Tükörben: Ötödik történet: Tükörtestvérek

Összes megtekintés: 54 

Péter és Pál jó barátok voltak már óvodáskoruk óta. Egy óvodába, egy csoportba, sőt még az általános iskolába és a gimnáziumba is együtt jártak. Olyanok voltak, mint az ikerpárok, pedig még csak rokoni szál sem fűzte Őket egymáshoz.
Kimondottan lelki társként éltek. Egy – egy eseményre egyformán reagáltak, ha szomorúság, vidámság, vagy épp huncutság történt.
A tanító néni azt mondta nekik: – Tudjátok, mik vagytok Ti?
Neeeem! – válaszoltak szinte egyszerre mosolyogva.
Olyan ritka az ilyen barátság, mint a fehér holló Én szerintem Fiúk, tükörtestvérek vagytok!
Nem tudom másképp jellemezni ezt a viselkedést. A srácoknak tetszett ez a kifejezés. Kicsit így testvéreknek érezhették magukat.

Péter nagymamája elvitte unokáját és Pált, Budapesthez közeli búcsúba. Mivel mindketten szerették a focit, ők is rúgták a bőrt, a lakóhelyük csapatában és Ferencváros nagy szurkolói révén tükröt kaptak emlékbe, amin az egyik oldalán Fradi csapatának a játékosai arcképe sorakozott. Másik oldalán pedig fényes tükör csillogott. Ezt az ajándékot nagy becsbe tartották. Úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére.

Az iskolásévek hamar elszakadtak, leérettségiztek. Ezután kissé lazább lett a kapcsolatuk. Péter építészmérnöknek, Pál kertészmérnöknek készült. Továbbra is barátok maradtak, csak kevesebbet találkoztak.

Előbb Pál számára, később Péternek is eljött a nagy nap. Családot alapítottak. Az szinte adódott, hogy házassági tanúként hitelesítsék egymás frigyét.

Szépen haladtak előre: család, lakás, autó. Sokat dolgoztak. Talán túl sokat is! Mindent megadtak a családnak. A baj akkor kezdődött, amikor létszám leépítés miatt utcára kerültek. Alkalmi munkákból éltek, mindennaposak lettek a veszekedések. Így hát jobbnak látták ha elválnak. Nagyjából egyszerre történt, de ezt nem írták meg egymásnak. Nem szégyenkeztek egymás előtt, de nem akartak a másiktól segítséget kérni. Bár sokat gondoltak arra, mi lehet a tükörtestvérükkel.

Eltelt egy bő év az utcai életből. Pál csodálta a természetet ezért is tanul kertészmérnöknek. Jelenleg alkalmi munkából élt. Minden délután szép, rendezett parkban üldögélt a kedvenc padján. Este elvonult éjszakai szállására. A parkban szerették, szívesen segített bármiben. Szükség esetén megjavította a hintát, a padot. Ezért hálából kapott finom süteményt, csokit, gyümölcsöt, mikor mit.

Egyik délután, ahogy ott üldögélt a padon újságot olvasott. Valami furcsa jó érzés járta át a lelkét.
De rég éreztem ilyet! – gondolta magában.
Hirtelen árnyék takarta el a napot. Felnézett, nem akart hinni a szemének Péter állt előtte.
Hát Te? – kérdezte meglepődve. Barátja nem szólt semmit, csak átölelte zokogva. Percekig peregtek a könnyek. Hosszas beszélgetés után derült ki mindketten hajléktalanok. Látod Péter, a tükörtestvéreknek a sorsuk egyformán alakult. Igaza volt a tanító néninek, jegyezte meg Pál szomorkásan. Amikor túltették magukat a találkozás bánatán, örömén, úgy döntöttek együtt maradnak.

E naptól fogva kicsit könnyebb lett a lelkük. Annyira nem fájt úgy a magány. Elérkezett a szilveszter, lassan bekopogott az újév. Megbeszélték újévi fogadalmat tesznek. Január másodikán elválnak egymástól, egyik jobbra, másik balra próbál szerencsét. De egy év múlva szilveszter napján Pál kedvenc padjánál találkoznak. Addig nem keresik egymást bármi is történjen.

