó? Hideg van? Üdvözlöm a medvéket! Jó szórakozást, nagy bulit kívánok! Szeretettel, Lackó Mackóóóóó“
Ezt este nyolc órakor írtam. Előtte pedig vacsoráztam. Panna majd eszik, amikor hazajön. Én éhes voltam, hát nekiláttam nélküle. Megfőztem egy pár virslit, a szomszéd malacából készültet, és jó étvággyal megettem, friss tormával, mustárral. Panna még mindig sehol. Mégis hová mehetett így el? Na mindegy. Hazatalál… éjfélig. S ha nem, akkor majd jövőre. Édeskével is megtalálják egymást. Ha nem most, majd „egy év” múlva.
Addig is Boldog Új Évet Kívánok! BÚÉK Barátaim! BÚÉK nagyvilág!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2013.december 31.

“Ha szól a telefon… (BÚÉK Barátaim! BÚÉK nagyvilág!)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!