Fény és árnyék: Tizennyolcadik történet

Mackó papa és mackó mama békésen üldögélt a barlangjuk előtt.

– Nézd de szép időnk van papa! Minden világos, a fény eláraszt bennünket.-mondta mackó mama.

– Papa meddig leszünk még kint?-kíváncsiskodott a kis medve testvérpár.

– Élvezzétek a meleg napsugárt, a fényt. Nemsokára úgyis bemegyünk a sötét barlangba. Csak árnyékot látunk, míg el nem alszunk egész télen.

A két bocs szaladgált. Hirtelen egy nagy fehér madár szállt le a tó partjára.

– Ki vagy te?-kérdezték ijedten a bocsok.

– A gólya. Nem ismertek?

– Nem látunk sokat erre.

– Igaz, most is csak egy kis vizet iszom utána repülök a családommal messze.

– Hová repülsz? Miért?

– Nem tudjátok? Jön az ősz, tél. Hideg lesz. Sötétség. Csupa árnyék és feketeség. Utazunk a meleg vidékre.

– Emlékszem a papa mesélt erről.-szólt az egyik kis medve.

– Mi meg majd sokat alszunk a barlangban.

– Ti sötétben lesztek?-kérdezte a gólya meglepetten.

– Nem mehetnénk veled?

– Nem tudtok repülni, így sajnos nem.

– Szerzünk szárnyakat.

– Ne vicceljetek, nem tudtok!

Ezzel a gólya el is köszönt.

– Vigyázzatok magatokra. Tavasszal találkozunk.

A kicsi bocsok meg tanakodni kezdtek. Mi lenne ha mi is elmennénk. Nem a barlangban aludnánk egész télen. Ahogy így tanakodtak azt vették észre, hogy a nap hirtelen eltűnt az égről. Sötétedett. Amerre mentek csak az árnyékukat látták. Meg is ijedtek nagyon. A mackó szülők is. Keresni kezdték a bocsaikat. A sötétben alig találtak rájuk.

– Hát ti?

– Melegebb vidékre akarunk menni.

– Gyertek csak haza. Jó lesz a meleg barlangban. Elalszunk. S majd tavasszal ha meglátjuk az árnyékunkat akkor kint maradunk és kezdődik a tavasz.

“Fény és árnyék: Tizennyolcadik történet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató!
    Aranyos kis történetet hoztál, ami még tanulságot is hordoz, hiszen a kis mackók megtanulták, hogy szárnyak nélkül hiába is vágyakoznak repülésre, inkább a barlang való nekik.
    Szeretettel olvastalak:
    Kata

Szólj hozzá!