Péter buszra szállt, meg sem állt a következő nagyvárosig. Ott talált egy nagy építkezést. Érdeklődött munkaügyben az ott dolgozó munkásoktól. A főnökhöz küldték nagy lelkesedéssel indult el, de amikor megpillantotta egy szó sem jött ki a száján.Csak állt némán, szégyellte magát mi volt és mivé lett. De nem így a vezető! Rámosolygott, átölelte. – Péter Bátyám! hogy kerültél ide? – érdeklődött. Péter meglett férfi létére meghatódott. Milyen úriember lett belőle egykor Ő volt a tanító mester, most meg…. Gyere be az irodámba, mesélj! – kérlelte Gábor. Péter elmesélte mi történt vele. Gábor együtt érzően bólogatott. Én segítek Neked, nem fogadok el semmiféle kifogást! Megtanítottál a szakma összes dolgára, szépségére, nehézségére, mindent ami hozzá tartozik az épület építéséhez a segédmunkától a mérnökiig. Itt a lehetőség törlesszek Neked.
Hát jó! – elfogadom, köszönöm szépen Gádor fiam. Avagy főnök úr!
Ettől a rövidke mondattól mosolyra húzódott a szájuk. Hozzánk költözöl, van a garázs mellet egy garzon lakás, most üresen áll addig lakhatsz benne ameddig csak akarsz.

Péter sorsa jóra fordult. Nem így Pálé. Továbbra is úgy élt, mint eddig. Bár akadtak jó emberek körülötte, de az anyagiak nem rendeződtek a számára. Péternek gyorsan teltek a napok, hónapok. Pálnak lassabban. Néha esténként elővették a féltve őrzött búcsúfiát forgatták kezükben, emlékeztek a régi szép napokra.

Novembert mutatott a naptár, ősz lett. Várták a találkozást, hiányoztak egymásnak. Péter gondolkodott mit vegyen tükörtestvérének. Végül úgy döntött majd együtt bevásárolnak. Ki tudja mire van szüksége. Meglepetésként előveszi a tükröt, megkérdezi Tőle: Emlékszik még rá? Vajon Ő is magával hordja? – elmélkedett.

Végre megérkezett december 31. Bár délutánra beszélték meg a találkozást, de Péter korán reggel elindult. Valami furcsa érzés uralkodott rajta. Megérkezett a parkba. Gondolta elsétál a padhoz hátha már ott a van a barátja. Egyre nyugtalanabb lett. Amint közelebb ért látta két ember tevékenykedik valamit a padnál. Mi lehet az Istenem? Valami baj történt? Egyre gyorsabban lépkedett, futásnak eredt. Borzasztó látvány tárult a szeme elé. Kis koszorút raktak a padra a szeretetszolgálat emberei ezzel a felirattal: ” Pál megfagyott itt a padon, szilveszter hajnalán”.
Péter térdre rogyott záporoztak a könnyei.
A munkások megkérdezték: – Talán a barátja? Barátom? – ennél több a lelki testvérem, a tükörképem volt, és az is marad örökre!
Az egyik munkás a kezébe adta a becsbe tartott régi tükröt.
Uram! – ezt a tükröt szorította Pál a kezében, amikor rátaláltunk. Meglehet Önnek számít valamit.
Igen sokat! – köszönöm felelte Péter szomorúan, de ugyanakkor hálás tekintettel nézett a kedves emberekre.

Most két tükröm van, de azt az arcot nem láthatom benne soha többet!

“Tükörben: Ötödik történet: Tükörtestvérek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Marcsi (mama)!

    Ez gyönyörűséges volt. Nem is tudom, hogy maradhatott ki az olvasásból edddig.

    Megható, szép történet. Bizony, nem tudhatjuk, hogy alakul a sorsunk, életünk. Valamennyire felelősek vagyunk érte, de rengeteg egyéb tényező is közrejátszik. Jöhet háború, járvány, betegség, stb. és a még egyébként tanult, művelt, küzdeni tudó, értékes ember is padlót foghat.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!