Első napom története: Tizennegyedik történet: A munkahelyen

Összes megtekintés: 292 

Első napom története a munkahelyen

Hú. Hiába rohanok. Legalább tíz percet késtem. Hogy ez a francos autó is pont ma adta meg magát. Már a folyosón megyek a vezérigazgató irodája felé. Lassítok menet közben kissé kifújom magam. Már úgyis mindegy. Ilyen pechem is csak nekem lehet. Mindjárt első nap késve érkezni. Az igazgató irodája előtti titkárság ajtaja nyitva. Halkan kopogok, de nem látok senkit. Egy lépéssel beljebb merészkedem. A hátsó helységből lép elő egy csinos barna, korombéli negyvenes hölgy. Hozzám hasonló megjelenésű, csak én szőke vagyok. Igaz festett. Egy tálca van a kezében. Megszólítom.
-Elnézést kérek. Az igazgató úr bent van már? Nyolcra kellett volna jönnöm. Vár engem.
-Igen, már bent van. Már belekezdett egy aktába. De jó, hogy ideért! Már elkezdtem készíteni a főnök kávéját. Fejezze be, és öt perc múlva vigye be neki! Én megyek vissza a másik irodába, mert úszom a melóban. -Kezembe nyomta a tálcát, és már viharos léptekkel távolodott is. Még az ajtóból visszaszólt. -Egy cukor és kevés hab!
A kis helységből hallom a presszógép hangját. Már le is főtt a kávé. Most mi a fenét csináljak. Leteszem a táskám a titkárnői asztalra. Elkészítem a doppingszert ahogy a hölgy mondta, és elindulok az iroda felé. Kopogok.
-Jöjjön! -Hallom bentről. Benyitok. Egy hatalmas tárgyaló asztal mögött ül az igazgató, és körötte szanaszét papírhalmaz. Rám néz. -Á! Köszönöm. Tegye le oda a kisasztalhoz, és hozza be nekem az amtek aktát.
Értetlenül nézek rá, és lépek felé egyet. Be szeretnék neki mutatkozni, de ő nem várja meg, hogy megszólaljak, hadarja tovább.
-Ott lesz az alsó zárható szekrényben. Keresse meg gyorsan! -És már a kezével mutatja, igyekezzem. Bizonytalanul, de elindulok az aktáért. Kell pár perc, mire megtalálom, mert a titkárnő még mindig nem jött vissza. Meg egyébként is egészen másként van ráírva. Am-Tech-pro. Nem volt kit kérdezzek, de biztos ez az. Beviszem, leteszem az asztalára. Megint szólnék, de ő megelőz.
-Rögtön átnézem! Maga addig nézzen bele a kinti gépbe. Tanulmányozza át a rendszert. Nézze meg azokat az oldalakat, ami magát érinti.
És már megint int a kezével, húzzak el. Kimegyek. Gondolom hagy felkészülni, mielőtt megbeszélnénk a továbbiakat. Bekapcsolom a gépet, megnyitom a cég kezdőoldalát. Termelés, ügyvezetés, könyvelés, belföldi értékesítés, külföldi értékesítés. Helyben vagyok. A többi egyelőre nem érdekel. Megnyitom a külker oldalt. Rengeteg dolgot tudok meg, és az értékesítési adatokat szemlélve lenne pár ötletem. Megnyitom a belföldi értékesítést is. Azt látom, ott más cikkek is vannak, mint a külkerbe. Ezek szerint nem exportálnak mindent, amit gyártanak. már ép néznék utána, milyen cikkek vannak a termelésben, mikor csörög a titkárnői telefon. Látom belső hívás. Nem veszem fel. Nem az én dolgom. Egy pillanat múlva felpattan az igazgatói iroda ajtaja.
-Jöjjön be! -Meglepődöm, de azonnal megyek. Ép csak belépek, már löki is a szöveget. -Erre kellene egy olyan választ írni, ami csak sejtetné, hogy üzletet kívánunk velük kötni, de még nem tartalmaz konkrétumokat. Még utána szeretnék nézni bizonyos dolgoknak velük szemben! Fogalmazza meg, és hozza be a kinyomtatott levelet! Utána törölje le a gépről, mert ez titkos anyag. Nem kerülhet ki!
