Tükörben: Harmadik történet

Összes megtekintés: 58 

Életem során számtalan tükörrel találkoztam és gondolom, hogy ezzel így van más is, vagyis semmi rendkívülit nem közöltem ezzel.

Az első – és talán az egész további életem meghatározó – tükör, édesanyám szeme volt, amelyben szép voltam, kedves, okos, csinos, életvidám, ügyes, gyors, rátermett és még sorolhatnám azt a sok-sok kedves és szép jelzőt amilyennek ő a szerető szívén keresztül látott engem.

A szobánkban levő tükrös szekrényben én is szépnek láttam magam azokban a ruhákban, melyeket dolgos kezű édesanyám varrt nekem. Volt rajta fodor, máskor szép nagy gallér, esetenként farkasfog vagy csipke.

Bekerültem az iskolába, ott már más látással is találkoztam. Volt, ki csodált, ki irigyelt, ki elismert, ki utált és mindegyik más tükröt tartott elém. Voltam hős és áldozat, piedesztálra emeltek, míg mások a ledöntésemben mesterkedtek.

Eljött a szerelem ideje, mikor kedvesem szemében én voltam a legszebb, a csillag az égen, az élete álma és álmainak netovábbja. Szeme tükrében úsztam a boldogságban és hittem a csodában.

Aztán elmúlt, megváltozott minden, szürke lettem korábbi vágytól égő szemében.

Gyermekeim tündérnek láttak, felnézek rám és csodáltak. Szép szemük tükrébe érdemes volt belenéznem.

Ez is elmúlt és közben az évek csak egyre teltek, már a munkahelyi évek is leperegtek, de édesanyám szemében mindig ugyanolyan voltam. Az ő szemében mindhalálig szép maradtam.

A szobai tükröm hol így, hol úgy mutat. Megszoktam a saját arcomat, de még így is tud meglepetést okozni. Arcom olykor nyúzott, fáradt, szemem táskás, duzzadt, máskor kicsit elfogadhatóbb a látvány, bár a kor nem tagadható, az még gyenge szemmel is látható.

Már nem érdekel, hogy ki milyennek lát, elfogadom a magam korlátját. Igyekszem mosolyogni, másokat a saját gondommal, bánatommal nem terhelni, útamon egyenesen menni. És ha rossz hatások érnek, édesanyámra gondolok, az ő tükrében már örökre szép maradok.

“Tükörben: Harmadik történet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Valóban egy édesanya szemében a gyermeke örökre szép marad. Hiába hagy nyomot rajta a nehézségekkel tűzdelt időútja!
    Üdv:Marcsi mama

  2. Kedves Rita!
    Azt hiszem, ugyanúgy gondolkodtunk a tükör kapcsán: életünk fontos pillanatait mutatják a gondolataink, emlékeink, (belső tükör), vagy a körülöttünk, velünk élők véleménye, érzései (külső tükör). S valóban, az édesanyánk az, aki mindig a szeretet szemével néz bennünket, s talán odaföntről is lát bennünket, vigyázza lépteinket.
    És ez biztonságot ad egész életünkben. Szívvel, örömmel olvastalak, szeretettel üdvözöllek:
    Erzsi

  3. Kedves Rita! Írásodban az emberi szemek tükrén keresztül mutattad be sorsodat, életed alakulását. Talán a legfontosabb két dolog, amit magam is osztok Veled: egyrészt önmagunkat el tudnunk fogadni, olyannak amilyenek vagyunk. Másrészt: akik szeretnek, azok így fogadnak el bennünket, történhet bármi. Szeretettel olvastalak, gratulálok írásodhoz! Éva

Szólj hozzá!