A kezembe nyomja a titkos anyag fölső négy lapját, és megint ugyan az a kézmozdulat. Szabályosan kihesseget az irodából. Már gondolkodom, szeretnék e tényleg ennél a cégnél dolgozni, de belenézek a papírokba. Oké. Ez az én asztalom, az én témám. Egy olyan frappáns levelet fogalmazok, amiben kilátásba helyezem az üzlet majdani létrejöttét, de már előre kérek bizonyos engedményeket. Higgyék azt, miattuk nem jön máris össze a megállapodás. Beviszem az igazgatóúrhoz. Csendbe maradok amíg olvassa, de igazán nehezemre esik. Nem szoktam ilyen bánásmódhoz. Most is mikor végig olvasta, már mondja is a véleményét. Ha rosszat mond, esküszöm kisétálok, és örökre itt hagyom.
-Ez nagyon jó. Ügyes volt! Nem is gondoltam, hogy ilyen kincset találok. Mindjárt első napján képben van. Pedig ez igazán a külkeres vezető hatásköre lenne. Anikó! Ugye jól emlékszem? Maga Anikó? -Csóválom a fejem, hogy nem, de már mondja tovább. -Ezt nem lehet emailben küldeni, postázza ajánlottként!
A kezembe nyomja azt a lapot, amit én megírtam. Visszatolom elé, és most szólalok meg először a nap folyamán, pedig már dél is elmúlt.
-Akkor talán lenne szíves ellátni egy szignóval! -Míg ír, kérdez.
-Ja! És Anikó! Erről a papírról jut eszembe, mert ez az ő feladata lesz majd! Nem jött reggel egy hölgy? Valami Csilla?
Na most már elég! Kinek néz ez engem?
-Én vagyok Csilla. -A kezem nyújtom felé, amit először csak néz. Leengedem. Hátha nőkkel nem fog kezet. Egyre inkább érzem azt, nem akarok itt dolgozni. De azért bemutatkozom. Van nevem a szakmámban. Legalább tudja, ki hagyta faképnél. -Császár Csilla vagyok! A külkereskedelmi osztályvezetői állásra jelentkeztem. Reggel kellett volna találkoznunk a megbeszéltek szerint. De azóta nem szánt rám szinte egyetlen percet sem!
A férfi csak néz. Nagy barna szemeit úgy erőlteti, mintha rosszul látna. Még a fejét is hátra szegi.
-Maga nem az új titkárnő?
-Nem. A titkárnő reggel a kezembe nyomta a tálcát, hozzak önnek kávét, és eltűnt. Azóta se láttam.
-Az új titkárnő? -Majd gondolkodik egy picit. -Nem. Egy új ember nem tesz ilyet. Az Ilonka lehetett. Hogy nézett ki?
Adok a nőről személyleírást, ő pedig elnézést kér a félreértés miatt Majd megerősíti az elgondolását.
-Igen. Ő az. Csak addig helyettesít nálam, amíg én nem találok megfelelőt. Ma kezdett volna valami Anikó. Jöjjön. Bemutatom önöket egymásnak. Ilonka ugyanis a maga titkárnője lesz.
Most én nézek furán egy pillanatig, de gyorsan kapcsolok. Ennyi félreértést egy napra. Ha most odamegyek a vezérrel, és ő bemutat, az égő lesz szegénynek. Eszembe jut valami.
-Nem szükséges velem jönnie. Már láttuk egymást. Csak azt mondja meg, melyik szobába menjek.
Megkapom az eligazítást. Összeszedem a holmim a titkárnői székből, és elindulok. Az ajtó félig nyitva, a barna hölgy a gépe fölött veri a billentyűzetet. Tényleg dolgozik. Bekopogok. Felnéz.
-Segíthetek?
-Igen. Főzhetnél nekem egy kávét. – Mondom kicsit huncutul mosolyogva, és nyújtom felé a kezem. Már előre oldani szeretném a tuti benne kialakuló feszültséget. -Császár Csilla vagyok. Hová cuccolhatok?
-Jaj, elnézést. Ne haragudjon! -Elpirul. Az arca hasonlít a piros körömcipőm színéhez. Nem győz bocsánatot kérni, miközben ő is bemutatkozik. -Tamás Ilona. -De rendesen zavarban van.
-El van nézve. Én nem mondtam, k vagyok, te meg már a munkádra koncentráltál. Hörpintsük fel azt a békítő kávét, és beszéljük meg a továbbiakat!

“Első napom története: Tizennegyedik történet: A munkahelyen” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Gratulálok Rozika, írásodban kitűnően jellemezted a “nagy hatalmú” főnököt. Csilla viszont emberségből nálam kitűnőre vizsgázott.
    Szeretettel: Kata

  2. Remek írás volt, tetszéssel olvastam. Igen, nem szokványos ez a főnök, de én szerettem az ilyen határozott embereket, mert akik maguk is dolgoznak, azok értékelni tudják a másik munkáját is.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!